Kezdőoldal

Múlt hétvégén játszottuk a Magyar Kupa 3 napos hétvégi döntőjét. Erre a három napra a budapesti selejtezők után egyeneságon négy csapat: a Lowel, a FÉSZEK, a P-T és a Gulyás csapat jutott be, míg a budapesti vigaszág 4 legjobbja a Vidékbajnokság legjobbjaival összecsapott a maradék 4 helyért, innen bekerült a két Gamax csapat, a Balásy, valamint a vidékiek képviseletében a Tatabánya. Az első négy csapat mellé részben irányított sorsoláson került a másik négy: akik korábban játszottak egymás ellen kieséses mérkőzésen, azok nem találkozhattak a döntőig. (A Hittmann László, Gulyás Dániel, Harangozó László, Hodosi Péter alkotta Gulyás csapat – Fotók: Magyar Ádám)

A negyeddöntőket pénteken 48 leosztásban játszottuk, itt a slágermérkőzés egyértelműen a FÉSZEK-Gamax 1 csata volt, míg a többi meccsen volt egyértelmű favorit. A Lowel ugyan a főágról érkezett, de a többség a Gamax 2 győzelmére számított, ami össze is jött, míg a P-T két szegmens után már 100 pont feletti előnyre tett szert, így az utolsó játékrészben kiengedhetett, a Balásy kozmetikázott. A Gulyás-Tatabánya csatában szintén mindenki hazai győzelemre számított, és 2 menet után 30 felett vezettünk, azonban a vidéki csapat nagy hajrába kezdett… Nézzük hát ezt a két meccset néhány parti tükrében.

A Gamax 1 meccsén a vezetést a második menetben megszerezték, és sokáig nem adták Winkler Gáborék, mivel a két játékrész utáni 14 pontos előnyüket 12 partiig meg is őrizték, sőt növelték, mivel ekkor a játékrész állása 4–3 volt a javukra – de jött az utolsó négy parti…

Előbb Homonnay Géza nem indult el Észak lapjával (misclick?), majd Winkler Gábor érezte úgy, hogy a küzdelmi 3 kőrre még licitálnia kell, a gém pedig már kettőt bukott. Mivel a túloldalon nem nyitották ki a 2 kőrt, már nem volt sok esélyük, Kelet–Nyugat akár gémet is teljesíthetett pikkben.

Ezt mellesleg a mezőnyben egyedül nem csak bemondta, hanem meg is csinálta Benedek Béla, szép játékkal.

Ezzel a 10 ponttal a Tatabánya át is vette a vezetést amúgy a Gulyás csapat ellen.

Egy erősen kétséges 4 pikket mondott be a FÉSZEK, és 6 pontot szerzett (három biztos kiadó mellett még jó pár dolognak működnie kellett), de még mindig a Gamax 1 vezetett 1 IMP-vel! A mi meccsünkön 3 pikkig jutottunk, ami normális felvétel volt tehát, míg az ellenfél gémet mondott – de szerencsére treffben, ahol ugyanaz a 3 ütés kiállt, így mi is 6-ot kerestünk, azonban még mindig 4 volt a hátrányunk.

Jött az utolsó előtti parti, ahol az izgalmak fokozása érdekében egész jó nagyszlemet lehetett mondani (és teljesíteni is).

A mezőny java 6 treffig jutott – a P-T a nagy ünneplésben elfelejtette megcsinálni a nagyszlemet, de már nem számított – néhányan azonban meglepő módon csak 3 szanig.
Winkler Gáboréknál bizonyára több kell a riverzhez, így 3 szanban landoltak.

Mivel a túloldalt bemondták a 6 treffet, így a FÉSZEK átvette a vezetést.

A Gulyás–Tatabánya meccsen kihúztuk a 6 treffet – ha tudom, hogy rosszul állunk, bizonyára 7-et mondok, de mivel a partner szingli kőrje nem volt biztos, nem akartam kockáztatni, és majdnem ráfáztam.

Mivel a partner az ORKC-ra minimumot jelzett, óvatos utat választottam.

És jött az utolsó parti, amin mindkét meccsen megfordulhatott volna a csata, bár a Gamax 1-nek nagy szving kellett volna.

A FÉSZEK-meccsen mindkét Nyugat 1 szannal indult, más kérdés, hogy Honyekéknél ez 14-16 pontos zónában történt, de Vikor Attila így is adott még egy invitet, amikor kiderült a partner 3-as kőrje (bemondta a transzfert a kontra után), a 3 kőr pedig kettőt bukott.

Zábrádi Benjámin persze agresszívabb volt, és a 15–17 struktúrában nem csak elindult, de fogadta is az invitet – ezúttal mindegy volt, csak a többletbukás miatt kapott 3 pontot a FÉSZEK, és továbbjutott.

Lássuk, mi történt a másik mérkőzésen.

Hittmannék szanja nehezebben definiálható pontokban, de a licitből kiderült, hogy nincs nagy kőr fit, így meg tudtak állni 2 kőrben. De vajon teljesíthető-e?

Nos, Harangozó László a többi felvevővel ellentétben nem fedte a káró tízes hívást, ami jó ötletnek bizonyult (mivel Dél kárót ígért a kontrájával, logikusnak tűnik fedni az asztali dámával, hogy a kézi király-kilences villa fogjon a bubi ellen, de erre könnyebb lopásokat hívni). Így a káró lopás elmaradt, Dél kicsit rakott, és később sem forszírozta a szín hívását, így végül 9 ütésig jutott a 2 kőr, +140.

A másik asztalon Benedek Béla nem indult 1 szannal, Hodosi Péter pedig agresszívan 2 szant mondott elég kétséges minőségű színeivel, azonban aranyat talált: a 3 treffet könnyen hazavittük, és az így szerzett 6 ponttal épp megfordítottuk az állást az utolsó pillanatban, hiszen 2 ponttal nyertünk. Hű, de szoros volt!

A szombati elődöntőben tehát P-T–Gulyás és FÉSZEK–Gamax 2 összecsapásokra került sor, ezúttal már 64 leosztásban.

A FÉSZEK feladata nem lett egyszerűbb, hiszen a másik Gamax egység sem tűnt könnyű falatnak, míg a P-T pénteki erődemonstrációja után talán esélyesebb volt, mint a bizonytalanul játszó Gulyás.

Szinte minden asztalon mentett Kelet–Nyugat a következő partiban.

Hittmannék kötelező „bejelentkezése” után kicsit érthető, hogy Harangozó próbálkozott, az ellenjáték viszont barátságos volt, megúszták 500-ból.

A mi asztalunknál pontosabb volt az ellenjáték.

A 800 mindig benne volt, de mivel a felvevő nem figyelte a pikk kis lapokat, nem fedett egy fontos pillanatban, így 1100-zá fajult ez a mansista mentés.

Egész komolyan nem értem, mi értelme ezeknek a mentéseknek, ha mázlink van, „csak” 500-at bukunk a bell gém ellen, keresünk 3 pontot, ha összejön a –300, esetleg nyolcat (feltéve, hogy benne volt a gém), miközben kinéz egy 800 vagy 1100 simán, mint ez esetben. Hiába írok róla, és szapulom folyamatosan a mentés intézményét, a „mans-bellben menteni kell” még mindig népszerű gondolat, itt is látszik, mennyire hibásan.

Mi 12, míg a Gamax 2 4 IMP-t szerzett ezen a mentésen – ők nem mentettek ugyanis, de felírták a 800-at.

Az első negyed után mi 30, míg Dumbovichék 6 ponttal vezettek.

A második játékrész kevesebb izgalmat tartogatott. Bárczyék döntetlenre hozták ezt a 16-ot, így a félidőben maradt a különbség, míg nálunk duplázódott az előnyünk, 30-ra még 39-et szereztünk.

Először ugyan az ellenfél talált meg egy jó nagyszlemet (Hittmannéknál licithiba miatt csak 6-ig jutottak), utána viszont egy jobban sikerült felvevőjáték (kis ellenjátékhibával) egy bellgémszvinghez vezetett, majd mi mondtunk olyan szlemet, amit ők nem – ez is terített volt.

Érdekes helyzetbe kerültem: a 19 pont az indulóval szemben több, mint szleminvit, de talán kevesebb, mint szlemforsz, hiszen fit nélkül jó lenne látni a 33 pontot a vonalon. Az ORKC végül megoldotta a dolgot: partnerem szép figuráival, 14 pontjával jó kártyákat és 3 kulcslapot ígért, így bevállalhattam a teljesen terített 6 szant. Látszott, hogy ha minden kötél szakad, esetleg kőr impasszt kell adni, beeshet a káró bubi, stb.

A másik asztalon a lapom csak 4 szan invitet licitált, így 11 pontot kerestünk.

Bizonyára a nagy különbség mellett más, ismeretlen szempontok is közrejátszottak abban, hogy a P-T félidőben 69 IMP hátrányban feladta a mérkőzést, így csak a másik mérkőzés folytatódott.

Bárczy Péter igen nagy lappal indult 4 kőrrel, de végül jól járt.

Dumbovich Miklós nem tett hozzá ekkora lapot, így sem a pikk királyt, sem a káró dámát nem nála kereste, és elbukta a nyílt lapokból benne levő 5 treff felvételt – a pikk király esésével van elég átmenet a káró figurák kétszeri szöktetésére, sőt, a 13. káró segítségével még tizenkettőt is lehetett volna ütni.

A másik asztalon Kelet hagyományosabb megközelítéssel egyre több kőrt licitált, végül az 5 kőrben bukott 500-at, ami 12 IMP-t jelentett a FÉSZEK-nek.

Talán a licitrendszer jelentett különbséget ebben a partiban.

A precíziós 1 szan gémforsz relé után Dumbovich csak 3 pikkel zárt ki, Bárczy Péter pedig így 4 kőrrel jelezte szlemérdeklődését (ha csak gémforsza van, mondhatott volna egyenesen 4 kőrt a limitált rendszerben). Bár hatos aduja volt, a szubminimális lappal féltestvére jó érzékkel passzolt, így biztonságos magasságon megálltak.

Argay–Kemény nehezebb helyzetben volt.

A 2szan Jacoby emelés után Vikor Attila 4 pikkel zárt ki (a zavaró licit mindenképp javasolt a hasonló licithelyzetekben – az ellenfél a tudott 9+ lapos, gémerős találkozásával kevésbé lesz hajlamos büntető kontrát adni, és fontos licitteret rabolhatunk, továbbá hívásirányításnak is jó egy ilyen közbeszólás). Argay Zsolt nehéz helyzetbe került, úgy gondolta, hogy hatos adujával, rövid pikkjével biztosan jó lesz az 5 kőr játék, azonban partnere tökéletesnek látszó lapjával érthető módon szlemet mondott, aminek semmi esélye sem volt az adott kiosztásban – egy minor dáma, vagy dubló hiányzott csak.

Ez a 13 pont nagyon jól jött Bárczyéknak, akik 20 ponttal nyerték a negyedet, és összesítésben 14 lett az előnyük.

A negyedik menetben mindkét asztal bemondott minden szlemet, így kevesebb szving volt, az egyik váratlan ilyen ez a parti volt.

Dumbovich nem szeret bizonyára ötös pikkel 1 szannal indulni, vagy a dubló kőrje nem volt szimpatikus, így természetes megközelítéssel tudták volna bemondani a terített bell gémet, de a 3 treff invitet is lepasszolta (3 káróval fogást ígérhetett volna, amire partnere könnyen 3 szant jelentett volna), így 11 pontot nyert a FÉSZEK.

Ez volt a Gamax 2 jó partija, ehhez kellett, hogy sem Vikor Attila, sem Honyek András nem akart major fitet keresni, így a 9 lapos kőrben ment a 3 szan. Ez ellen a legerősebb indulást találta meg Dumbovich Miklós, a felvevőnek pedig csak egy esélye volt, hogy megtalálja a káró bubit, miután rossz volt a kőr, de enélkül már buknia kellett.

A másik asztalon Bárczyék összeemelték a pikket, így már nem volt más lehetőség, mint a kőr játék, ebben pedig a treff lopás hozta a tizedik ütést.

Ezzel a 12 ponttal közelebb kapaszkodott ugyan a Gamax 2, sőt, egy ponttal nyerte is szettet, de így nem tudott fordítani, a FÉSZEK 102–89-re nyert.

A döntőre vasárnap került sor, némileg szokatlan körülmények közt – ugyanis a szövetség, anyagi helyzetét javítandó, beengedett aznapra egy ultiversenyt is a játékterembe. Ha azt mondom, hogy többször a saját gondolatomat nem hallottam, nem túlzok. Kártyajáték, szellemi sport, de a komoly, gondolkodós, odafigyelős rész náluk inkább hangos beszélgetésben és zajongásban csúcsosodott ki, bár többször kértük őket, hogy talán ne ordítva kommunikáljanak egymással a terem két végéből például, vagy legalább ne mögöttünk 20 centivel kajáljanak, beszélgessenek, nehéz volt erre rávenni őket – bár Magyar Ádám a verseny kezdetekor kérte őket arra hogy legyenek ránk tekintettel, nekik ez a hozzáállás nincs meg, nem ismerik a csendes gondolkodás fogalmát. „Kocsmajáték” – mondta egyik játékostársunk.

Maga a mérkőzés a külső szemlélő számára izgalmas, szoros csatát hozott, bár magas színvonalról őszintén szólva nem beszélhettünk.

Az első negyedben három szlemparti is volt, de mivel nagy szving ezeken nem volt, néhány egyéb érdekességet nézzünk.

Az első partiban mindjárt másként értékeltük Észak lapját.

Az 5 treff indulást nem érheti kritika, de ezúttal az 1 treff nagyobb sikert hozott. Minden tojás egy kosárban, ahogy az angol mondaná, a kizárást –300-ért mérték, míg én a lassan bemondott gémet már csak a licitre (meg persze a sikén kőrömre) alapozva megkontráztam. Meglepően jó lapjuk volt, és a második bukást hozó káró indulást sem találtam meg, de így is elégedettek lehettünk a szerzett 9 IMP-vel.

Bárczy Tamás villogott ellenjátékban a következő partiban.

Először megtalálta gyilkos(nak tűnő) treff tízes indulást az 1 treff dacára, de ezzel még nem volt vége…

Hittmann László nehéz helyzetbe került erre az indulásra, hiszen nem úgy tűnt, hogy a treff 4–4 lesz, ezért ki kellett volna találnia, hogy kinél van a káró király. Ha Délen, felülről hívhatja a káró színt, mert a treff bubi véd. Ha azonban Északon, impasszt kéne adni, de úgy, hogy maradjon még átmenet a kárókhoz. Mint utólag megállapította, a legjobb lemenni kőrrel, majd kárót hívni a dámához – ha mégis elöl a király, még lehet reménykedni az eső királyban, vagy a 4–4 treffben, ha harmadlagos volt. Mivel azonban az asztalnál a bubit engedte körbe, Tamás látta a lehetőséget: kihívta a kőr dámát, hogy elvágja a felvevőt a magas káróktól, amíg még blokkol a szín! Szép megoldás volt.

A felvevő ezt még kihagyta, hátha dubló a dáma, és megmarad az átmenet, végül így hármat bukott, és a FÉSZEK 14 pontot keresett a partin.

A legtöbb parti azonban ennek dacára nekünk kedvezett, és 45–20-ra nyertük az első felvonást.

A második menet Honyekéké volt, leginkább társaink két partiban bemondott terített betlijének – az egyikben mindketten a másiktól várták a négyes kőr szín bemondását, sikertelenül, így elbukták a 3 szant, miközben a 4 kőr terített volt, majd újabb licittévesztés miatt két kiálló ásszal 6 pikkig jutottak, újabb –11 pontért.

Az apróságokon megint szereztünk pontokat, azonban így is 16 pontot hoztak rajtunk, a félidőben 64–55-re vezettünk.

Számunkra pechesen alakult a következő parti.

Az ellenfél könnyen megtalálta a treff fitet, és így az 5 treffet, ami teljesült is sajnos – a treff jól feküdt, a pikk viszont érdektelen volt számukra. Nem úgy nálunk…

Megtaláltuk a 6–2-es pikk gémet, amihez az kell csak, hogy ne adjunk ki három adut (a treff eltalálása mellett persze). Nos, a pikk 4–1 volt úgy, hogy hátul volt mind a három figura, így elbuktuk ezt az igen jó gémet, és 14 pontot szerzett az ellenfél.

A nagy adok-kapok folytatódott.

Bár megtaláltuk a másik asztalon a jó 3 szant, a +600 kevésnek bizonyult.

Nehéz az indulás Kelet lapjával, de talán ha bizonytalanok vagyunk, hogy mi a jó, induljunk az összeemelt színnel. Ezúttal ez 500 pontot és 15 IMP-t hozott volna a konyhára, míg a káró indulás volt az egyetlen esélye a felvevőnek, aki élt is vele. Mivel esett a szingli treff bubi, két adu lemenetével fel tudta magasítani, és le is tudott menni a kárókért, –750 és 4 pont Bárczyéknak. A Bridgewinners-poll alapján a többség kőrrel indulna.

Tamás nem játszott ideálisan egy szlemet, így a kimaradt 6 szanunkon még kerestünk is 11 pontot, nekünk volt mázlink.

Hittmannék újabb licittévesztése kimaradt szlembe és 11-be került, míg a szlemre próbálkozva 5 pikket buktak ők, míg mi megálltunk 4-ben, 12 vissza.

Ezután jött a nap legszebb felvevőjátéka Vikor Attilától.

A kőr hívásirányítás nem tűnt rossz ötletnek, de így rávezettük a felvevőt a helyes játékra – bár kőr indulás nélkül mindig teljesít, ha hív a pikk dáma-tízes felé, és eltalálja az elmenetelt.
Így azonban szépen kellett játszania. Az első kőrt kiengedte, pikket nem hívhattam, mert jobb híján elengedi a dámához. Kiaduzott, lopott egy kőrt, hogy csak én tarthassam a színt, és a kárók hívására beszorultam: nem tarthattam egyszerre a kőr királyt és a másodlagos pikk királyt, így 3 lapnál megadtam magam. Szép játék volt! A felvevőjátékért mindenképpen megérdemelt volt a 10 IMP, miután a mieink helyesen 3 szanban fékeztek.

Hatalmas pontforgalom volt, hiszen 44–41-re nyertük a játékrészt, így előnyünk 12 pont volt az utolsó menet előtt.

Újabb licithibával indult az utolsó menet, ezúttal 26 pontból 2 káróig jutottak a társaink, –6 pont.

Mentsünk vagy ne?

Bár 5–4 aduról tudott, azt is sejthette a partnerem, hogy viszonylag sok pikkem lesz – mivel azonban igen kicsik voltak, nem éreztem a szükségét, hogy kontrázzak, ami csak akkor jó, ha a hibás mentést akadályozom meg vele, de persze abban sem lehettem biztos, hogy a 4 pikk biztosan elbukik.

Az 5 kőr a trükkös adu nyolcas indulásnak hála kettőt bukott, de a partit közel ki is húzhattuk volna.

Harangozó László a tudott 4–4 pikkel megpróbálta a gémet, de az 5 kőr mentésre fékezett viszonylag gyenge lapjával. Hogy Hittmann László milyen szépségeket látott a lapjában, nem tudjuk, de tény, hogy kiment 5 pikkbe, amit csak kegyeleti okokból nem kontráztak meg. A reménytelen felvétel 2 és 4 bukás között mozgott, végül kiegyeztek háromban, és 12 pontot szerzett a FÉSZEK.

Jött egy parti, amin ugyan kerestünk 5 pontot, de nem voltam elégedett a megoldásommal.

A passzos partnerrel 4 szannal nem akartam közbeszólni, annyira nem volt talán jó lapom (ezzel is egyetértett a közönség), ezért maradt a 3 káró.

Amikor a 4 pikk visszajött hozzám, úgy véltem, hogy 3 ászommal simán üthetünk, és ha még egy összejön, elbukik a gém, míg az 5 minorhoz igen sok kell a partnertől. Nos, a 6 treff teljesül, ha kettős impasszt adok káróban, de legrosszabb esetben is (ha dubló királyra játszom, ami valószínűleg esélyesebb, nem ismerve a 7–2 kőrt) elbukjuk egyszer az 5 treffet. Mivel a kőr ász indulásra a partner ösztönösen a nyolcast tette, nem találtam ki, hogy kis treff hívással tudom elbuktatni a gémet, –790.

A másik asztalon is végül ide lyukadt ki a licit, azonban a másik kézből, ahonnan a hosszú kőr nem látszott, így végül egy szürtrikket is szereztünk, 5 ide.

Sajnos Hittmann Lacinak nem ment a felvevőjáték ezen a napon, egy külső bubit kellett volna megtaláljon egy bell gémhez, ami nem sikerült, így +11 helyett –5 lett a vége (mi 3 kőrt buktunk csendben 100-ért).

Egy kihúzott szlem után (szintén izgalmas licithelyzet) megint mi írtunk.

Bárczy Péter, stílusának megfelelően 4 pikkel indult, és tökéletes ellenjátékot kapott, –200.

Mi játszunk Namyats konvenciót, azaz a 4 káró erős 4 pikk indulást jelentett volna, azonban tilos két olyan szín, amiben kiáll két gyorsütés, így (mivel a 4 pikket túlzásnak éreztem) maradt az 1 pikk. És milyen jól tettem!

Vikor Attila kicsit erőszakosan megemelte a gyengének tűnő partnerét, aki viszont két ászával úgy érezte, nincs kilicitálva, és ez a gém benne lehet. Hodosi Péter pedig csinos ötös adujával boldogan kontrázott. A felvétel végül hármat bukott 500-ért, és 12 pontot kerestünk, és 4 partival a vége előtt visszavettük a vezetést.

Talán említettem már, hogy Hittmann rendszer nem igazán működött ezen a hétvégén, nos, egy jó bell gémből 1 szanig jutottak, újabb –10 pontért, így már megint fordult a kocka.

Igen fura húzó volt a 62-es parti, Bárczy Tamásnak megtetszett gyenge 2-esként az ellenfél sikénje, és 6–5-jével gémre emelte a küzdelmi indulást, míg nálunk Péter barátom passzosként inkább Michaelsszel jelezte szélsőséges lapját, amire én gémet mondtam, és persze a licitált színből indultak, unalmas húzó…

És egy újabb nehéz felvevőjáték.

Bár alapból nem volt benne a parti, ha Dél időben kőrt hív, a felvevő kirövidül. Most már csak annyi dolga lett volna Lacinak, hogy kiaduzzon, és Észak már nem tudja káróval tovább rövidíteni. Miután nálunk a terített 3 szan ment, újabb 10 pontot keresett a FÉSZEK, és 13 volt az előnye az utolsó parti előtt.

Itt még mindkét asztal kicsit pesszimistán nem próbált major gémet keresni, de itt csak 8 pontot foghattunk volna, ami nem lett volna elég.

Ezt a játékrészt 25 ponttal vitte, összességében pedig 147–134-re győzött a FÉSZEK csapat: Bárczy Péter, Bárczy Tamás, Honyek András és Vikor Attila. Innen is gratulál a vesztes Gulyás csapat: szintén ábécében a szerző-kapitány, valamint Harangozó László, Hittmann László, Hodosi Péter. (A 2023-as Magyar Kupa-győztes FÉSZEK: Bárczy Tamás, Bárczy Péter, Vikor Attila, Honyek András)