Három lejátszástechnikát finomító probléma, és egy olyan, amely a bridzsszakmai kérdések mellett indulatokat is felszínre hozott az elmúlt napokban.
1. Késő bánat, nemes a gém
Mindenképpen gyanús, hogy az ellenfél az asztal mellékszínét magasítja. Ennek _általában_ az oka, hogy olyan figurái vannak a maradék színekből, amelyek alól kínos lenne elhívni.
Lehet, hogy elsőre abszurdjátéknak tűnik az alábbi. Nem fogadjuk el a görög ajándékot, nem adjuk meg az „ingyen” káró impasszt, hanem asztalon ütünk, és fellopunk egy treffet: megjelenik a tízes. Most már nagyjából biztosra mehetünk: magas aduval asztalra, újabb treff lopás. Most aduval kiadjuk az ütést, és terítünk, mivel a fenti volt a teljes kiosztás.
2. Éles gém, kedvező indulás
Ez a játszma _újfent_ megtanított minket arra, hogy ne „tömésre” játsszunk, amikor van objektív esélyünk. Az első néhány ütés után nagyjából biztosak lehetünk a _kőr figurák kivételével!_ teljes kiosztásban. Azért a kőr sem teljesen támpont nélkül való: elég nehéz elhinni, hogy Nyugat passzol gyeng_écske_ szanunkra, ha még a kőr ász is nála van.
Innen kezdve alapvetően két esélyünk van:
a_ Nyugat dubló kőrje a J/T/9 közül kettő. Kezünkben vesszük a második menet pikket, és innen hívjuk a kőrt. Kelet nyilván üti, és pikkel folytatja. Ha Nyugat eldobja „veszélyes” kőr középlapját, impasszt adunk Kelet kisfigurája ellen. Ha nem, ütés_kényszer_be hozzuk Nyugatot.
b_ Arra játszunk, hogy Nyugatnál dubló bubi van, és nem veszi észre a veszélyt; asztalon ütünk, és hívjuk a kőrt, majd a szín második menetében nem fedjük le a bubit: az ellenfelek tehetetlenek.
Látható, hogy a JT esetén mindegy, melyik játékot választjuk, míg J9 vagy _az aktuális_ T9-re utóbbi játék vesztő. Ha a bubi alatt kislap van, Nyugat, ha nem blokkolt volna az első menetben, az A. játék esetén újabb esélyt kap, hiszen partnere pikk hívásába eldobhatja veszélyes bubiját.
Utólag úgy érezzük, ilyen kiváló ellenfél ellen nagy hiba volt a második játékot választanunk.
3. Fedi vagy nem fedi?
Utólag kissé bánjuk, hogy elszívtuk a bridzs.hu etikai rovata elől a levegőt, és szánkra _tollunkra_ vettük a partit. Meghagyván másoknak a _további_ élvezkedés lehetőségét, most röviden csak annyit: szerintünk fedni kell a kőrt az asztali dámával _ha az ellenfél is ezt teszi, akkor a magas kárókra kőrt dobunk, és treffet hívunk a királyhoz_, míg ha hagynak ütni, akkor az asztalról adut hívunk, és a KIRÁLYT tesszük a kezünkből.
4. Adukezelés
A nem egészen egzakt _és több sporttársunk számára elsősorban nem is szakmai okokból érdekes_ leosztás után végezetül egy igazi csemege a hétről. A kétfelé adható impasszok művészete már az okkultistákat is megihlette, így mi sem hagyhatjuk, hogy – némileg – tudományosabb álláspontot képviseljünk.
Két oka is van annak, hogy szerintünk kezünkből kell lehívni a magas treffet _majd a kőr ász után_, és Nyugat ellen adunk impasszt. A kevésbé tudományos érv, hogy ilyen licitek után mindig racionális indulás az adu… kivéve a dáma alól. Ennél lényegesen fontosabb, hogy ha jó helyen van a negyedleges_!_ adu dáma, akkor míg egyik esetben kell a pikk impassz, addig Nyugat Qxxx-ja esetén erre _valószínűleg_ nem lesz szükségünk.
A játékunk három menet adu után: a magas kőrre pikket dobunk, majd három magas káró a kezünkből, és káró lopás az asztalon. Nyugat, ha elélop, már hívhat is bele a pikk villánkba, így nyilván dop. És most a
coup de grace
: ellopjuk a negyedik kőrünket utolsó adunkkal. Ha Nyugat lop, a már jól ismert végállás áll elő. És ha nem? Lehívjuk _bizton lehívhatjuk!_ a pikk ászt, mely 12. ütésünk. És könnyen lehet, hogy egyik ellenfelünknél a magas adu, míg a másiknál a pikk király marad. De mi már ütöttünk tizenkettőt!