Kezdőoldal

Tegyük fel, hogy éppen nem alakulnak a legjobban a dolgok a versenyen. Messze még a vége, és bizakodó a hangulatod, de előbb-utóbb szükség lesz rá, hogy elkezdjenek jó partik is érkezni. Ezen morfondírozol, amikor érdekes lapot kapsz.

Annyit sem mondasz, hogy fapapucs, és máris 7 kőr ellen kell indulnod. Tudom, tudom, ha az ember partit mesél, akkor licit, meg manshelyzet, meg hasonló részletek is szükségesek hozzá, de félek, hogy ezekkel a részletekkel ezúttal eltakarnám a lényeget. Próbáljuk meg vakon, hátha kiélesedik a többi érzékszervünk.

Bármelyik indulás adhat ütést, de a pikk bubira esik a választásunk – emellett sem akarok hosszan érvelni, legyen most ez is adottság. Biztos lehet felhozni érveket a treff szín és a kis pikk mellett is – de hát ahhoz ugye el kellett volna árulnom a licitet, amit bölcs előrelátással az imént megtagadtam.

Szóval a pikk bubival indulunk, és az alábbi asztal terül:

A felvevő üt az ásszal, és a partner a négyest teszi. (Kicsivel kérünk, kicsi-nagy páros. Akinek ez nem tetszik, annak a partnere a nyolcast rakja, remélem, így már mindenkinek megfelel.)

A felvevő sajnos aduzni kezd, ami azért sajnos, mert sürgősen dobálnunk kell (amúgy erről szól ez a cikk – nem az aduzásról, a dobálásról). Az ember ösztönösen az(oka)t a szín(eke)t tartja a kezében, ami(ke)t az asztalon lát. Annak a valószínűsége, hogy a mi treff tízesünknek jelentősége legyen a végelszámolásnál, elég csekély. Kétszer treffet dobunk. Amikor a felvevő a harmadik adut is kijátssza, lelkünk mélyén bánatos sóhajtással eldobunk egy újabb treffet, és némileg megilletődve, ugyanakkor megkönnyebbülve látjuk, hogy partnerünk, miután kétszer is színre színt tett, a harmadik aduba szintén treffet dob, méghozzá a kettest, vagyis jó nyomon vagyunk, ez a treff nem a felvevő színe.

A felvevő most lehívja a káró ászt és a királyt, amibe a partner páratlan számú kárót jelez, majd újabb adu következik, az asztali ász felé. Nos, kedves nézőink, kedves közönségünk! Eljött a pillanat, amikor már minden döntésünknek jelentősége van. Azt javaslom, számoljunk együtt. Ez a mi kedvenc játékunk már csak olyan, hogy jót tesz neki a számolás.

A felvevőnek hetes kőrje volt, dubló kárója, vagyis eredetileg négy fekete lapja volt. Van 7 kőr ütése, 2 káró, meg 2 pikk. Ha négyes pikkje lett volna a dámával, akkor már réges-régen terített volna. Ha négy kis pikkje volt, akkor a partnernél van a dubló dáma: egy pikket nyugodtan eldobhatunk. Ha hármas pikkje van a felvevőnek, akkor pedig pláne nincs szükség a negyedik pikkünkre. Eldobunk egy pikket, a partner egy újabb treffet. A felvevő kárót lop, és szomorúan konstatálja, hogy nem lett magas a bubi (kedves Olvasóm, ugye nem dobtál kárót?).

Ezt látjuk most:

A felvevő – erre mérget vehetünk – most két adut fog hívni. „Az egyszerűség kedvéért”, ha...
    a) a partnernél lett volna a treff ász-király, akkor kis treff helyett az ászt dobta volna el.
    b) a felvevőnél lenne a treff ász-király, már terített volna.
    c) a felvevőnél van treff, de nincs ott az ász, akkor csak 11 ütése van, és a tizenkettedikre sincs sok esélye, nemhogy a tizenharmadikra.
    d) a felvevőnél van a treff ász és a treff bubi, akkor el kell döntenie, hogy impasszra játszik, vagy a kőrök után a pikk király lehívásával megpróbálja beszorítani Delet (minket) a minor színekben.
    e) a felvevőnek csak treff ásza van, de nincs bubija sem, akkor „csak” jól kell dobni.

Mit fogsz dobni, kedves Olvasó?

(Akinek nincs kedve elemezni, csak a sztorit akarja, az a következő részt nyugodtan ugorja át. De a magyarázat itt következik.)

Sokan sokféleképpen vagyunk a beszorításokkal. Van, aki hallott róla. Van, akivel megtörténik, hogy beszorul, és van, akivel megtörténik, hogy véletlen végrehajt egy beszorítást. Van, aki könyvet ír róla, és van, aki minden partiban azt keresi. És olyan is van, aki érzi a beszorítások törékeny mechanizmusait, és ezt a tudást alkalmazni is tudja nem csak felvevőként, de ellenjátékosként is.
Vessünk egy pillantást az alábbi diagramra:

Ismeretlen okból a kétoldali, háromszínű beszorítást szoktuk misztifikálni. Ebben segít, hogy szép hosszú neve van. Aki még sosem tette, tegye meg, hogy végiggondolja ezt a helyzetet. Három lapunk van, és két gyors ütésünk: a kőr ász és a pikk ász. Hogyan üthetnénk hármat?

Kezdjük a kőr ásszal, mert ha a pikk ásszal kezdjük, akkor lemaradunk a kőrről. Nyugat nem dobhatja el a káró ászt, mert magas lesz az asztali király, ezért eldob egy pikket. Most az asztalról már eldobhatjuk a káró királyt (megtette a kötelességét, mehet). Kelet nem dobhatja el a treff királyt, hiszen akkor a treff kilences lesz a harmadik ütés, így Kelet is pikket dob. A beszorítás elérte a kívánt hatást: a felvevőnek most már két pikk ütése van, a pikk hármasé lesz az utolsó ütés.

Lépjünk egy ütéssel vissza a partiban, és képzeljük el, hogy ezek a lapok:

Látszólag nem sokat változtattunk. Felvevőként lehívjuk a kőr ászt, Nyugat nem dobhat kárót, a pikket védeni kell, viszont a treffje mit sem ér, elhajítja. A felvevő eldobhatja a treff dámát az asztalról, és amikor Kelet pikket dob, visszaértünk az előző álláshoz. De… Álljunk csak meg egy percre! Ha Északról eldobtuk a treff dámát, akkor lehetséges, hogy Nyugat tízese mégiscsak ért volna valamit? Mi lenne, ha Nyugat pikket dobna mégis? Lássuk csak. Ha Északról eldobnánk a pikket, megszűnne a fenyegetés. Ha eldobjuk a kárót, akkor ugyan van pikk és treff fenyegetés Kelet ellen, csak sajnos Kelet az asztal mögött dob, tehát nem lesz belőle ütés. Nincs mit tenni, a treff dáma a jó dobás. Csakhogy most Kelet eldobhatja a treff királyt, és fuccs a beszorításnak: Nyugat tartja a minor színeket, Kelet pedig a pikket.

Ez meglehetősen előrelátó ellenjáték Nyugattól: az értékes pikkek helyett a kicsi treffet tartja meg, csak azért, hogy partnere eldobhassa a magas treffjét.

Térjünk vissza az eredeti hét kőrhöz:)

A felvevő tehát magas kőrt hív, és nekünk dobnunk kell.

A fenti a, b, c esetek egyike sem érdekes a számunkra. Két érdekes eset van: a d és az e. A kárót egyik esetben sem dobhatjuk el. Tegyük fel, hogy eldobjuk a treff nyolcast. A felvevő nem fogja eldobni sem a fenyegető pikket, sem a kárót, úgyhogy treffet dob.

A felvevő most hirtelen lekapja a treff ászt, és rémülten látjuk, hogy a partner már tehetetlen, az utolsó kőr lehívására be fog szorulni mindkét ellenjátékos.

Egyetlen módon kerülhetjük el a beszorítást (éppen úgy, ahogy a fenti négylapos végállásban): előrelátóan. A treffet végül majd nekünk kell tartanunk, bármilyen hihetetlennek tűnik is ez most.

Eldobunk egy pikket (persze, ha már így alakult, akkor dobjuk el „jó hangosan”, a tízest: „partner, ezt a színt én feladtam”). A felvevő, ha fenn akarja tartani a fenyegetéseket, akkor kénytelen treffet dobni. A partnernek, ha minden jól megy, akkor most még könnyű dolga van, két pikket és két treffet is tud tartani. Amikor az utolsó adu érkezik, nekünk már nincs dolgunk. Eldobjuk az utolsó pikkünket, és amikor a felvevő eldobja az asztalról a káró bubit, a spotlámpa fénye a partnerre vetül.

Ott ül szegény, és ezt látja:

Amikor a felvevő eldobja a káró bubit, látszólag olyan nehézzé válik minden. Újra átszámoltam mindent, mert én ültem ott, és biztos voltam benne, hogy a partnerem már nem tartja a pikket. És aztán arra is rájöttem, hogy ha Dumbovich úgy döntött, hogy nem tartja a pikket, akkor arra bizony jó oka volt: azt üzente, nekem kell a pikkjeimre vigyáznom. És remegő kézzel leszingliztem a treff királyt.

Pikk következett a királyhoz, treff dáma, lefedve, ász, pillanatnyi görcsös rémület, és a treff kilencest elvitte a tízes. Éjszaka azt álmodom, hogy ha fordítva ülünk le az asztalhoz, akkor is elbukott volna a felvétel. Ennek némileg ellentmondani látszik, hogy hat asztalon játszották, és a másik öt helyen teljesült a teljesíthetetlen nagyszlem. Szerencse, hogy nem engem tesztelt a sors.

Ja igen, utána kétségkívül jobban alakultak a dolgok a versenyen.