Kezdőoldal

– Első meccseteket az angolokkal vívtátok. Hogy sikerült?
– Sajnos kikaptunk. Egy partin múlt, mert mi bemondtunk egy 6 treffet, és el kellett találni egy 5–3-as mellékszínben a dámát, ahhoz, hogy benne legyen a hét. (Csipka Szilvia (balra) a szerzővel a Groupama Arénában)

– Kik az első napi ellenfelek?
– Az Eb nyolc legjobb női csapatából néggyel ma játszunk, így a napi feladatunk az, hogy igyekezzünk minél kevesebb pontot veszíteni. A második ellenfelünk a hollandok, aztán a svédek, majd az oroszok… Ők mind nagyon jó csapatok: három-négy nap után sem fáradnak el, sokkal tovább bírják ugyanazt a szintet hozni, ezért jobb nekünk az ilyen csapatokkal az elején játszani, mert nagyobb eséllyel vagyunk fittek és fölspannoltabbak még, mint később.

– Mennyivel könnyebb, vagy nehezebb egy női bridzsezőnek, mint egy férfinek?
– A nők jobban felidegesítik magukat és könnyebben összekapnak apróságokon. Minket jobban befolyásol a család, meg egyéb más tényezők. Kevésbé vagyunk ahhoz szokva, hogy egy dologra koncentráljunk, és kizárjuk a külvilágot, hiszen nekünk általában az a dolgunk, hogy többfelé figyeljünk. Ez az egyfelé figyelés, és a külvilág kizárása attól fárasztóbb, mert kevesebbet gyakoroljuk. Viszont a nőknél kisebb a technikai különbség a nagyon jók és a nagyon rosszak között.

– Mi a csapat célja?
– A hat közé kerülés. De már az is nagyon szép eredmény lenne, ha a huszonhárom csapatból a mezőny első felében sikerül végeznünk. Bármi is lesz az eredmény, nagy élmény a verseny. Azt külön ki szeretném emelni, hogy az ifik nagyon kedvesek, sokat segítenek a versenyzőknek. És nekik ez remek lehetőség, hogy a „nagyoktól” tanuljanak.

– Mióta bridzselsz?
– Mondhatni, hogy a bridzsasztal alatt nőttem fel, hiszen apukám és anyukám is kártyázott.  Tizennyolc éves korom óta bridzsezem, addig mindenféle egyebet kártyáztam. Érettségi környékén lementem egy versenyre körülnézni. Nagyon tetszett maga a versenyszellem, meg az, hogy kevés nő űzi ezt a sportot, így elhatároztam, hogy beiratkozom egy tanfolyamra.