– Miért nem játszunk mindig így? – kérdezte valaki a 2011-es Magyar Kupa nyolcaddöntője után. A kérdés még napokig visszhangzott bennem. Szalay Györgynek az volt a gondolata, hogy erről a másik csapatot is meg kellene kérdezni. Legnagyobb örömömre Árvay Gyula, az ellenfél rendszeres bridzsszerzője elfogadta meghívásomat ebbe a közös cikkbe. Lassan készült el, hosszú lett, de talán nem tanulságok nélkül való a történet.
A 48 leosztásos mérkőzés első 32 partija után az Éliás-Pécs csapat _Árvay–Éliás, Kiss–Martinkó_ megbízható, jó játékkal, és megérdemelten vezetett 41 IMP-vel a FÉSZEK _Gabos–Réti, Mráz–Szalka–Udvari, Szalay–Talyigás_ ellen. Kupaversenyen a továbbjutás az egyetlen kérdés, a győzelem vagy a vereség mértéke teljesen érdektelen. Ha 16 parti alatt 42 IMP-t kell hozni, akkor a hátvédek is átvedlenek csatárrá, és hajrá.
Árvay Gyula: Az első 32 parti után – 41 ponttal vezettünk – nem hittem, hogy megfordítható a mérkőzés. Rossz taktikát adtam a csapatnak az utolsó 16 leosztásra, hisz nyugalomra és kockázatmentes játékra kértem őket, bár tudtam, hogy a Fészek csapat, főleg a fiatalok kockáztatni fognak. De hogy ennyire...?
A 16 leosztásból csak háromban volt azonos eredmény, még kettőben volt azonos felvétel, de a zárt teremben kontrázott, illetve rekontrázott eredmények születtek.
Az egyeztetés és a második harmadot követő rövid szünet után a nyílt teremben Gabos–Réti ült Észak–Délre, Árvay–Éliás folytatta Kelet–Nyugaton, a zárt teremben pedig Martinkóék ültek Észak–Délre, Szalay és én Kelet–Nyugatra.
A 41-es partival folytattuk. Szalay György lapja:
Ki mit tenne ebben a nehéz licithelyzetben Nyugaton? Igen, én is tudom, hogy értelmetlennek látszik a kérdés. De talán a kedves olvasó nem figyelt eléggé. 41 IMP lemaradásban vagyunk!
Szalay kontrázott, abból a megfontolásból, hogy
- a kőr valószínűleg rosszul fekszik a felvevő vonalnak
- a treff elosztása valószínűleg kellemetlen
- az adu 4–1-ben van.
Mindez igaz volt:
Árvay Gyula: Így tehát én is a _nálunk_ 9. leosztással kezdem a beszámolót, hogy a társszerző kronológiai sorrendben tudja magyarázni a „magyarázhatatlant”, hisz a valódi események ott történtek. A mi asztalunknál:
és Éliás Imre nem kontrázott…
Martinkó a kontra előtt még talán a szlemen gondolkodott, de ajándékba kapta problémájára a megoldást: rekontrázott, majd szürt ütött. –1080 a +450-hez: az eredmény változott, csak nem a megfelelő irányba. 53 IMP az ellenfél előnye.
Eljött az ideje _meglepően korán_, hogy a kapust is lehozzuk...
42. leosztás a zárt teremben:
A nyílt teremi licit:
Mi is az alkalmazott stratégia lényege? Térjünk el az – általunk legalábbis – optimálisnak gondolt bridzstől abban a reményben, hogy
- az ellenfél ennek hatására rossz döntést hoz a licitben
- az ellenfél ennek hatására rossz döntést hoz a lejátszásban
- szerencsésen landolunk egy váratlan felvételben _lásd még: csodagém, csodaszlem_
- ha ezek egyike sem válna be, akkor is megúszhatjuk a katasztrófát
és mindeközben az sem árt, ha van valami határozott célja annak, amit éppen csinálunk _nincs értelme a l’art pour l’art rossz megoldásoknak_.
Akcióra általában a licitben van lehetőség. A legtöbb eltérés ezen a területen produkálható, a lejátszás során már általában túl sok információja van az ellenfélnek ahhoz, hogy érdemben tévútra mehessen.
Ebben a partiban Kelet lapjával a rendszerszerű licit a mesterséges 3 káró lett volna _kb. 6–9 pont, 4-es pikk, nincs rövidség_. A 2 pikk, majd passz licitvezetéssel az volt a tervem, hogy minél kisebb információveszteség mellett „engedem” az ellenfelet megtalálni a kőrjét. Valódi akcióként választhattam volna a 3 pikket _kizáró licit négyes pikkel_, vagy éppen a passzt_!_, de ez a langyos 2 pikk a legrosszabb választás. Nem zavarja az ellenfelet, viszont a saját vonalunk sem találja meg az optimális felvételt. Nem tudjuk meg, mi lett volna, ha legalább Martinkó 3 kárója után 3 pikkel tovább küzdök, de annyi bizonyos, hogy a 3 káró teljesült, a másik asztalon Észak-Délen bebombázott 3 szan kettőt bukott. A különbség most már 60 IMP a pécsi csapat javára.
Ennyit a szép elméletekről. Most akkor „eksön”!
43. leosztás:
Árvay Gyula: Megnézve a lapokat nem éreztem jól magam! Azt hiszem, még az asztalnál mondtam is, hogy a 7 treff licitálható és korrekt felvétel.
Zárt terem:
Sztenderdben szinte reménytelen kideríteni Kelet káróinak pontos számát. A káró dámát persze meg lehet kérdezni, de ne felejtsük el, hogy a nagy szlemek ellen gyakran indulnak aduval az ellenjátékosok, tehát jó eséllyel akkor is teljesülni fog a szlem, ha esik a dáma _erre fogunk játszani_, vagy ha ül az impassz, hiszen ekkor _érdektelen adufelszerelésével_ Észak könnyen aduval indul. Szalay megpróbált nagyot írni, és ezúttal sikerült _ha jól emlékszem, treff volt az indulás, és esett az adu dáma_. A nyílt teremben a korrekt 6 káró teljesült, +11 IMP.
44. leosztás:
Árvay Gyula: Nagyon jó Dél kontrája, ezzel a kőr licitünket kilőtte!
A zárt teremben:
Nyomjuk a gázt. A partner 0–8 pontos 2 kőr indulására gémig licitálunk, még akkor is, ha ezen a zónán belül béna lapja van. A felvevő kőrje szerencsére bubi-kilenccel kezdődött, így a 4–1 adu ellenére is csak két adu és a treff ász állt ki.
45. leosztás
Nyomjuk a gázt, persze, nyomjuk, de alapvetően az a fő cél, hogy
eltérjen
az eredmény a másik asztaltól. Tudom, hogy a nyílt teremben kifejezetten kedvelik a gyenge indulásokat, hát én juszt sem indulok el Keleten. Az 1 szanban treff indulás után nyolcat ütöttem.
A nyílt teremben:
A nyílt termi Kelet mégsem indult, de az „álakció” megóvott féltucat IMP elveszítésétől, amit akkor szenvedünk el, ha mégis elindulok a kontroll dús 11 ponttal, mivel a nyílt teremi 2 szan is teljesült. Marad a 42 IMP különbség.
46. leosztás
Zárt terem:
Mi történt itt? Nyugat jó ütemű, agresszív kontrája eldöntötte a csatát. Észak hiába gyanakodott, hogy van még a 2 pikk felett is élet, nem volt már licitje. A 2 pikk ugyan simán bukott egyet, de a zárt teremben 11 ütés született az adu nélküli gémben _eljátszás és visszatömés után_, az agresszivitás 9 IMP-t ért, de még 33 IMP a pécsiek előnye.
47. leosztás
Szalay egy újabb off-shape kontrát mutatott be _4522-vel az 1 káróra_, de ugyanabba a 3 kőrbe jutottunk, mint a nyílt termi ellenfél, azonos eredménnyel _–1_.
48. leosztás
Az apró nüanszok hajkurászása folytatódott. Szalay egy rettenetes 3343 elosztású 12 pontos lappal elindult 1 treffel_!_, én pedig 3244-gyel, 10 ponttal invitet adtam a bell helyzetre való tekintettel. De megúsztuk ezt a kalandot, mert időben megálltunk: az egy bukást kihúztuk, mert a másik asztalon teljesült a 2 kőr a partnereink kezéből...
Árvay Gyula: Amely adu indulással buktatható lett volna...
A mérkőzés az utolsó hatodába lépett, mostantól partinként valamivel több, mint 4 IMP-t kellett hozni ahhoz, hogy megnyerjük a meccset.
33. leosztás
Észak 4 pikkel indult általános mansban _mit tehet, ez a lapja_. Két passz után Nyugaton mindenki passzolna, kivéve ha partinként legalább 4 IMP kell. Szalay kontrázott, és Észak ugyanazt az öt ütést adta ki, mint a zárt teremben, +300, –100, 5 IMP a keresmény, a különbözet 28 IMP.
34. leosztás
A mérkőzés legszemtelenebb ötlete – a lehető legjobban időzítve. Szalay rekontrája a licitrendszer szerint
- vagy két színt meg tud büntetni, és a harmadikban is van valami érték
- vagy lehet speciális kőremelés
de mindkét esetben legalább inviterő.
A meccs után kérdeztem Szalayt, hogy nem lenne-e szerencsésebb az ilyen blöff-rekontrákat kőr fittel vagy legalább valami kétszínű minorral előadni, amire az volt a válasza, hogy „az nem lenne fair”. Észak 2 pikkje Dél számára kizárásnak, gyengének tűnt, így ez maradt a felvétel.
Rendkívül ritka helyzet az, hogy a rekontra után következő negyedik játékosnak valóban jó lapja legyen. Ennél sokkal valószínűbb eset, hogy egy hosszú színnel szeretne kizárni. Éppen ezért én azt játszom a partnereimmel, hogy a passz nem büntető szándékú, ezért a kontrás javaslatot tesz majd egy színre. Ha véletlenül úgy alakulna, hogy mégis erős lapunk van _a kontrás partnereként_, először passzoljunk, és utána jelezzünk erőt.
Hogy is írtam? „Azt játszom a partnereimmel…”? Vajon mennyivel vagyok megállapodva közülük? Eggyel? Kettővel? Kedves jelenlegi és jövőbeni partnereim! Én így szeretném ezt a helyzetet kezelni! _Hiszen fontosabb, hogy legyen megállapodás, mint az, hogy jó megállapodás legyen._
A 2 pikk ellen kis kőrrel indultam, azt vélelmezve, hogy a partnernél nem lesz sok kőr. A pikk ász után kőr ász, kőr lopás következett, így 140-et írt Észak. A 4 pikkben persze az egyik kőr eldobható treffre aduzás előtt, így tíz ütés is szerezhető, de érthető, ha a csalódott felvevő szürkereső szenzora egy pillanatra kihagyott a 19 pontos asztal láttán.
Azt hiszem, a zárt teremben ez volt az első pillanat, amikor komolyan felmerült az asztalnál ülők mindegyikében, hogy még nem dőlt el a meccs.
A nyílt teremben Gabos–Réti bemondta, és teljesítette a bell gémet. Egyszerűen hangzik, de nem volt az:
Árvay Gyula: Treff indulásra teljesült, de kőrre bukik! Nagyon drága parti!
Dél 3 szant játszott a 4 pikk helyett…
+10 IMP, a különbség váratlanul kezelhetővé olvadt: hat parti alatt 18 IMP hátrányt kellett ledolgozni _még ez is partinként 3 IMP-s átlag…_.
35. leosztás
Pillanatnyi szusszanás az üldözött csapatnak: mindkét Dél könnyedén ütött tizenegyet egy gondtalan 3 szanban.
36. leosztás
A nyílt teremben 2 pikket játszott Dél.
Árvay Gyula: Az indítókijátszás a káró dáma volt. Ezt a felvevő kihagyta, majd ütött nyolcat.
Nyugaton 1 szant kellett volna mondani a kontrára.
Harmadik helyen, bellben kifejezetten rossz bridzsnek érzem, hogy elindultam 1 kőrrel. De nincs pihenő, noha az eredményt nem tudjuk, az világos, hogy a hátrányt még nem dolgoztuk le. Dél kontrája és Nyugat 1 szanja kivételesen nélkülözött minden fantáziát. A lapok úgy voltak kirakva, hogy a 20–20 pontból mind Kelet–Nyugat 1 szanja, mind pedig Észak–Dél 2 pikkje elvehetetlen volt. +5 IMP, négy partival a vége előtt az Éliás csapat előnye 13 IMP.
Ez épp egy bell gém. Van rá jelentkező?
37. leosztás
Íme, egy kihagyott bell gém. A DONT konvenció nem kedvez az erős lapoknak. Nem arra találták ki, hogy gémet keressen a közbeszóló. És a 4 kőr? Ki tudja, mi történt volna. Nyílt lapokból teljesíthető. Delet valószínűleg sokkolná kicsit, amikor Nyugat megüti a pikk dámáját a királlyal, de utána egészen egyszerűen nem marad más esélye, mint rájátszani az eredetileg dubló ászra Keleten. Akkor tehát megérkeztünk végre?
Nem.
Nyílt terem:
A gém kimaradt a nyílt teremben is, viszont a felvevő 11-et ütött kőr adu mellett.
Árvay Gyula: Indítókijátszás a treff tízes volt, ütött az ász, kőr impassz, káró dáma, kőr impassz, kőr ász, majd Réti kivágta a pikk dámát! Ütött a király _nem megy a vonat – mondom így utólag_, treff, a felvevő lop, és kis pikk kézből és asztalról is! Az utolsó adura Nyugat beszorult pikkben és káróban. Remek játék! Az eredmény: +3.
A két káróban a 10 ütés –3 IMP-t ért: a különbség még mindig kétjegyű, 10 IMP. Maradt három parti.
38. leosztás
Eredmény: +2
Árvay Gyula: Rosszul licitáltam, 3 pikkig minden irodalmi. A 4 treff helyett 3 szant kellett volna licitálnom _adu ász vagy király_, amire 4 treff jött volna, és nyugodt 6 kőr a végleges licit. Taktikailag és statisztikailag is nagyon rosszul döntöttem, a 3 pikk Nyugattól kötelező, de a 4 treffre a 4 káró már többletet jelent. Ezzel az egy partival is tovább juthattunk volna _szinte biztos volt, hogy a rendkívül aktív fiatalok ezt bemondják, de ez sajnos későn jutott eszembe!_.
Zárt terem:
Végül úgy alakult, hogy a vezetést egy jó esélyű szlemmel vettük át. A licit itt sem volt nyílegyenes _khm…_, de célba ért, és a pikk indulás eliminálása után lényegében két impasszból kellett egy a teljesítéshez. A nyílt termi 680-hoz képest 13 IMP-t ért a teljesítés, 3 IMP-vel vezetett a FÉSZEK – a mérkőzésen először.
39. leosztás
Keleten az alábbi lappal kell indulni:
Én süketen elindultam a kőr királlyal, míg Árvay a valódi buktatási esélyre játszva a káró kilencessel támadott. Mindkét piros ász Nyugaton volt, de míg a kőr indulás kettő, a káró csak egy ütést adott a felvevő vonalnak, utóbbi kibontotta a színt, a kőr továbbra is védve maradt _a felvevőnél káróból harmadik, kőrből negyedik dáma-bubi csücsült_.
Mivel azonban a felvevőnek nyolc fejütése volt a fekete színekben _kellett hozzá egy 3–3-as elosztás_, ezért Árvay indítókijátszása csak 1 IMP-t ért.
40. leosztás
A verseny utolsó partijában még egy felháborítóan béna 14 ponttal elindultam erős szannal Keleten. Nagy nehezen lebeszéltem magam az invit elfogadásáról, és buktam egyet 50-ért. A másik asztalon teljesült a 2 pikk Észak–Dél összesen 19 pontos lapjából _közte négy bubi és két dáma_, további 2 IMP-vel növelve a szerény különbséget.
Összesítésben tehát 4 IMP-vel a FÉSZEK csapat jutott tovább.
Az a pár, amelyik úgy játszik, mint ahogy azt mi tettük Szalayval az utolsó 16 partiban, magára vállalja a mérkőzés eldöntésének felelősséget – akármi történjék is a másik asztalon. Ehhez végtelen türelem és belátás kell a csapattársak részéről, hiszen most is megeshetett volna, hogy a nyílt termi páros hoz egy kitűnő szkórt, amihez a másik asztalról elég lenne „csupán” egy használható eredménylista, ehelyett kapnak egy őrületet.
Éliás Imre
ezt
a kis írást ajánlotta figyelmünkbe az idei amerikai válogatóról, amelyen az őszi Bermuda-kupára keresték az USA2 csapatot _az USA1 már 2010-ben kivívta az indulási jogot_. Kommentárként ezt a pár mondatot fűzte hozzá:
Éliás Imre: Úgy alakult, hogy az elsőként kiemelt Diamond csapat az utolsó 15 leosztás előtt 81 IMP hátrányba került a csupa fiatalokból álló Bathurst ellen, amelyik csak a tizedik kiemelt volt. Persze a hátul állók szvingre játszottak, és 82–32-re meg is nyerték az utolsó 15 partit, de ez csak 50 IMP-t faragott le a hátrányból. Az írásból az derül ki, hogy 81 IMP nagyon sok 15 leosztásra _nálunk ugye csak 41 volt 16-ra_ a vezető csapat megtehette, hogy +300-at írjon –420 ellen például, mert lead ugyan néhány IMP-t, de marad még a 81-ből.
A cikk szerzőjének az volt a véleménye, hogy szving taktikát választva hatásosabb, ha csak az egyik asztalon „történnek dolgok”, mert ha a hátrányban levő csapat mindkét párja szvingel, akkor annak hatása kiolthatja egymást. A mi esetünkben: Gabos–Réti nem szokott szvingelni, de most az volt az érzésem, hogy egy-két partit túllicitáltak, persze Szalay–Talyigás bízhatott abban, hogy a másik pár a szokásos játékukat hozza, amennyiben külön nem beszélték meg, hogy szándékosan szvingeljenek mindkét asztalon.
Nem mintha szabálytalan lenne, de nem beszéltük meg előre, nemhogy csapattársainkkal, még egymással sem, hogy milyen taktikát fogunk követni, amikor leülünk játszani. Egyszerűen tudtuk, hogy csapattársaink stabil eredményt hoznak majd, amire lehet támaszkodni.
Tanulság? Az üldözőnek: ne add fel! A védőnek: ne add fel!
És, hogy miért nem játszunk mindig így?
Még csak az kéne!
Utóhang: A Tömör csapat 39 IMP-vel vezetett 16 partival a negyeddöntő vége előtt ellenünk. Aztán végül simán nyert, pedig Szalay az utolsó előtti partiban még elindult 2 _két!_ pontos lapjával 2 treff abszolút forsszal is. _Ezt a partit egyébként kihúztuk. Nem kérdeztem meg, de úgy sejtem, a másik asztalon nem így kezdődött a licit_.
