Kezdőoldal

Továbbra is mindkét játéknap partijaiból kerülnek terítékre tanulságos esetek. Lesznek tanmesék is, persze ezek nem „kőbe vésett” igazságok, még vitatkozni is lehet velük. Igen hasznos lesz, ha az első alkalomhoz hasonlóan többen is csatlakoznak – ellenvéleményekkel, kiegészítésekkel, kérdésekkel. Mindenki bátran közölheti a véleményét – szerintem az eltérő álláspontokból is lehet mindenféle tanulságos következtetéseket levonni.

A 424-es vita után folytatódik a tippelés, hiszen hétfőn és kedden a második játéknapot rendezik a Magyar Kupa selejtezőiben. Ezentúl mindenhol teljes, kétszer 16-os fordulók jönnek, alkalmi kimaradókkal.  

Elkezdődtek a Magyar Kupa közép-magyarországi küzdelmei, és igen örvendetes tény, hogy 59 csapat adta le a nevezését. A selejtezők idején a hétfői és a keddi partikból is mazsolázgatok majd tanulságos eseteket keresve. Néha egy-egy tanmese is követi majd az adott parti elemzését, ami természetesen nem a mesterjátékosoknak szól, hanem azoknak, akik majd egyszer azok lesznek. A licitek általában természetesek, és néha nem árt figyelembe venni őket.  

Indul a Magyar Kupa, ezúttal is próbáljuk majd a mérkőzések eredményeit eltalálni, a csoportmeccsek alatt azonban inkább a teljes csoportképet igyekszünk készíteni (magam és az Ifjú Tanonc).    

„Ha tudom, hogy ilyen bátor vagy, meg is kontrázlak” – mondta Hegyi András a 26. parti számukra jól sikerült indító kijátszása után. Hangjából nemcsak a nevelő jelleget, hanem az elégedettséget is ki lehetett érezni. És mintha a bátor szót sem a pozitív értelmében használta volna.  

Az úgy történt, hogy a párosbajnokság harmadik fordulójára igyekezve ezúttal Puza Lacival futottam össze a villamosmegállóban. Mindig is azt vallottam, hogy a tömegközlekedés igazi közösséggé kovácsolódó erő, az 59-es utazóközönsége is hamar megismerkedhetett az előző forduló 29-es partijával – mivel mindketten topszkórt írtunk benne (mi az egyetlenünket), de ellenkező égtájon, volt miről mesélni.

Véget ért a bajnokság. Az utolsó forduló kapcsán olyan partikat kerestem, ahol a mottó talán a következő lehetne: hogyan őrizzük meg az adukontrollt rossz aduelosztás esetén.      

A szezon utolsó fordulója következik, és számos meglepetés körvonalazódik. A bajnoki cím már eldőlt, a GAMAX utolsó meccsétől függetlenül már nyert, a dobogóért három csapat küzd még, ebből a FÉSZEK páholyból (korábban lejátszva a fordulót) figyeli a Galimot és a Vakrandit. Az első osztályban a kiesés is gyakorlatilag eldőlt, matematikai esélye egyedül a Csillagvirágnak van, azonban ők épp a friss bajnok ellen játszanak, és 20 VP körüli hátrány behozása még könnyű ellenfél esetén sem valószínű. Érdekes módon felfelé inkább tekingethet már az Interface és a Royston, bár nekik is jelentős hátrányt, és két csapatot kéne behozniuk (Tömör, Elastron). Ha az egyik csapat ezek közül betlizik, a Dumbovich már a hat között van, ha mindkettő, lehet a fentieknek (IF, R) esélye. Lássuk hát!

Ahogy közeledik a szezon vége, egyre inkább körvonalazódik, hogy melyik osztályban mi lesz a végső sorrend. Jó magunk már csak páholyból nézzük a további küzdelmeket (csapatunk névadója meghívást kapott Amerikába, ezért utolsó két meccsünket előrehoztuk), bár jelenleg, gyenge utolsó fordulóinknak hála elég kényelmetlen a fotel, sőt, lehet, hogy a Voodoo csapattól kérek kölcsön pár babát… De dörzsöljük meg a gömböt, lássuk, mi várható az utolsó előtti héten!

…hogy a keddi forduló negyedik oktávjában panaszkodva fordultam a Délen ülő Takács Gáborhoz: – Nekünk alig van lapunk, állandóan ti játszotok. – Az már igaz, hogy pénzpartit szívesebben játszanék – mosolygott Taki, hiszen az első félidőben menetrendszerűen lökték a gémeket és szlemeket, és mivel ezt az osztály átlagánál hatásosabban csinálták, mínuszban álltunk. – De ne berzenkedj, már az ötödik partit játsszátok. Ez volt a 26-os parti.