Kezdőoldal

De kezdjük az elején! Közel két éve már, hogy (egy félreértés miatt) új partnert kerestünk Dumbovich Miklósnak, csapatunk névadójának, motorjának, sztárjának (és még sorolhatnám). Nem mennék bele a részletekbe, de sok fontos dolognak kellett stimmelnie, végül a csapat választása Talyigás Péterre esett (nálunk a fontos dolgokról közösen döntünk, mindenkinek vétójoga van). Néhány ismerős bridzsező már adta is a verdiktet: „Megőrültetek!? Vele akár ki is eshettek az I/A-ból! Jó srác persze, de kártyázni nem nagyon tud…” Szerencsére nem értettünk velük egyet, így belevágtunk ebbe az érdekes kalandba. Az első fél év kicsit nehezen telt, mint kiderült, Péternek meg kellett tanulnia, mit kell tenni, ha Miklós véleményt nyilvánít: nem vitatkozni! Tavaly tavasszal a taktika kezdett beérni, amikor némi szerencsével, és persze jó hajrával a fiúk, általános meglepetésre, behúzták a budapesti IMP-bajnokságot.

És következett az őszi budapesti csb, ahol hagyományosan a dobogón vagy annak közelében végez csapatunk, idén sem volt ez másként. Bár az utolsó fordulóban kellett pár dolog, hogy meglegyen a bronz, a FÉSZEK alapos elagyabugyálása segített a legjobban, várhattuk az országos középdöntőt. (Közben tél lett, Dumbovich–Talyigás simán nyerte az MP-bajnokságot is, de hát ez már nem is érdekes információ senkinek – a fenti ismerősök nagyokat hallgattak, vagy másra terelték a szót, amikor felmerült Péter játéka.)

Januárban országos középdöntő, hat pesti, hat vidéki csapat. Nem mesélek arról sem, milyen egyoldalú volt a sorsolás, de végül a GAMAX (miután minket is eléggé megvert), sportszerűen ezt tette az utolsó fordulóban a továbbjutásra esélyes legerősebb vidéki Szeged-Pécs csapatával is, így ötből négy meccset nyerve, második helyen bekerültünk az országos elődöntőbe, ahol a párosítás így Visoft–Dumbovich, GAMAX–Vakrandi lett.

Elérkeztünk tehát az országos elődöntőhöz. Bár a másik mérkőzés is rendkívül szorosan alakult, következzen néhány parti a mi meccsünkről.

3. leosztás

Az első, számunkra sikeres parti a 3-as, ahol gonosz módon nem hagytuk Macskásyt szabadon licitálni, hanem közbeléptünk (erős treffjére 2treff–3treff), ettől némi bizonytalanság után (nem derült ki Nyugat ötös pikkje) végül 4 kőrben kötöttek ki, ami a barátságos majorok ellenére elbukott, mert az asztalt nem lehetett hasznosítani. Csapattársaink megtalálták a 4 pikket, ami teljesült is, 13 IMP ide.

4. leosztás

Nem sikerült megoldania Szilágyi–Macskásynak egy rendszerpartit:

Szilágyi úgy érezte, ezután nem nagyon lesz partnerének hármas pikkje, és amúgy is minden major rosszul lesz elosztva, ezért passzolt. Macskásy még a kőr tízest is elfogta grand coup-val, de nem örült a 11 ütésnek. A másik asztal még a szlem felé is elindult, de időben fékezett: 4pikk +1, újabb 10 pont ide.

Még két szlempartin tudtunk keresni az első negyedben. Beszorítottuk magunkat licitben, ezért a legrosszabb adut játszottuk a nagyszlemben, amiből hiányzott a bubi, de szerencsére esett a 8 kártyánkba. (Itt jegyezném meg, hogy a Timbuktu konvenció nagyon hasznos, ha kiderül, milyen színünk van, vagy ha a két lehetőség mindegyike mellett ki tudunk zárni: aktuálisan az ellenfél 6–5 teljesen zárt színét nem licitálta a Timbuktun kívül: „biztos nem az a színe, amiből nekem 6 van”, így csak rajtunk múlt, hogy a jó felvételt megtaláljuk. Az 5-ös magasságon kicsit nehezebb lett volna relézni…).

Ugyan pár partin az ellenfél is keresett (szlem felé menet a mieink 5 pikket buktak, mert 4–0 volt az adu, nálunk megálltak 4 pikkben), de így is örültünk az 51–24-es vezetésnek.

24. leosztás

A második negyedből kiemelkedik Macskásy Gábor buktató ellenjátéka egy szlem ellen:

A licit mindkét asztalon szinte ugyanúgy folyt: precíziós, tehát limitált 1 pikk, Dél mesterséges gémforszot licitált, megtudta Észak teljes pontos elosztását, szlem iránti érdektelenség melletti 2 ászát és adu dámáját, tehát bemondta a szlemet.

Talyigás passzívan (káróval) indult Észak 6 kőrje ellen, erre Honti teljesített is, Macska azonban (saját elvének megfelelően: ha szlem ellen nálad a treff ász, indulj vele!) lehívta az ütést, partnere pedig a királlyal jelezte a szín figuráinak elhelyezkedését. Néhány percig töprengett, fejben lejátszotta a felvételt, és megtalálta a megoldást: folytatta a treffet! Ez idő előtt elvett egy asztali átmenetet a káró magasítástól, így nem lehetett teljesíteni az adott kiosztásban. Ha akár a kőr, akár a káró egyenletesebb (2–2 vagy 3–3), még mindig elég, így azonban az egy bukásért 14 pontot szereztek.

29. leosztás

Szép (utólagos) elemzést kaptam Macskásy Gábortól.

A licit mindkét asztalon azonos volt.

Dél két menet pikkel kezd, és az adukontroll megtartása miatt mindkét felvevő dob egy kárót. Jön a szingli treff, a felvevő kienged egy adut, majd a harmadik pikk hívását a rövid aduból lopja, adu impassz, de nem 3–3, egy bukás.

A kulcs a második ütésben van: el kell lopni a pikket! Ha valakinek négyes a kőrje, az úgyis Észak, neki pedig nem lesz egynél több pikkje már. Az adut kiengedjük, majd adu impasszt adunk, ezzel elvéve Dél utolsó aduját, majd a magas kárók jönnek. Ha Észak belop, és pikket hív, az asztali aduval tudunk lopni, és feljövünk a treff királlyal (ugye nem volt eddig treff hívás, hiszen nem hagytuk Délen az ütést!). Kiaduzunk, és a magas kárókkal teljesítünk. Ha Észak trükkösen treffet dob, akkor csapást váltunk, és a treffeket hívjuk orrvérzésig, ezzel kicsalogatva az ütő adut.

Sajnos, ez a szép játék csak utólag jutott Gábor eszébe, az asztalnál mindketten buktak, így nem fordult meg pont a partin. Az amúgy kevés pontot hozó negyedet így 33–15-re nyerte a Visoft, amivel 66–57-re megközelítettek minket félidőben.

16. leosztás

Az egész hétvégén talán az elődöntő harmadik negyedében játszott legrosszabbul a csapat. Magam két gémet játszottam el, amiből az egyik (utólag) triviális.

Kelet persze három menet káróval kezdett, amit kézben loptunk. Három menet adura Nyugat kimutat, tehát látszólag a treff impassznak ülnie kell, a bubi hívására azonban Kelet kimutat! Mi marad hát hátra? Hátha az ellenfelek treff és adu ütését össze tudjuk üttetni (másképp: mi ütünk tízet, mielőtt ők négyhez juthatnának). Könnyű a dolog, csak a treff király felé kell még egyszer hívni, valamint kézben lopni a kárót (ha Kelet eldobja a treff hívásba, akkor egyszerűen a két magas piros lapra már el lehet dobni a treffeket). Amit elszámoltam: Kelet nem tud annyi kőrt dobni, hogy ne tudjuk lehívni a végén a magas kőröket (tudottan 4–5–4–0 elosztása van, és csak kettőt dob), ezért idő előtt lehívtam őket. Így hiába szöktettem az utolsó előtti ütésben a treffet, ellopták, és lehívtak egy magas kőrt… Nagy butaság volt. Szerencsére ez a gém a másik asztalon is bukott.

Sok apróbb partin írt a Visoft 6-8 pontot, valamint egy alkalommal mindkét asztalon túl sokat licitáltunk, és túl keveset ütöttünk, –12 pontért.

4. leosztás

A forduló legszebb felvevőjátéka partnerem, Kotányi Balázs nevéhez fűződik: precíziósban Dél helyén lett a felvevő 3 szanban (ahol Észak játszott, treff indulásra azonnal bukott a gém, többnyire kettőt).

Nyugat érthetően nem akart az erős, de csak négyes treffből indulni, és a pikk kilencest helyezte az asztalra. Ez azonban többféle lap is lehet, pl. AT9(x), de nem lehet QT9(x). Így tudta, hogy a pikk dáma számára kedvezően fekszik, de nem akarta elárulni az erős pikkjét Keletnek, ezért az első ütést az asztali pikk király vitte! Az asztalról káró, Kelet beszaladt, hogy lehívhassák a pikkeket… Két szür! Ezen a partin 13 pontot kerestünk, de így is elveszítettük ezt a negyedet is, ezúttal 32–36 lett az eredmény.

Az állás 98–93 volt, jöhetett a mindent eldöntő negyed! (Ebben a fázisban egyébként a másik meccsen fordított a Vakrandi, és hárompontos előnnyel várta az utolsó szakaszt, tehát határtalan izgalmak vártak a nézőkre.)

29. leosztás

Bár minden licit mellé nem lehet forgalmi rendőrt állítani, az embernek általában akkor jó a kizárása, ha kevés a (másik) major lapja. Bell-bellben szerintem ez második helyen is 3 pikk indulás, Honti Laci csak 2-vel indult:

Így Bódis Gyula csak 4 pikket, Kotányi Balázs a 3 pikkemre 6 pikket mondott (bízva megalapozott kizárásomban, valamint a fent említett remélhető rövid kőrben). Ezzel a 13 ponttal megint kicsit megnyugodhattunk.

30. leosztás

Ez rendszerparti is, bár talán inkább lapértékelésnek nevezném:

Mérkőzésünkön mindkét asztalon Dél precíziós 1 treffel kezdett, majd kikérdezte Észak teljes elosztását. Míg Bódis most leállást javasolt, majd partnere 4 szan invitjét is elpasszolta, partnerem 3 treffel ORKC-t adott, és megtudva, hogy akarok szlemet játszani, valamint két ász és az adu dáma birtokosa vagyok, bemondta a jó esélyű 6 treffet, amit pikk impasszal kezdve könnyen teljesített is, ezzel szerezve nekünk újabb 10 pontot.

Érdekes, hogy a másik elődöntőn ez a parti döntőnek bizonyult. Az egyik asztal 6 treffet teljesített, míg a másik nagyszlemet mondott! Ha teljesült volna, 25 helyett 0 pont lett volna a különbség a végén (–14 helyett +11 a Vakrandinak), azonban a felvevő nem adott pikk impasszt (ami talán picit jobb esély), így bukott.

Az utolsó szettet 51–9-re nyertük, az elődöntő végeredménye 149–102 lett.

Tehát felébredtem vasárnap reggel, de amikor a játék elkezdődött, azt hittem, álmodom még!

Először egy lehetetlen 3 szan teljesült, majd a jó 4 pikk mentésünkre mondott (és teljesíthető) 5 kőrt bukták el. Éreztem, hogy vezetünk, ekkor jött a következő parti.

8. leosztás

A kulcs itt is a licitálásban rejtőzött. Homonnay Géza úgy érezte, inkább kizár, bemondja, amit teljesíteni vél, ezért 4 kőrrel indult, ezt persze körpassz követte, két szür.

Nálunk 1 pikk indulás után először megfelelő gémet indultam keresni (1 szan: gémforsz), de amikor Dél közbeszólt, partnerem pedig be tudta mutatni 5–6-os elosztását, már látszott, szlem lehet benne. Sajnos a nagy magasság miatt már csak annyit tudtam meg, hogy 2 ász és adu dáma van Balázsnál, de úgy véltem, ha kőr ász-dámája és treff ásza van, akkor még pikk figura sem kell feltétlenül a teljesítéshez, míg ha van pikk figurája, ülhet az impassz (sőt, a közbeszólás azt valószínűsíti, hogy ülni fog). Kellett az impassz, de minden jó volt, így hazaértünk, +11.

10. leosztás

Egy szerencsétlen (hibás?) indító kijátszás is a malmunkra hajtotta a vizet. Mindkét minort összeemeltük, ezután elindulni a szingli treff tízessel nem tűnik jó ötletnek, de ha kiderül, hogy az asztalon a Q8xxx, kézben az A9xx van, akkor sejtjük, mekkora bajt okoztunk… Az 5 káró ezzel teljesült, míg odaát az 5 treff bukott, újabb 12 IMP ide.

12. leosztás

Újabb nehéz licithelyzet:

Az egyik asztal 4 kárót mondott (hátha a partner mond 4 kőrt, akár hármassal), a másik 4 kőrt (nekem 5 van, te tudod, mi legyen). A 4 káróra 5 treff jött, ez már elbukott, míg a 4 kőr benne volt (partner: xx, Axx, AQ, AKJxxx).

Az első 16 után szinte nem hittünk a szemünknek, 65–12-re vezettünk a(z egyik) legjobb magyar csapat ellen!

17. leosztás

A második negyed ajándékkal indult: Dombi Gergő elszámolta az ütéseit egy 3 szanban, és terített – de még egy impasszra szükség lett volna, amit így már nem adhatott meg a szabályok szerint. 10 IMP ide.

18. leosztás

A következő partiban pesszimistán Homonnay csak 2-re emelte partnere 1 kőr indulását ezzel: A763, KT3, QJ, 9532. Olyan ronda az a káró, ugye? Nos, partere minimális volt figurálisan, de 5–5-je volt a piros színekben, így a mi 4 kőrünk könnyen teljesült, újabb 6 pont ide.

19. leosztás

A harmadik parti úgy lett húzó, hogy mi az 5–3-as színünket játszottuk, amiben nem volt benne a gém, míg az ellenfél az atombiztos 3 szant, amit meg is csinált. Más kérdés, hogy a 4 kőr is meglett nálunk…

Nem voltam olyan bátor, hogy a jó ötös kőrt eltagadva 3 szant mondjak, mint Winkler Gábor odaát, így persze 4 kőrt játszottam, káró indulásra. Észak a biztosnak látszó kárót hívta vissza, én pedig majdnem terítettem, hogy egy treffet még kiadok egy pikk mellé (treff dáma, fedve, kihagyva, vagy nem fedve, akkor a bubit kell fedni/hagyni). Azonban kiderült, hogy 5–0 az adu, így nem lehet csontig aduzni, hiszen akkor kiadok a treff mellé pár kárót is.

Szomorúan hívtam egy treffet az asztalról, tudva, hogy ezt Lakatos nem lophatja el, nem tudja, kinél mi van. Ha azonban Dombi lopatja, még mindig bukni fogok, hiszen egy pikk mindenképp kiadó.

Szerencsémre Lakatos megkérte a pikket a treff hívásba, így Dombi követte az utasítást, és pikket hívott – így viszont tényleg lehetett teríteni, aduzás, és a tudott treff tízes impassz adja a teljesítést.

Unalmas húzó...

22. leosztás

Újabb rendszerparti:

Winkler ugyan elindult ezzel a ronda 11-gyel, de persze nem meglepő, hogy az erős Bergen-emelés dacára nem fogadott, míg partnere minimális lappal persze nem bánta ezt. A precíziósban nem finomkodunk ennyit, itt nem fontos a jó invitet a sima gémforsztól megkülönböztetni, ez a négyes adus 9 pont, amiben van két dubló is, nem invit, hanem sima gém mondás.

Nem mondom, hogy nem volt szerencsés a gém (minor indulásra talán benne sincs), de az aktuális pikk után már csak az adu impassz kellett: a pikk bubit kiadva volt tíz magas lapunk. 10 ütés=10 pont.

25. leosztás

Itt újabb lapértékelési különbség történt.

Mindkét asztalon Észak 3 treffel indult, Nyugat pedig 3 káróval nyitott. A Keletek másként látták: Winkler 4 treffel a káró szlemet célozta, majd elbukta az 5 kárót (tekintsünk el tőle, hogy Dél a sok kőr hívásával tulajdonképp már megadta a partit, csak meg kellett volna próbálni megcsinálni – ha Északnak már nem maradt aduja, akkor a kézi négy pikket el lehet dobni 2–2 kőrre és treffre, és aktuálisan ez volt a helyzet).

Én 3 szant mondtam, több okból. Először is, ha 3 kőrt mondok (ezt ilyenkor tanácsos legalább négyes színnek játszani), baj lehet, ha a partnernek nincs négyes pikkje, hiszen nyilván nem lesz treff fogása, és elmegyünk a 3 szan mellett, és simán lehet ettől még jó pikk fogása, hogy nem négyes. Valamint akkor erősen szájba is rágom az indulást, ha mégis valahogyan 3 szan lesz. Az is lehetne, hogy a partner 4 kőrt mond rövid treffel és hármas kőrrel, amit szintén nem annyira szeretnék. A káró majd csak elhúz valahogy, gondoltam. Az eredmény fényes lett, 12 pontot szereztünk.

27. leosztás

Egy elszalasztott lehetőség sok pontunkba került:

Talyigás (talán kicsit túl agresszívan) 5 kárót mondott hamar, amiben hármat bukott, 500-ért. Én azonban megmenthettem volna a dolgot:

Úgy véltem, van 7 treff ütésünk és a kőr ász-király, ha egy-két kárót kézben lophatok, azzal többletütést szerzünk, míg a 4 szanban kiállhat két pikk és két káró. Ez elég pesszimista volt, mivel a partner hosszabb, de lassú káróját feltételezi, (kb. pont Qxx), míg ha Ax/Axx/Kx van nála, nem lesz hasznos a lopási érték – és még treff bubink sincs…

Az 5 treffet a teljesítés reményében megadott kőr impassz miatt kétszer buktam (még jött egy káró szürku a treff bubihoz), így 12 pontot adtunk le ezen a kalandon.

28. leosztás

Érdekes volt, amikor Homonnay partner gémforszával szemben a maximális 1 szanos lappal még mondott 4 szant: ha ki tudná próbálni, hogy 3–3-e a pikk, vagy ott a kőr ász, ahol már nincs magas káró, jó lenne – de nem tudta, és így elbukta a 4 szant. Mi is épp kilencet ütöttünk – de a 3szanban, így újabb 10 pontot szereztünk.

Itt több hibánk sokba került, de az ellenfélé még többe, a negyedet 62–35-re nyertük, az állás az ebédszünet előtt így 127–47 volt.

Az ebéd közben nyugtatgattuk egymást, hogy még nincs vége a meccsnek, ki tudunk mi kapni 80 ponttal, ha sokat bénázunk, de aztán inkább hamar kártyázni kezdtünk megint, és szerencsére ezúttal sem túl pechesen/rosszul.

5. leosztás

Némi izgalom, de kevés pontforgalom után jött az 5-ös parti.

Észak mindkét asztalon gyengének érezte ezt a hetes pikket a 3-as induláshoz, és 2 pikket vállalt. Keletjeink 4 kőrt jelentettek, de itt elágazott a parti.

Talyigás passzolt, és Homonnay érezte, talán benne lehet a szlem, ászt kérdezett hát 4 pikkel, amire zavar támadt a rendszerben: Winkler bemutatta a sikénjét (talán nem kellett volna, nyilván partnerének lesz pikk kontrollja, leginkább az ász, és figurálisan elég gyenge volt a 4 kőrhöz amúgy is). Homonnay talán elszámolta az ászválaszt (0–3-nak, holott a válasz 1–4 volt), mert még adu dámát is kérdezett a 6-os magasságon, több se kellett Winklernek, már mondta is be a nagyszlemet… Ez nem volt fényes siker, Dél pimaszul kontrázott is, és amikor a füst eloszlott, 3 bukás lett a vége.

Nekem más problémám volt: a 4 pikket Dél mondta a 4 kőrre, és természetesen Balázs megnyalta a szája szélét, és egy konyakot rendelt. Nem számolt azonban velem… Úgy gondoltam, hogy nyilván nem aduütések garmada lapul nála, tehát lehet, hogy egyszerűen sok minor kártyája van, némi ponttal. Én úgy véltem, könnyen 5-6 káró (esetleg kőr) lehet benne, úgy, hogy a 4 pikk 1-2 bukásnál nyilván nem jár rosszabbul, ha figyelembe vesszük, hogy bell-mansban emelte meg a partnerét Dél…

Egyszóval 5 kárót mondtam, amit Dombi boldogan megkontrázott, és fel is írt 100 pontot (honnan tudta, hogy az asztalon lesz kőr, és esetleg 3-4 adu? Rejtély). Azonban a másik asztalnál történtek elintézték a dolgot, 9 pontot szereztünk.

9. leosztás

Winkler még megpróbált egy spekulatív kontrát egy 3 szan ellen. Homonnay végig kereste, melyik színt is kérhette Gábor, arra nem számított, hogy egyszerűen a 4 kis pikkjével elég lett volna támadni, hogy bukjon a felvétel – így lett egy szür… A mi asztalunk megelégedett 3 kőrrel, az 5–3-as szín elosztása azonban 5–0 volt nálunk, így ez is bukott, 12 IMP.

Több töredék partin is írtunk, míg Lakatos bátor indító kijátszása (a pikk KJxx-ből indult 3 szan ellen, úgy, hogy tudta, a felvevőnek legalább 23 pontos egyenletes lapja van) 10 pontot szerzett, a másik asztalon passzív indulásra 10 ütés, nálunk 5 pikk lehívása után 8, 10 pont oda.

Azonban ezek voltak az összes pontjaik…

13. leosztás

Talyigás Péter kérésére leírom, hogy hibás az eredmény, ragaszkodik hozzá, hogy csak 12-t ütött a 6 pikkben. Hogy miért? Lássuk:

Dumbovich úgy vélte, ez a béna 19 pont nem elég, hogy gémforszot adjon (10 pont ebből ugye a két rövid színében volt), ezért passzolhatót licitált 2 káróval, Talyigás nyilván gémforsz 3 treffet mondott, hiszen ez jobb lap az azonnali 4 pikknél. Ezt ugyan megkontrázták, de nem lett baj, Miklós bemutatta a jó 6–4-ét, Péter pedig a csinos pikkjét, jó lappal, amikor 4 pikket mondott. Most persze feltámadt a mester, és ászt kérdezett. Amikor megtudta, hogy kiáll egy, elgondolkodott. Először is: milyen adu az, amit az ő királya nélkül önállóan gémig lehet licitálni? Nyilván legalább AQT, vagy AQJ vezetésű, ezért kár lenne adu dámát kérdezni 5 kőrrel, hiszen azt esetleg megkontrázzák hívásirányítólag, és az ugye nem lenne jó…

Nem is indultak kőrrel, a rámában be is írták, hogy 6 pikk +1, azonban valójában nem ez történt! Káró indulásra Péter rémeket látott: mi van, ha 5–1 a káró? Lehívja a pikk királyt, és ellopják a következő kárót, ha azzal akar kézbe jönni, majd lehívják a kőröket. Ha azonban a pikk királyt üti át, baj lehet, ha 4–1 az adu, kiáll a tízes! Így megtalálta a megoldást: pikk király, majd treff ász, treff király, amit kézben ellopott, hogy biztonságosan kiaduzhasson, és a negyedik káróra egy kőrt így is el tudott dobni. Egy alapvetően bukós szlemben az ember ne játsszon szürre, főleg ne a magyar csapatbajnoki döntőben… Szép megoldás, bajnokhoz méltó! Gratulálok, szép volt, fiúk!

(A harmadik oktáv végeredménye 57–10 lett, így az összesítés 184–57. Érthető módon az ellenfél feladta a további küzdelmet.)