Kezdőoldal

Véget ért a közép-magyarországi csapatbajnokság. Röviden visszatekintünk az utolsó fordulóra, valamint az egész szezonra is, főleg az I/A-ra fókuszálva.

I/A
Az elmúlt évek, talán évtizedek egyik legizgalmasabb bajnoksága volt az idei, ami szinte az utolsó leosztásig szoros volt, és a bajnoki cím is csak itt dőlt el, valamint a bronzérem is kevésen múlt. Nagy csata dúlt a legjobb hatba kerülésért, azaz az országos döntőbe jutásért is, valamint az osztályozó helyet érő tizedik hely is hajszálon múlt.

A bajnokság előtt három négyes csoportot képzeltem el, ez végül nem így alakult. Az utolsó négyes csak három volt, a középső kvartett kéttagú, míg az érmekért végül hét csapat küzdött!

Az okok sokrétűek. Elsősorban az elmúlt években domináns GAMAX gyenge szezonkezdete volt az ok, mert így volt esélye a többi csapatnak – sőt! Ők végül jó hajrájukkal megszerezték a bronzot (a mi kárunkra…), de sokáig még a legjobb hatban sem voltak – az utolsó forduló előtt is még hetedik helyen álltak! Nyilván nehéz helyettük értékelni, több játékos gyengélkedett és néhány párösszeállítás is kevésbe jól működött, valamint az ötös fogat felállás sem vált be, pedig a keretük szerint egyértelműen a legerősebbek a mezőnyben.

A Galim remekül kezdett, a mezőnyben hátrább várt/végzett csapatok ellen rendre sok pontot szerzett (az utolsó öt elleni átlaguk megközelítette a 19-et!), ezzel nagy előnyt épített. Ekkor még néhányan (köztük én is) úgy vélték, majd a nehezebb csapatok ellen elvéreznek, azonban a GAMAX elleni szinte hibátlan győzelmük után már látni kellett, nehéz lesz őket legyőzni. A szezon végére aztán becsúszott néhány vereség valóban, azonban az előny végül kitartott. Gratulálunk! (Az aranyérmes Galim: Szalka Tamás, Kemény György, Czímer Csaba, Marjai Péter, Gál Péter, Szabó Csaba – Fotó: Hegedűs László)

Meglepetés volt az elmúlt éveket rendre a középmezőnyben záró Elastron feltámadása, bizonyára feltüzelte őket a fabatkatippjáték, ahol nagy esélyt adtak nekik, igyekeztek megfelelni ennek. Itt is nyilván összetett az ok, ha jól áll az ember egy bajnokságban, nyilván jobban figyel, mint ha csak a középmezőnyben harcol – továbbá a korábban említett Linczmayer Lajos reaktiválása is sokat segített bizonyára.

Mi, azaz a Dumbovich bizonyos fázisokban esélyesnek tűnt, végül kiderült, hogy a GAMAX elleni tizedik fordulós nagy vereség tett be bajnoki álmainknak, aztán a dobogóról is lecsúsztunk.

A Visoft szinte végig a hatba kerülésért harcolt, végül azonban a bajnok elleni nagy győzelem kellett ahhoz, hogy megkapaszkodjon ott.

A szezon sokadik meglepetése a Budaörs17. A szezont bevezető cikkben úgy véltem, a csapat aktív játékosai/párjai (Riesz András egyetlen leosztást sem játszott) nem elég erősek ehhez az osztályhoz, és könnyen lehet, hogy a kiesés ellen fognak harcolni, de ők rám cáfoltak, és nem csak simán bennmaradtak, de végig a hatban voltak, meg is szerezték a hatodik helyet.

A legszomorúbb csapat biztosan a FÉSZEK. Sokáig remekül álltak, három fordulóval a vége előtt sokan a bajnoki címükre fogadtak volna, hiszen három alsóházi ellenfél várt még rájuk, míg hátrányuk nem volt jelentős az első kettőhöz képest. Aztán két meccsen is csak szoros győzelemre futotta, ennek ellenére az utolsó kanyart a harmadik helyen kezdték, az amúgy érdektelen helyen álló Interface ellen – és nem bírták el a nyomást, nagyon kikaptak, végül csak hetedikek lettek, sajnálom, fiúk, ebben több volt!

Az Interface és a Royston hasonló utat járt be, eleinte erős csapatokkal játszottak, és nem szereztek túl sok pontot, aztán a náluk gyengébbek ellen begyűjtötték azokat a pontokat, ami biztos bennmaradáshoz kellett, de a korábban többször már elért legjobb hat nagyon távol volt, több mint két meccsnyire!

Az utolsó három csapat (Csillagvirág, SZTAKI, Printech) végig a kiesőzónában tanyázott, szinte csak egymás ellen győzve. A főtitkári csapat végül úgy tűnt, megszerezte már a tizedik helyet, azonban az utolsó fordulóban szerzett tojás majdnem bajba sodorta őket, csak a SZTAKI-n múlt…

Bár eredetileg a cikk címe 9/11 lett volna, utalva egy nagy katasztrófára, végül nem ez történt, mert megúsztuk a katasztrófát. Alakulhatott volna ugyanis úgy, hogy kilenc győzelemmel nem jutunk be a legjobb hatba, ami egészen extrém dolognak tűnik. Ha azonban megnézzük, hogy az Elastron 10(!) meccset nyert, és mégsem lett bajnok, akkor talán ők lehetnek még szomorúbbak. Közben a Galim és a GAMAX egyaránt négy vereséget szenvedett, ebből is látszik, hogy ez nem foci, a gólkülönbség igenis számít!

32. leosztás

Ez a parti több meccsen is nagy szvingeket okozott (egyedül a FÉSZEK–Interface meccsen húzták ki a 6 treffet), és a nehéz „gém vagy szlem?” típusú döntésekről szól.

Már az indulás is megosztó volt. Voltak, akiket nem zavart a gyenge szín és külső erő, és bell-mansban első helyen elindultak 2 kőrrel. Mások passzoltak, és ekkor Észak indult 2 pikkel (gyenge kettessel, vagy kapcsolt kettessel, ha volt rá lehetőség). Ezután Kelet került nehéz döntés elé, ha volt rá lehetőség, bemutatta mind két színét, amire partnere értékelte, hogy a lopási értékek, és a nagy adutámogatás elég kell legyen a szlemhez, tehát be is mondta azt.

Nálunk így ment az egyik asztalon:

Így a másikon:

Talán Nyugat itt is feltámadhatott volna. Így 13 pontot kerestünk.

A legdrágább azonban ez a parti a SZTAKI-nak volt: az egyik asztalon az ellenfél 6 treffig jutott, amit kontrával teljesített, míg a másik asztalon elbukott a 2 kőr… 17 pontot vesztettek így, ami nélkül épp megcsípték volna az osztályozós helyet! Ilyen (is) tud lenni a bridzs.

I/B
Ha az első osztály izgalmas volt, mit szóljunk az itt történtekhez? Az első négy egymás ellen játszott, a tét a feljutást érő első két, és az osztályozós harmadik hely volt. A félidőben úgy tűnt, a Vida és a Dienes is jól áll, hiszen vezettek (+21 és +13), végül azonban mindkét meccsen egyenlített az ellenfél, 1-1 IMP-különbséggel zárva a nagyon izgalmas csatákat. Ez persze nem módosította az állást, azaz megőrizte az első két helyet a Szigethy és a Lowel, velük tehát jövőre az első osztályban találkozunk. Osztályozót játszik majd a a Dienes a Csillagvirág ellen. (A bajnok Szigethy: Quittner Gusztáv, Bíró László, Gellér János, Szőnyi György, Demeter Gábor – Kepecs Gábor, Mirk Gábor és Szász György nincs a képen – Fotó: Hegedűs László)

Az alsóházban Gyuriék biztosították a „kisbajnoki” címet, kiesett a Rapper, az ELTE és a Wellner, míg jó hajrájával osztályozós a Relé.

II. osztály
Szép volt, lányok! Öröm látni, hogy négy fiatal lány, ha nekiveselkedik, tud jól és sikeresen kártyázni, reméljük, hasonlóan jól fognak muzsikálni a jövő nyári világbajnokságon is! Az utolsó fordulóban már csak az érem színe volt kérdéses, de a szinte végig jobban álló Artemix legyőzésével feltették a koronát az egész bajnokságra, megnyerték az osztályt, így jövőre már kedden találkozhatunk velük, az I/B-ben, csak úgy, mint az Artemixszel és a Líra-Durostone-nal. Itt tehát Puffin–Relé osztályozó lesz az I/B-ért. (Balra a bajnok Ifik: Szűcs Villő, Lajos Hanka, Bekő Mária, Révai Hanna, jobbra az ezüstérmes Artemix: Ráduly Csaba, Kerényi István, Vass Kata – nincs a fotón Blancz Tamás, Csépán Gábor, Tóth András – Fotó: Magyar Ádám)

Az alsóház már korábban kettészakadt, a Csipka nyert, míg a hátsó négyes szintén az utolsó töltényig, azaz IMP-ig harcolt a helyekért, a 13., még osztályozót érő helyet végül a Kaskad csapata szerezte meg, 2,15 VP-vel a 16., azaz utolsó Budai Motor előtt. Kiesett a Budaörs, valamint némi meglepetésre a pár éve Magyar Kupa-főtáblát is megjáró Hazai csapat. (A harmadik Líra-Durostone: Gombás Gábor, Keresztény Andrea, Pál Sándor – nincs a képen Dazsián Éva, Nagy Enikő, Kolosi Tamás – Fotó: Magyar Ádám)

Artemix–Ifik 8,93–11,07 (R. Cs.)
Az Artemix csapat számára világos volt a cél: legalább 14 IMP-s győzelem kellett az aranyérem megszerzéséhez. 32 partiból ez nem volt lehetetlen küldetés. Pista és én csak a második félidőben játszottunk, de bementem kibicelni. Rögtön az elején mindkét csapat kihagyott egy-egy mans gémet.

6. leosztás

A licit meglehetősen lassan haladt, viszont a lejátszás nem tartott sokáig. Katáék csak 4 pikkig jutottak, –13 IMP.

8. leosztás

Kelet a káró királlyal indult és pikkre fordult. Csépán Gábor kiaduzott, lehívta a treff ász-királyt, és amikor semmi érdekes nem történt, kiadott egy pikket és egy kárót. A másik asztalnál 5 kőrig jutottak az ifik (talán erősebb volt a küzdelem, nem tudom) ami bukott. +420 és +50, +10 IMP.

9. leosztás

Tíz lapos fittel kontrázni az ellenfél részjátékát nem egy életbiztosítás, de most ez volt a nyerő. Az 5 káró csak nagy szerencsével teljesíthető, a 3 szan még nagyobbal (háromszínű beszorítás Kelet ellen, akinek a kőrök és a treff ász mellett minden pikkjét is meg kellene tartania).

A felvevő önerőből nem tudott az asztalra kerülni; a mellékszínekben ki kellett adnia mindent, amit csak lehetett (nem volt ellenszer), hogy utána az ellenjátékosok kénytelenek legyenek dob-lopot hívni.

Megvallom őszintén, nem írtam fel, hogy melyik aduval lopott a második ütésben. Ha egy honőrrel, az nagyfokú előrelátásról tesz bizonyságot: ha a tizedik ütésnél még a kezében van a százfigura, az a harmadik bukást jelentette volna (át kell ütnie a kilencest és nem tudja megismételni az impasszt).

A másik asztalon 5 káró volt a felvétel, ami egyet bukott. +500, +50, +11 IMP.

10. leosztás

Kőr indulásra elment a káró, de ki kellett adni három adut meg egy kőrt. A másik asztalon 3 pikk ment kontrával. Kőr indulásra ott is kilenc ütést szerzett a felvevő, de ez nekik 730 pontot és 13 IMP-t ért.

12. leosztás

Az asztal láttán Észak már-már kihagyott gémre gyanakodott, így a 3–0-s adut megkönnyebbülve fogadta. Ott helyben senki nem vette észre, hogy Kelet–Nyugatnak 5 káró volt a lapjában. Katáék 3 szant vettek fel, ami hármat bukott. +140 és -150, egál parti és egy kihagyott lehetőség.

13. leosztás

Tóth András túl erősnek ítélte lapját egy egyszerű közbeszóláshoz; ebből lettek a bajok. Ha elhiszi, hogy a kis treff figurából jött, talán blokkolhatta volna a treffet a király betevésével. Viszont lehet, hogy így járt jobban, mert a pikk ász kihajtása és a treff dáma üttetése után az ellenfél kénytelen lett volna kőrt hívni. Azzal, hogy a magas treff lehívása után kárót hívtak, a felvétel akár teljesülhetett volna.

A 4-2 káró biztosította, hogy ne így legyen, –300. Szerencsére a másik asztalon Vass Katáék 1 szanban +1-et csináltak, így csak –5 IMP lett.

14. leosztás

Nyugat nem merte vállalni a büntető passzt (első menet treff kilences impassz kell ahhoz, hogy csak egy bukás legyen). A 4 káróban egy bukás volt, a 4 kőrben kettő: +300. A másik teremben Katáék 4 kárót játszottak kontrával, teljesítve. +510 és +13 IMP.

15. leosztás

András a nyugodt 6 káró helyett a 6 szant választotta, igaz nem tudhatta a káró támogatás mértékét. A teljesítés esélye a 3–3 treff vagy dubló dáma: 35,5% + 16,2%, azaz 51,7%. Az ifik 4 szan +2-t játszottak. +1440 és –690, +13 IMP.

16. leosztás

Nyakatekert licit után az ifik 5 káróban landoltak, ami ellen logikus volt a pikk ász indulás, hiszen senki nem akarta vállalni a szant. Aduzás után csak két treffet lehetett eldobni: egy bukás. Katáék 6 treffet vettek fel, ami hármat bukott. +100 és –300, –5 IMP.

Az első félidő után 56–42-re vezettünk. Ha a második félidő döntetlen, 0,03 VP előnnyel aranyérmesek vagyunk.

25. leosztás

Csendben reménykedtem, hátha odaát bemondjuk a szlemet, de a licit ott csak 4 kőrig jutott és valamiért csak 12 ütés született, –1 IMP.

28. leosztás

A licit alapján nyilvánvalónak tűnt a kőr indulás, ami után csak a szingli vagy dubló káró dáma segített volna. Pikk indulás után a 6 káró esélyei már nagyon jók voltak, de az osztógép gondoskodott róla, hogy így is elbukjon a szlem (Északnál szingli pikk, négyes káró dáma és dubló treff mind kellett a bukáshoz).

A másik teremben hosszabb volt a licit; a lányok egy ideig ajánlgatták egymásnak a színeiket, majd Kelet beletörődött a 6 treffbe. Gábor a kőr ásszal indult, de a buktató adu hívást nem találta ki, így a felvevő teljesített (két pikket eldobott, kettőt pedig lelopott, mert sem a treff bubi, sem a 87 nem volt Északnál). –50 és –920, –14 IMP. Mindenki szlemet játszott (még 7 káró is volt) és majdnem mindenki bukott.

18. leosztás

A pikk dáma kiadásáig a parti teljesíthető volt (pikk ász és a kárókkal fogyasztani Dél aduit). Terítettem, mondván, hogy kőr vagy treff hívásra ütök, és a maradékot keresztbe lopom. Dél persze adut hívott: egy bukás, –50 és –420, –10 IMP.

21. leosztás

Kerényi Pista úgy döntött, megvárja amíg kiderül, valóban treffje van-e a közbeszólónak. Ezzel nem lett volna baj, de a passz és a szerény 2 pikk licit mögé nem képzeltem két vesztős lapot.

A másik asztalon a licit:

A 2 pikk itt is Timbuktu volt, de ez olyan régen fordult elő, hogy Észak elfelejtette. A 3 pikk után Dél szólt Nyugatnak, hogy valószínűleg félreértés történt. A 4 káró után Észak is szólt Keletnek, hogy valami nincs rendben. Ennek ellenére maradt a 4 káró kontra, amit ellen káró volt az indulás, elengedve a királyhoz. Kelet most pikk ász-királyt hívott, Dél lopott, aduzott, kőrre eldobott egy treffet, és teljesített. A zsűri 480-at ítélt meg az ifiknek, –6 IMP.

Az ifik megfordították a meccset és 5 IMP-vel nyertek. Nekünk maradt az ezüstérem.

III. osztály
A Szeniorok már lejátszották az utolsó fordulós meccsüket, 25 pontos hátrányból álltak fel, és nyertek 33-mal (szép hajrá) a Koboldok ellen, így 15 VP az előnyük a Next és az Expassz előtt, izgatottan várják, vajon milyen színű érmet akasztanak a nyakukba?

Véget ért az utolsó leosztás is csütörtökön, ezzel vége a budapesti csapatbajnokság idei évadjának.

A Szeniorok imáit nem hallgatták meg, az Expassz belőtte a kötelező 20-at, és bajnok lett (Mi a külöbség a Vasdob-verő és a vas dobverő közt? Kb. 100 IMP...). A Next lett a következő, azaz ezüstérmes, mivel a 17 szerzett pont erre jogosította őket, az időseknek maradt a bronz. Nagy csata folyt a negyedik, osztályozót érő helyért, ezt végül a Slambuc szerezte meg a Fröccs előtt, 0,4 VP előnnyel. Mindkét csapat nagyon nyert, de ha szódás bor csapata csak egy picit többet szerez... Kevés volt a 19,04. Így tehát Kaskad–Slambuc meccs lesz az utolsó másodosztályú helyért. (A bajnok Expassz: Sziráki László, Fischer László, Fischer József, Kiss Zsuzsanna – a csapat tagja még: Tóth Zsuzsanna, Kovács László – Fotó: Hoffmann Tamás)

Gratulálunk a dobogósoknak, és mindem résztvevőnek – az OCSB-n, vagy jövőre ugyanitt találkozunk!

2. leosztás (IT)

Néhány 5 pikk, valamint néhány 6 pikk volt jellemző. Utóbbit még értem, előbbieket kevésbé.

Dél 1 pikk indulása után ugyanis Északnak el kell vezetnie szlemig szerintem a licitmenetet. Vélhetőleg először 2 kárót licitál, majd 3 pikkel a partner tudatára adja szlembéli vágyait, amelyre az induló belicitálja treff kulcsát, amely után már nincs megállás. Az ász-, majd adudámakérdés után kiderül, hogy a 6 kulcslapból 5 biztos a vonalon van, amely után szerintem már a válaszadás is túl magasan lesz ahhoz, hogy ne mondjuk 6 pikket.

9. leosztás (IT)

Zömében 3 kőr volt a felvétel, a legnépszerűbb buktató indulás a káró tízes volt, de nézzük, erre valójában elbukik-e?

Elvileg a felvevőnek mindegyik színből van egy kiadó, ráadásul treffből kettő is. A parti kulcsa szerintem a kőr szín kezelése, amennyiben az ellenfél nem erőlteti időben a treff színt.

A játék alighanem úgy indul, hogy káró tízes az ászhoz, majd vélhetőleg Kelet, abban a reményben, hogy partnere szinglivel indult, visszahívja a színt, melyet üt a felvevő a kézben. A jó hír ezután, hogy a trefftől meg lehet immár szabadulni a kárók által. Egy dologra kell vigyázni, hogy ne lopjanak. Erre talán a legegyszerűbb módszer, ha esésre játsszuk a kőrt. Odafigyelvén arra, hogy először az ászt, majd a királyt hívjuk, amivel az asztalon ütve jöhet a magas káróra a treff, melyet habár ellop Nyugat, de – lévén ütésből lop – így is, úgyis csak 4 ütés jár az ellenfelek számára.

Így visszamenőleg a parti elejére: persze most Keletnek az a legerősebb játéka, ha a káró ász után treff királyt hív, majd még egy treffet. És lehet, hogy így is történt pár asztalon, és akkor természetesen a felvevőnek kvázi esélye sincs eltalálni a kőr szín adott partibéli kezelését, hiszen eight ever, nine never...