Kisgyerekként megkérdeztem apukámat, hogy nehéz-e megtanulni bridzselni, hiszen már römizni és Fekete Péter-ezni is tudok. Hát ezt kétféleképp lehet megválaszolni, felelte: pár hét alatt el lehet érni addig a szintre, hogy az ellenfelek már ne toljanak le, azaz ne vétsek „renonsz” hibákat, az több év, amíg a partnerem – ez az első években kizárólag ő lehetett – ne lásson hibákat a játékomban.
A versenybridzs évei alatt ezek a szabályok felülíródtak. Kezdődött azzal, hogy az ellenfelek még később is sokszor szóvá tették a hibákat – jogosan, de talán nem a zérótolerancia által megengedett módon. Aztán a partnerek még évtizedek múlva is véltek felfedezni hibákat a játékomban. Ilyenkor igyekeztem azzal védekezni, hogy a bridzs valószínűségi játék, és én arra „számítottam”, azt „éreztem meg”, hogy a kisebb valószínűségi esemény fog bekövetkezni, az, amelyiket a statisztika szabályai ellenében választottam – és persze nem jöttek be. Erre néha udvarias hümmögés volt a válasz, néha viszont azt mondták, hogy a másik egyértelműen, azaz determinisztikusan jobb út lett volna, azaz azzal az úttal biztosan nem lehetett volna veszteni, csak – bizonyos esetekben nyerni. Például számtalan átmenet esetén az ABTx – K9xx szín kezelését, még ha van is valamilyen gyanúnk, hogy mondjuk a baloldali ellenfélnél van a hiányzó dáma, célszerű a kézi magasfigura lehívása, hátha esik a szingli dáma a túloldalról.
A döntéselméletben ezt az elvet dominancia-elvnek nevezik. Annak idején az egyetemen ezt úgy magyarázta el az igen idős, elég kövér és nagyon csúnya professzorunk, hogyha majd ő megnősül, a legszebb, leggazdagabb, legkedvesebb nőt fogja elvenni feleségül, de akkor bajban lesz, ha végül egy ikerpár maradna fent a rostán. Ugye, ők minden paraméterben – szépség, gazdagság, anyós stb. – egyenértékű megoldások, de nem baj, aki jobb a konyhában, az lesz a választás – azaz dominálja a másik lehetőséget. _Persze, ha a másik jobb a hálószobában, akkor már újra sztochasztikus a választás, de az idős professzor talán szándékosan ezt a paramétert már nem említette._
Amire választ kerestem, hogy hívjuk azt az esetet, amikor határozottan jobb a választandó út a többi megoldásnál – például a fenti példában a hátul lévő szingli dáma esete. Én ezt a magam részéről határlapnak _domináns lapnak?_ nevezném, tehát ez az a valószínűségi esemény, amikor kimenetünk – hogy hányat ütünk – egyértelműen jobb a többi eseménynél, miközben a többi eseménynél mindegy lenne, hogy mit csináltunk.
A dominanciaelv alkalmazása igen egyszerű stratégia, és az ember erősen tud bosszankodni, ha nem ismerte föl az asztal mellett.
Például a Magyar Kupa főág első napján az alábbi 1 szant játszottuk.
23. leosztás
Nyugat a káró tízessel indult _0 vagy 2 magasabb_, kézben ütöttünk a dámával. Treffet bontunk, Kelet nagy kárót hív, rövid színt jelezve. Felkészülve az 5–2-re az asztalon egyből ütünk, és kőr impasszt adunk, ami ül. A treffekre Kelet egy kőrt és egy pikket, Nyugat egy pikket dob. Azon tűnődünk, hogy a következő kőr impasszt megadjuk-e, hisz ekkor könnyen leszedhetnek rólunk még öt ütést, vagy menjünk el az ásszal, és utána kutassunk a nyolcadik ütés után, amikor az asztali kis kőr hívásba Kelet berakja a királyt. Tehát Nyugatnál a dubló kőr tízes maradt. Már csak öt lapunk maradt, 7–1-re vezetünk.
Ha most kárót hívunk, és Nyugatnak eredetileg öt kárója volt, a végén belehív a kőr villánkba. Ha csak négy kárója volt, a két káró ütése után tartjuk a pikket. Tehát domináns stratégia nem hívni le a kőr bubit, hanem kárót hívni, az ellenfelek csak négyet üthetnek, de ha például Nyugatnak már nincs pikkje, jobban járunk – vagyis az egyik határlap, ha Nyugat 1–4–5–3-mal született.
Kárót hívunk, ezt Nyugat üti és Kelet is ad, a következő kárót Nyugat hívja, és dobni kell rá a pikk király-kettes, kőr bubi-kilences kézből. A kőr bubit szingliztem le. Nyugat kőrrel szállt ki, és a pikk ász ütés után a kőr tízessel is ütött még, csak egy szür a kettő helyett. „Ezt eljátszottam, bocs, partner” – motyogtam.
„Dehogyis, csak nem találtad el” – válaszolt jótékonyan Észak. Tényleg, nézzük csak. A kőr bubival való ütés után a domináns játék, a pikk király hívása, hiszen csak akkor üt a kőr tízessel is, ha a pikk ász maradt nála. Ha Keletnél volt a pikk ász-dáma, ő fog kettőt ütni a két magas pikkel. Tehát a határlap a Nyugatnál lévő szingli pikk dáma. Sajnos, a pikk királyt kellett volna leszinglizni, mert Nyugatnál a pikk ász volt. A pikk leszinglizésénél ez, vagyis a pikk ász lett volna az a határlap, amelyik plusz ütést eredményezett volna, ha más a leszinglizett pikkje, az asztal bubija már csak pontosan egyet ütött volna _Kelet üt az ásszal és az asztalhoz ragaszt pikkel_. Vagyis nem eljátszottam, nem volt olyan lap, amelyiknél domináns lett volna valamelyik stratégia – eltalálni kellett, és ez nem sikerült.
