Darvas Róbert különleges helyzetbe került 1947 után. Könyve külföldi sikere alapján pályája csúcsára jutott. Itthon viszont szinte mindent elveszített: nimbuszt, megjelenési lehetőséget, kapcsolatokat. És ő nem rendelkezett másik identitással, mint korábbi szerkesztő társai, Ferenczy György és Ottlik Géza, akik két területen is kivételes tehetséggel rendelkeztek. Darvas bridzsszakmája foglyává vált.
A sikerek mutatták a lehetséges kitörési pontokat, de az odavezető út nem volt legális. Az akadályok leküzdésében a nemzetközi bridzstársadalom segítette. Megjelentették könyveit, cikkeit. Ezek közül a pályazáró Spotlight on Card Play _szerzőtárs: Lukács Pál_ 1956-ban jelent meg.
De a két ismert Darvas-mű megjelenése közötti időből is tudunk könyves próbálkozásról.
Egy, a szövetségünk számára Ottlik által átadott dossziéból a közelmúltban kiderült, hogy ők ketten szerzőtársként is kovácsoltak terveket: bridzsjátéktechnikai könyvet ajánlottak nyugat-német kiadónak. A folyamodványban Ottlik így fogalmaz: „A német bridzsélet napjainkban erős emelkedésben van, játékosaik számos nemzetközi versenyen vesznek részt, a fejlődés kétségtelenül megindult, de még mindig érződik, hogy a hitleri időkben a versenybridzs meglehetősen el volt nyomva. Egy átfogó, mindent felölelő játéktechnikai tankönyv feltétlenül érdeklődésre tartana számot.” A tartalomjegyzék szerint a tananyag első felét Darvas, a magasiskolát Ottlik jegyezte volna. A két részt „úgy hasonlíthatjuk össze, hogy az elsőt egy megvizsgálandó síkhoz, a másodikat pedig a térhez hasonlítjuk”. Ma tudjuk igazán felmérni, mit veszítettünk…
A nyugat-német bridzsezők azonban hozzájuthattak eredeti Darvas-gondolatokhoz. Lapjuk, a Bridge Magazin Deutschland 1952 őszén két részletben közölt egy Darvas-cikket, az első részt teszük közzé most a Német Bridzs Szövetség engedélyével. Cikkünk csatolmányában a most közölt fordítás eredetije található teljes terjedelmében. _A képen a második rész első oldala eredetiben_
A magyar fordítást Talyigás András készítette, a szöveget Szilágyi László ellenőrizte. Utóbbi a magyar szöveg első olvasójaként _továbbiakban EO_ más feladatot is vállalt: az anyagot, egy-egy ponton, továbbgondolta.
Külön köszönjük Göran Mattsson, Harsányi József és Weisz György segítségét, nagyban hozzájárultak e Darvas-cikk hazatéréséhez. Kuttner György
Darvas Róbert: A nagygábli I.
Első bridzsoktatóm egy parti után nagyon elégedetlen volt a felvevőjátékommal.
– Kedves Róbert, ezt a partit rosszul játszottad. Teljesítettél ugyan, de annak ellenére, hogy az asztalon volt a pikk ász és a pikk dáma, nem adtál impasszt. Hiba volt. A nagygáblinak az a rendeltetése, hogy impasszra használjuk.
Oktatómnak ez a kritikája úgy 30 évvel ezelőtti. Azóta javult a technikám, de közben megváltozott az impasszal kapcsolatos általános felfogás is. Manapság ha egy jó játékos nagygáblit lát az asztalon, az első gondolata az, hogyan kerülhetné el az impasszt, és miképpen tudná a játékot úgy irányítani, hogy a siker ne az impasszon múljon.
Első bridzsoktatóm régen meghalt, de ha élne, minden haja szála égnek állna a modern bridzstechnika láttán. És tényleg, ma förtelmesen kezeljük a nagygáblikat. Hiányzik belőlünk az irántuk való tisztelet. Nézzünk néhány példát a nagygábli korszerű kezelésére.
A teljesség kedvéért megemlítem a leggyakoribb helyzetet, amely már közhelynek számít:
Három pikket kell ütnünk. Üss az ásszal! – az első pikk-körben egy impassz lehetővé tenné Nyugatnak, hogy szingli királyával megüsse a dámát, ami a legszégyenteljesebb kudarc lenne.
a_ Üss az ásszal!
Más szituációkban is lehet az ásszal való ütés ésszerű stratégia, még olyankor is, amikor egy szín matematikailag legjobb kezelése az impassz lenne.
Észak 1 káróval indul, Kelet közbeszól 1 kőrrel, innen az ellenfél nem szól többet, és Dél 3 szanban lett felvevő. Nyugat a kőr ötössel támad. Kelet a bubit teszi, amit Dél kihagy. Kelet még egy kőr figurát hív, Dél azt is kihagyja. A harmadik menet kőr kihajtja Dél ászát, Nyugat a treff hármast dobja.
A teljesítéshez a felvevőnek a káró színt kell kidolgoznia. A jó játék itt is ütni a káró ásszal. Általában a nyolclapos, király nélküli színben az impassz nyújtja a nagyobb esélyt. Ebben az esetben azonban az impassz nem lenne ésszerű. Délnek 4 káró ütésre van szüksége, ezeket impassz nélkül is meg tudja szerezni. Ha a király Nyugatnál van, a felvevő mindenképpen teljesít, ha azonban a királyt Kelet tartja, akkor a felvétel csak abban az esetben teljesíthető, ha a király szingli. Az ász lehívásával erre a plusz esélyre játszunk rá.
b_ A nagygábli előtt ülő király felszabadítása
A következőkben leírt partiban rendkívül érdekes helyzet található. Dél a felvevő 3 szanban, az asztalon van a nagygábli, Nyugatnál a kisgábli, tehát az impassz sikeres lenne. Mégis, a felvevő csak akkor tud teljesíteni, ha lemond az impasszról, üt az ásszal és felszabadítja Nyugat királyát. Versenyen játszották a partit, Dél kiváló játékos volt, mégse tudta – még a kedvező indító kijátszással se – a partit hazavezényelni. A lejátszás azonban annyira függ a lapok tényleges fekvésétől, hogy csak nyitott lapokkal, feladványszerűen lehet teljesíteni.
Nyugat a pikk hetessel indul Dél 3 szan felvétele ellen, és a helyszínen a parti a következőképpen alakult: Dél ütött kézben a pikk bubival, visszahívta a pikket, és impasszolt a kilencessel, Kelet a káró kilencest dobta. A harmadik ütésben Dél az asztalról kis kőrt hívott, és ütött a kezében a királlyal, hogy onnan most treffet hívjon. Nyugat a treff hívásba betette a bubit, az asztalon ütött a dáma. Újabb kőr következett, abban a reményben, hogy Kelet beüt az ásszal és Nyugatról beesik a dáma. Azonban Kelet se volt annyira kezdő, kicsit tett, Nyugat ütött a dámával, lehívta a káró ászt, amelybe az asztalról a király, Keletről és Délről kicsi érkezett. Újabb káró következett, Dél ütött a dámával, megadta a pikk impasszt a dámával, lehívta a pikk ászt és a treff ászt, majd szomorúan konstatálta, hogy nincs kilencedik ütése: 4 pikk, 2 treff, 1 káró és 1 kőr ütést vitt haza.
A kérdés az, hogy – a rendkívül kedvező pikk indulást továbbra is feltételezve – meg lehet-e találni a kilencedik ütést. Hiába keressük az ütést kőrben, miután a ellenfeleknek ott két beütése van, és még kevésbé találjuk meg káróban. Ha egyáltalán létezik kilencedik ütés, azt csak treffben, az asztal negyedik treffjében találhatjuk meg. Ennek feltétele azonban, hogy amikor kiadjuk a treffet, azt Nyugat üsse meg. Ha ezt ugyanis Kelet tenné, ő kárót hívna, és így Nyugat meg tudná akadályozni, hogy Dél a neki járó káró ütést a kezében vegye, és így még egyszer meg tudja adni a pikk impasszt.
Vizsgáljuk meg még egyszer a különböző lehetőségeket a negyedik treff ütés megszerzésére.
A versenyen játszott partiban Dél a negyedik ütésben kézből treffet hívott, és Nyugat erre a bubit tette. Mi történt volna, ha Dél hagyja, hogy Nyugat üssön a bubival? Nyugat káró ász, kárót játszott volna, üt kézben a káró dáma, és Dél így sem tudja mindkét fekete impasszt egyszerre megadni. Ha a treff impasszt adja meg, nem jut hozzá a pikkhez, és fordítva. A plusz treff ütés egy pikk ütés elvesztéséhez vezet.
Próbáljuk meg ezért másképpen. A negyedik ütésben treff impasszt adunk, ütünk a dámával, majd lehívjuk a treff ászt, és egy harmadik treffet hívunk. Azonban Nyugat szagot kap, és deblokkolja a színt, így Kelet üt. Most ugyanott vagyunk, mint korábban, Kelet tud kárót hívni, és Nyugat meg tudja akadályozni, hogy a káró dámával kézbe kerüljünk: ha Dél bemegy a dámával, Nyugat megüti az ásszal, és kis káróval folytatja, ha kicsit tesz a felvevő, Nyugat hagyja ütni az asztali királyt, Délnek mindkét esetben az asztalról kell hívnia, és nem tud kézbe kerülni a pikk impasszt megadni.
Az egyetlen sikeres játék a következő: pikk indulás, Dél üt, pikk impasszt ad, amilyen alacsonyan csak tud. És most le kell hívni a treff ászt!
Ebbe a harmadik ütésbe Nyugat bedobhatja a királyt, vagy tehet kisebbet. Ha beteszi az ütésbe a királyt, az azt jelenti, hogy a felvevőnek nincs többé szüksége a treff impasszra, így megszűnik a kényszer, hogy kétszer kellene kézbe mennie, elég egyszer. A játék menete most a következő: 4. ütés – kőr a királyhoz, 5.ütés – pikk impassz, 6. ütés – treff dáma. A felvevő eddig hatot ütött. A 7. ütésben treffel kiadja az ütést Keletnek, és nem tudja megakadályozni, hogy az asztalra menve a pikk ásszal, a káró királlyal és a 13. treffel teljesítse a 3 szant.
Ha Nyugat a harmadik ütésbe nem a királyt teszi, akkor a 4. ütésben a felvevő ugyanúgy kőrt hív a királyhoz, mint az előbb, majd az 5. ütésben treffet hív. Most ismét két lehetőség van. Nyugat elviszi az ütést a treff királlyal, a 6. ütésben lehívja a káró ászt, amelyre a felvevő az asztalról a királyt teszi, így a 7. ütésben a kezébe kerül a káró dámával. Ezután megadja a pikk impasszt, és két-két pikk és treff ütéssel teljesít. Ha Nyugat az 5. ütésben nem üt a treff királlyal, az asztal viszi az ütést a dámával. Ezután újra treffet hív, amellyel Nyugat királyát ütteti. A felvevőnek Nyugat minden hívása kedvező, és biztosítja a teljesítést.
c_ Hívás a nagygábli alól
Itt is egy olyan helyzetet mutatunk be, amely könnyen áttekinthető, és minden adott egy logikus játékterv megvalósításához. És mégis, egy elismerten jó játékos elrontotta.
Dél 3 szant játszik.
Nyugat a kőr hatossal indul, asztalról kicsi, Kelet viszi az ütést a királlyal, és kőrt hív vissza. Mindenki ad, az asztalon üt az ász.
Most az egyetlen jó folytatás: kis treff az asztalról! Ennek a játéknak technikai és pszichológiai előnyei is vannak. Gondoljuk csak meg a következőket.
A teljesítés alapja egyedül a treff szín lehet. A treffen kívül nincs komoly átmenet az asztalra. A teljesítés feltétele a kint lévő treffek 3–2 elosztása.
Ha Nyugatnak dubló treff királya van, akkor hagyhatja Keletet ütni az első treff körben, de a másodikban esik a király, illetve, ha harmadik a királya, akkor a későbbi impassz fogja meg. Ha azonban Keletnél van a király, csak akkor lehet teljesíteni, ha az dubló.
Az ajánlott játékmódban benne van az a komoly esély, hogy Kelet azonnal bemegy a királlyal. Ha azonban Kelet nem üt a királlyal, gyakorlatilag nem lehet teljesíteni, mert a második treff-körben logikusan impasszolnunk kell. Annak ellenére, hogy Kelet dubló királya ellen az egyetlen teljesítési esély az lenne, hogy a második treff-körben üssünk az ásszal, nekünk minden konzekvenciájával együtt, ebben az esetben is a fentebb ajánlott játéktervnél kell maradnunk.
Az alábbiak némi kiegészítést adhatnak a szerző által javasolt stratégiához az előbbihez hasonló, de még izgalmasabb helyzetben. Az AQxxxx-vel szemben xx helyett legyen Jx. Csak azok az esetek érdekesek _a teljesítés, tehát nem bukás minimalizálása, szempontjából_, amikor Keletnél _tehát a nagygábli mögött_ Kx vagy xx van.
Előbbi 4 eset, utóbbi 6.
Az egyszerűség kedvéért tegyük fel, hogy Kelet második helyen Kx-ből mindig kicsit tesz. Nyugat helyén kötél idegek kellenek hozzá, hogy kihagyja ezt az ütést _hiszen így még a király is elveszhet_, de ha beüt, akkor a felvevő mindig teljesít.
Nézzünk száz kritikus kiosztást, ebből ugye negyvenszer lesz Keletnél dubló király, hatvanszor két kicsi.
Ha Nyugat sosem tartja vissza a királyt _mint a legtöbb játékos_, és Dél ezt tudja róla, akkor a felvevő mind a száz esetben teljesíteni fog, ha a második menetben az ászt teszi!
Ha Nyugat sosem üt be sor végén a fenti szituációban, és ezt Dél tudja róla, akkor a felvevő mindig impaszt fog adni a második menetben, és százból hatvanszor fog örülni.
Legjobb, ha néha kihagyjuk Kxx-ből, de nem mindig. Csak hogy számítsanak rá, higgyék azt, hogy lényegesen többször ütünk be, mint ahogy a valóságban tesszük. Ezzel esetleg rávehetjük_?_ a felvevőt, hogy sokszor játsszon esésre – ami, mint tudjuk, kisebb esélyű, mint az impassz. _EO_
_Folytatása következik_
