Az úgy történt, hogy az IMP-bajnokság utolsó előtti fordulójában a II. osztályban a második oktáv alatt az alábbi licitmenet után Dél helyén asztal lehettem.
13. leosztás
A kőr ötös indulást még megvártam, aztán illedelmesen engedélyt kérve partneremtől és ellenfeleimtől, kiszaladtam a mosdóba. Mire visszaértem, partnerem már meglehetősen bánatos arccal és teljesen visszadugott lapokkal fogadott: „Nem hittem az ellenfeleknek.”
A kőr királyt az ász ütötte, a dáma is következett, melybe Kelet a treff dámát dobta. Nyugat némi töprengés után treffel folytatta, a felvevő a második treff fellopásával kézbe érkezett és megadta a pikk impasszt. A szingli pikk király és a káró ász kiadásával egyet bukott. A mezőnyből 13-an játszottak pikk adu mellett, és csak négy felvevő gondolkodott el azon, miért nem hívja harmadik magas kőrjét is le Nyugat. Partnere dubló adukirálya vagy harmadik adu bubija képében a buktatás jöhetne, ha a kézben lévő harmadik kőrt az asztali dámával kellene lopnia. Az asztal láttán a kőr le nem hívásának egyetlen értelme, hogy Nyugatnak saját aduját kell védenie.
Az ellenfélnek pedig érdemes hinni – akkor is, ha az ellenfél történetesen a felvevő.
4. leosztás
Az asztalok többségében Kelet a treff tízesével/kilencesével indult, az indítási táblázatuknak megfelelően. Kelet később azt, hogy nem kőrrel indult, úgy magyarázta, hogy 3 szanok ellen beütéses kézzel szeret a legerősebb színével támadni.
Nyugat treff dámáját a felvevő ütötte az ásszal, majd pikk ász, pikk királyt játszott. Kelet Smith Peterrel _kicsi pikk_ jelezte, hogy a maga részéről kéri a treff folytatását, Nyugat viszont a hatos dobásával elzárkózást mutatott. A pikk királynál Kelet habozott, és felmerült benne, hogy Észak esetleg négyes pikkel vezette így a licitet, és végül a tízest dobta.
A levegő kicsit megfagyott, amikor partnere bubiját ütötte át a dámával, és ebben a légkörben kellett döntenie a piros színek mellett – a dubló kőr dáma passzívabb vagy a partner tudottan szingli kárójában kell a hiányzó ász-dáma-kilences valamelyikét megtalálnia?
Az asztalnál káró következett, és a felvevő boldogan seperte be kilenc ütését. Kelet savanyú arccal állapította meg, hogy ha kőr dámát hív, a felvevő akkor is megcsinálja, ha Nyugat ezt a színt kéri, a felvevő pedig eltalálja, hogy a második kőrt kell elvennie, ismételten végállásba helyezheti Nyugatot: a negyedik kárót neki adja ki, és a treff bontásával 3–3 pikk, 2 treff és egy kőr ütéssel hazaér.
„Hacsak úgy nem – engedte el szokásos szavajárását Nyugat. – De én a dámádat átütöttem volna a királlyal, vagy ezzel, vagy a kőr bubival ütésbe kerülök, és a treff folytatással a parti bukik. Naná, hogy átütöttem volna, hiszen tudom, hogy a legerősebb színeddel indulni szoktál…”
