Barion Pixel
HUEN

Kezdőoldal

Gulyás Dániel - 2016. április 27.

Magyar Kupa, a bronzérmes szemszögéből

Az idei Magyar Kupa régi/új szervezése (vigaszág, azaz dupla pofon rendszer) számomra szimpatikus, jobb, mint a régebbi változat, amely a K. O.-ból kiesettek számára unalmas svájci meccsekbe fulladt, még akkor is, ha azok végén Pikk vagy Kőr Kupát lehetett nyerni (tavaly nyertünk is Pikket, a döntőben a GAMAX-ot verve, tehát nem mondhatjuk, hogy nem volt színvonal…).

Ezek után persze szomorúak vagyunk, hogy egyetlen veretlen csapatként értünk az elődöntőbe (az Ecosoft volt a másik főágas, de ők a csoportmeccseken szenvedtek pár vereséget), de ott egy vigaszágas, az Elastron győzött le minket (jogosan, teszem hozzá gyorsan), míg a végső győztes Vakrandit magunk ütöttük el az egyenes ági továbbjutástól korábban, végül mégis ők emelték magasba a kupát.

Hagyományos már, hogy amennyiben versenyt vagy bajnokságot nyerünk, részletes cikket írok az eseményekről. Mivel nem győztünk, ezért a részletes történetmesélés ezúttal elmarad, de pár érdekes parti erejéig felidézem a Visoft elleni negyeddöntőt, nehogy érdekesség nélkül maradjon az olvasó.

A sorsolásnak nem örültünk, mivel ellenfelünk mindenképp a magyar mezőny egyik legjobbja, és az állva maradtak közül is kiemelkedik, mellettük a Vakrandit és minket emlegettek végső esélyesként a két G hanyatlása után.

A mérkőzést jól kezdtük (77–34), de a Visoft fokozatosan belelendült, és a végére majdnem fordított! Végül 12 ponttal bizonyultunk jobbnak, ezért a lenti két szlemparti bármelyike elég lett volna nekik, hogy ne mi örüljünk a végén…

14. leosztás

A jó elosztással Bódis Gyula úgy vélte, jó mielőbb magasra vinni a licitet, bár indulóereje van, az ellenfélnél lehet a magasabb rangú szín. Amúgy is, második helyen nyilván jó lap kell ehhez.

Honti Laci is úgy vélte, ez nem lehet gyenge lap, ezért kulcslapot kérdezett, és bemondta a szlemet (az adu dámát majdcsak elkapjuk valahogy…).

A gép szerint (tehát nyílt lapokkal) persze terített a parti, de itt nem gépek játszanak és licitálnak, Bódis sem kapott könnyű feladatot, én ugyanis a treff hatost helyeztem az asztalra…

Jól látszik, hogy pikk indulásra lehet teríteni szinte: aduzunk kettőt, ha esik, kész vagyunk, ha kiadó egy adu, még ülhet a treff impassz.

Ha káróval jönnek, és beüt az ász, megint az adu eltalálására lenne szükség, ez azonban nem a jobbik esély (2–2 vagy szingli dáma hátul picit jobb, mint az azonnali impassz – a szín minősége miatt a magas adu lehívására nincs lehetőség). Erre valószínűleg bukott volna a felvevő.

Az adu indulás persze azonnal adja a partit, izgalmak a treff indulásra vannak tehát.

Mik az esélyek? Ha azonnal impasszt adunk, bukunk, ha nem ül, mert lehív(hat)ják a káró ászt! Ha beütünk, eldobható a káró vesztő, de el kell találni az adut… Nehéz döntés, úgy vélem, nem hibáztathatjuk Gyulát, hogy nem engedte el az indulást, és az adut sem találta el, így nem ők, hanem mi szereztünk 11 pontot a partin.

A másik szlem parti megmutatja, miért tartjuk Dumbovich Miklóst még mindig Magyarország egyik, ha nem a legjobb játékosának (lásd még: állócsillag). Az IMP-motívum hasonló amúgy: a másik asztalon gémet játszottak, ha teljesít, +11, ha nem, –11 pont, nem mindegy.

33. leosztás

Aki persze ilyen agresszíven licitál, az játssza is jól a felvevőjátékot – de persze pont arról ismerjük Miklóst, hogy felvevőként nem hibázik.

Délen Macskásy Gábor ült, aki nyilván reménykedett a negyedleges adu dámájában, ezért a káró ásszal indult, és folytatta partnere kérése után.

Látható, hogy (az adu eltalálása, és a kőr impassz után) csak 10 ütése van a felvevőnek, hogy lesz ebből 12? Lássuk!

Dumbovich persze sejtette, hogy nem véletlenül csapta ki az ászt az ellenfél, és pikket hívott a királyhoz, amire Északon Szilágyi könnyen dobhatott egy treffet. A felvevő lehívta az útból a treff ászt. Amikor a pikk bubi is ütött, erre is még elmehetett egy kőr Észak kezéből, majd harmadik adura (ami az asztalon ütött) egy káró. Most treff király, treff lopás következett, és a negyedik, utolsó adu, amit az asztali ász vitt, amire Észak igencsak szorult helyzetbe került…

Lássuk, mi történik, ha egyik minorjától szabadul meg: ebben az esetben a felmagasodott kártyát hívja a felvevő, és a másik két színben menthetetlenül beszorul Észak! Így aztán Szilágyi az egyetlent dobta, ami esélyt kínált, egy kőrt – hátha Dumbovich kézi kőrje nem olyan zárt, hogy elég legyen a maradék ütések elviteléhez, de Miklós már habozás nélkül adta is az impasszt, és terített.

A parti érdekessége, hogy míg sima beszorítással csak egy ütés nyerhető, a három színben történő bizony kettőt is szerezhet.

Folytatólagos háromszínű beszorítás? Ez Dumbovich Miklósnak semmiség, mondhatni ujjgyakorlat. Nagyon várjuk a hasonló szép megoldásokat az Eb-n (is)!