Kezdőoldal

Tíz évvel ezelőtt, június 16–25. között Budapesten, a frissen épült Groupama Aréna kongresszusi központjában rendezte az EBL (Európai Bridzsliga) és a Magyar Bridzs Szövetség a csapat Európa-bajnokságot. A szombaton kezdődő rigai Eb felvezetéseképpen, a tíz évvel ezelőtti budapesti verseny zárónapjára időzítve megjelenő cikkünkben a 2016-os esemény főszereplőit kértük fel múltidézésre.

A szombaton rajtoló rigai csapat Eb-n a nyílt versenyben az Argay Zsolt–Kemény Márk, Kemény György–Trenka Péter, Marjai Péter–Zábrádi Benjámin hatos, a vegyes kategóriában a Fischer Brigitta–Szabó Csaba, Jalsovszky Janka–Honyek András, Mezei Katalin–Honti László párok képviselik Magyarországot. A versenyről rendszeresen tudósítunk, de most ugorjunk vissza tíz évet az időben.

Pár szóban a magyar csapatok 2016-os eredményeiről. Akkoriban még három formátumban rendezték a csapat Eb-t: nyílt, női és szenior kategóriában (a vegyes csapatok versenye később került be a programba). Mindhárom versenyen indult magyar egység természetesen, hiszen a nevezési díjon kívül nem volt további költség – esetleg pár játékosnak vásárolnia kellett egy BKV bérletet maximum.

Talán kincstári volt az optimizmus, de együtteseinket a világbajnoki szereplést jelentő első hat (vagy hét, ha a leendő rendező Franciaország az elsők között végez) helyére vártuk, reméltük. (Meccs utáni egyeztetés. Sapkában Kemény György, neki balra körbe: Winkler Gábor, Szilágyi László, Dumbovich Miklós, Talyigás Péter, Hegedűs Gál, Szalka Tamás)

A nőknél erre a remény kb. két napig élt, hiszen a 23-as mezőnyben hamar tízen kívülre kerültek a mieink, és végül kevéssel átlag alatt, az elfogadható 14. helyen végeztek.

A szeniorok 2012-es olimpiai győzelme még friss emlék volt ekkor, és itt is bizakodtunk, azonban az akkori legfontosabb játékos, Dumbovich Miklós a nyílt csapatban játszott ezúttal, így hiába a másik négy világbajnok, ez a magyar csapat sem ért oda a továbbjutó helyek közelébe. Bár 12 forduló után még a hatodik, tehát vb-t érő helyen álltak Szappanosék, az végül 17.-ek lettek (24 ország indult).

A nyílt csapat nagy tervekkel készült. Sajnos hónapokkal az Eb előtt Szalay György megbetegedett (azóta sincs jól), így Szilágyi László a beugró Hegedűs Gállal alkotott hatékony párt. A fénykorát élő Dumbovich–Winkler mellett egy kísérleti kettős, Szalka–Kemény szerepelt még.

Jó kezdés után a csapat a verseny felénél a középmezőnybe csúszott, de hatalmas hajrába kezdett, és a 16 fordulóból hetet veszítő együttes a következő 19-ben csak kétszer kapott ki! Ezzel pedig két fordulóval a vége előtt a hetedik, vb-re jutó helyen állt. Sajnos, az utolsó két meccsen két vereség került a könyvekbe, és elúszott a vb-szereplés.

Néhány, a szervezésben érintett személyt, illetve akkori csapattagokat, játékosokat, kapitányt kérdeztünk arról, mire emlékeznek, milyen élmény volt ez a hazai rendezésű világverseny.

Harsányi József, az EBL végrehajtóbizottságának akkori tagja, alelnök
– Honnan jött a budapesti Eb ötlete?
Harsányi József: A budapesti nyílt Eb lehetősége több ötletadó magyar bridzsezőtől ered. Boóc András 2012-ben az EBL elnökségi tagsági programjában Dublinban felajánlott egy budapesti nagy rendezvény megszervezését. Yves Aubry, az EBL elnöke engem bízott meg egy Eb feltételeit leíró első tájékoztatás összeállítására. 2013-ban Yves Aubryval meglátogattunk több felkínált színhelyet, ezek közül a még épülőfélben lévő Groupama Aréna ígérkezett a legmegfelelőbbnek. 2014-ben Homonnay Géza, az MBSZ akkori elnöke megjelent Abbáziában az EBL végrehajtó bizottságának gyűlésén, és létrejött az EBL és az MBSZ között az alapmegállapodás, 2015-ben pedig a Magyar Bridzs Rendezvényszervező Kft., valamint az EBL és az MBSZ közötti szerződés.

– Rengetegen közreműködtek az Eb sikeres lebonyolításában, Kuttner György például „civilként” segített népszerűsíteni, a később női világbajnoki címet nyerő Fischer Brigitta pedig az Eb-kártyák hátoldalát tervezte, de hosszan sorolhatnánk a neveket. Kik voltak a főbb közreműködők?
HJ: A 2016-os csapat Eb főbb felelős tisztségviselőinek listája:
Yves Aubry EBL President
Homonnay Géza HBF President
Jan Kammras EBL Champioship Committee Chairman
Harsányi József EBL Treasurer
Szetei Zsolt On Site Organiser
Maurizio Di Sacco Championship Manager
Magyar Ádám Secretary
Eitan Levy Member

Továbbá még 11 tornavezető, közöttük hárman a MBSZ-től, 2 Reviewer, 10 aszisztens, 6 újságíró, 10 személy, akik a kártyák mozgatását végezték, 5 lap duplikátor, 6 rendszeroperátor és szkórolást ellenőrző szakember, 20 többnyire magyar BBO-operátor, és a bajnokság hírközlési központjában dolgozó 13 profi operatőr és újságíró, akik az egész világ számára tudósítottak az eseményekről.
A professzionális médiatevékenység tette lehetővé további támogatók megnyerését, akik csak jól működő és nemzetközi elérésű hírközlés feltételével kötöttek szerződést. Remekül előkészített és lebonyolított verseny volt!

A videós anyagok itt érhetők el: videó1, videó2, videó3, videó4, videó5, videó6, videó7, videó8

Homonnay Géza, az MBSZ akkori elnöke
– Nagy sikernek számított, hogy sikerült megszerezni a rendezés jogát.
Homonnay Géza: PR-szövegnek ez jó, de akkoriban nem hemzsegtek a rendező országok, tehát Harsányi Józsi mint magyar származású alelnök tulajdonképpen megkért minket, hogy rendezzük meg, emiatt némi alkupozícióban is voltunk anyagilag, ami jól jött.

– Mennyi időt, munkát vett igénybe a szervezés?
HG: Közös szervezés volt az EBL-lel. Nagyon nagy munka volt, rengeteg önkéntest kellett mozgatni, szerződtetni.

– A helyszín bizonyára nagy előnyt jelentett, hogy tudtunk erre szert tenni?
HG: A helyszínt én találtam, ismeretség alapján, előző évben nyílt a Groupama és akkor még voltak szabad időszakaik a rendezvénynaptárban.

– A rendezés jelentős költségeit miként tudtuk kitermelni? Sok szponzor volt, esetleg tehetősebb játékosok is besegítettek?
HG: Segített az alku az EBL-lel, kaptunk egy jelentős állami támogatást (emlékeim szerint 40 millió Ft-ot) és volt két nagy, szintén az államhoz köthető szponzorunk, az OTP és a MOL, 20-20 millió forinttal. Volt abban szerepem, hogy ezek a támogatásokat megkapjuk.... Emlékeim szerint a teljes költség 90 millió Ft körül volt, de további kisebb szponzorok és némi reklámbevétel révén gyakorlatilag nullszaldós lett.

– Te miként élted meg, hogy a nyílt csapat az utolsó pillanatban lecsúszott a Bermuda-kupáról?
HG: Az rettentő rossz élmény volt... Az, hogy pár évvel később viszont becsúsztak és ott jól is szerepeltek, kárpótolt ezért a csalódásért.

– Ha bármi eszedbe jut, hogy érdemes lenne megemlíteni, tedd meg.
HG: Nagyon pozitív visszhangja volt a rendezvénynek a külföldiek körében, több olyan visszajelzést is kaptam én is, meg az EBL is, hogy mostantól mindig csak Budapesten legyen az Eb. Ez elégedettséggel töltött el. És végül is idehoztunk Budapestre majdnem ezer külföldit, abban az évben ez volt a legnagyobb nemzetközi turisztikai vagy sportrendezvény Magyarországon. Ez az államnál is felhelyezte a térképre a bridzset, azóta könnyebben tárgyalunk támogatásokról.

Talyigás Péter, a nyílt csapat nem játszó kapitánya
– Péter, kérlek, mesélj kicsit arról, hogyan is állt össze a nyílt csapat, hogyan értékelnéd az eredményt?
Talyigás Péter: A végeredmény nem lett kiugró, de kifejezetten jónak számított. Hogy mégis van, aki úgy emlékszik, hogy a 37 csapat között elért 11. helyezés csalódás volt, csak azért lehetséges, mert az utolsó előtti napon még hetedikek voltunk, harcban a világbajnoki szereplést jelentő helyekért. Objektíve nézve a legnagyobb bridzsnemzetek között álltunk helyt – mögöttünk végzett Izrael, Dánia és Belgium is. Mindezzel együtt a 2016-os Európa-bajnokság – első sorban is annak a felkészülési szakasza – nagyon jó emlék nekem. Ha jól tudom a történet elejét, akkor Szalay Gyuri találta ki, javasolta Winkler Gábornak, akinek megtetszett az ötlet, hogy Kemény Györgyöt és Szalka Tamást érdemes lenne összeültetni egy párnak, Dumbovich–Winkler és Szalay–Szilágyi mellé (Szalay György közben beteg lett, végül Hegedűs Gál játszott helyette).

– Úgy tudom, hogy sokat dolgoztál a Szalka–Kemény párral a felkészülési időszakban.
TP: 2016 tavasza hármunk számára felemelő és tanulságos volt egyszerre. Kis túlzással talán megkockáztatom, hogy nem nagyon volt olyasmi, amiről Gyuri és Tamás egyformán gondolkodtak volna, legyen szó indulóerőről, közbeszólásról, kizárásokról, vagy lényegében bármi másról, ami nem első sorban technikai, hanem stílusbeli kérdés. Márpedig a közös játékhoz elengedhetetlen volt, hogy összecsiszolódjanak, és én vállaltam azt a hálás feladatot, hogy ebben segítségükre leszek.

– Ez rendkívül érdekes, hogyan zajlott a felkészülés?
TP: Minden héten csütörtökön Gyuri munkahelyén ebédeltünk hárman. Én vittem kérdéseket, ők pedig megegyeztek a válaszokban. A kérdések eleinte teoretikusak voltak (pl. definiáljuk, hogy milyen erős lap kell a közbeszóláshoz), de az idő előrehaladtával egyre inkább gyakorlati jellegű problémákat vittem. Ellenjátékhelyzetek: itt most hogyan jelzünk és mit? Licithelyzetek, valós problémák a keddi fordulóról (vagy néha máshonnan). Én gyűjtöttem szorgalmasan a kooperációt igénylő helyzeteket, ők pedig minden erejüket beleadva azon dolgoztak, hogy közös nevezőre jussanak.
Hatalmas élmény volt, és annyiban az eredménye is meglett, hogy mire sor került az Európa-bajnokságra, úgy ismerték egymást gondolatait, mint a tenyerüket. Nem is volt félreértés a verseny során. Az más kérdés – sosem fogjuk megtudni –, hogy mennyi energiát szívott el a folyamatos koncentráció, hogy egyikük sem a „saját” bridzsét játszotta, hogy az egyes partikban nem csak bridzsfeladványokat kellett megoldani, de a partnerrel kialakított rengeteg egyedi megállapodást is folyamatosan észben kellett tartani.
Nekem a jó munka nagyszerű hangulata maradt meg ebből az időszakból, és az, hogy 2016 tavaszán sikerült bebizonyítani: két nagyon különböző ember is tud eredményesen együtt dolgozni.

Jerome Rombaut, az Európa-bajnok francia csapat egyik játékosa
– Fölényesen nyertétek az Eb-t, milyen emlékeket őrzöl erről a versenyről?
Jerome Rombaut: Nagyszerű verseny volt, három érdekes emléket is szívesen felidézek.
1. Az első héten volt egy nagyon rossz szettünk, olyan, amitől még a kedve is elmegy az embernek. A kapitányunk, Lionel Sebbane nem hagyta, hogy letargiába süllyedjünk, elvitte az egész csapatot egy spontán szervezett kvízestre. Egyszerűnek hangzik, de teljesen helyreállt a csapat hangulata. Másnap újra teljes erőbedobással vetettük magunkat a küzdelembe, minden rendbejött.
2. A francia csapat egyik párja egészen hihetetlen formában játszott végig, kiálló ásszal csináltak nagy-, illetve két kiálló ásszal kisszlemet, nem egyszer, nem kétszer, nem tudtak hibázni. Egy idő után az ellenfeleknek egyszerűen ötletük sem volt, miként lehetne megállítani őket. Csapattársakként mi sem tudtuk, csak döbbenten néztünk.
3. Hatalmas különbséggel nyertük meg az Európa-bajnokságot, az utolsó forduló előtt már behozhatatlan volt az előnyünk. Az igazi küzdelem ekkor már a csapattársak közt zajlott: mindenki arra hajtott, hogy ő ülhessen be az utolsó meccsen, és a többiekre hagyhassa a sör beszerzésének feladatát. Ilyenek a legjobb problémák…
Tíz év után még mindig nagyon jó emlék, köszönöm a lehetőséget. Arra emlékszem még, hogy biciklivel jártunk a helyszínre, nagyon tetszett, és idén is ez a tervünk Rigában, reméljük, hasonló eredménnyel! (A nyílt Európa-bajnok francia válogatott a Groupama Aréna küzdőterén)

Winkler Gábor, a nyílt csapat játékosa
– Milyen emlékeid vannak arról az Eb-ről?
Winkler Gábor: Nagyon kellemetlen emlék, nem szívesen gondolok vissza rá. A csapat a verseny végére összeállt, és úgy tűnt, kijuthatunk a vb-re, de végül lecsúsztunk róla. Szerencsére néhány évvel később kis szerencsével összejött a világbajnoki szereplés, és ott is helyt álltunk.

Hegedüs Orsolya, a női csapat játékosa
– Milyen volt versenyzőként az Eb?
Hegedüs Orsolya: A budapesti Eb nekem személyesen jó alkalom volt a válogatott szintű női bridzsbe való visszatérésre. A két előző Eb-n való részvételre (Dublin 2012, Opatija 2014) egyáltalán nem is aspiráltam, részben személyes élethelyzetemből adódóan, részben pedig azért, mert vártam arra, hogy új játékosok tűnjenek fel, akikkel új alapokra lehet építeni a női csapatot. Így, hogy Budapest nyerte el a rendezési jogot, nem volt kérdés, hogy részt szeretnék-e venni. (A női magyar válogatott: Els Toutenel, Fischer Brigitta, Csipka Szilvia, Hegedüs Orsolya, Ormay Krisztina, Zalai Ágnes és Kelen Károly nem játszó kapitány)

– Milyen volt a helyszín?
HO: A verseny helyszínéül szolgáló Fradi-stadion és a szervezés kiváló volt – utóbbi kapcsán tudom, hogy számos nehézség adódott, de ezt versenyzőként akkor nem érzékeltük szerencsére. A hazai pálya előnye számunkra az volt, hogy a stadion egyik sky-boxát megkaptuk csapatszobának. Én, aki amúgy nem járok focimeccsekre, ennek a szobának a berendezése és felszerelése alapján rácsodálkoztam a VIP-lelátók világára, és nem mellesleg, amikor épp nem játszottam, jókat tudtam pihenni a párnázott székes lelátórészen.

– Milyen különleges élményre emlékszel vissza szívesen?
HO: Felejthetetlen élményem még, hogy a néhai Pelikán József, akit előtte nem ismertem (ő abbahagyta a versenybridzset, mielőtt én elkezdtem volna játszani), és akiről mint női válogatott kapitányról ódákat zengtek korábbi csapattársaim, az egyik meccs elején megjelent, bemutatkozott, és miután engedélyt kért, leült mögém kibicelni. Nagyon megtisztelő és inspiráló volt számomra a jelenléte, ám, sajnos, az első vagy második leosztás közben megszólalt a mobiltelefonja, így azonnal el kellett hagynia a játékteret. Mindenesetre, ez volt az egyetlen alkalom, hogy találkozhattam vele.
És egy személyes emlék: fiunk, Kemény Márk (most már felnőtt válogatott, többszörös magyar bajnok játékos – GD) életében először itt Budapesten látott bridzs Eb-t, de nem a bridzs miatt jött el (bár addigra már tudta, hogy mi az az impassz), hanem azért, hogy megnézhesse a Fradi-stadiont.

Gál Péter, a szenior csapat játékosa
– Péter, hogyan emlékszel vissza, milyen volt a helyszín, a verseny?
Gál Péter: A Groupama Aréna tökéletes helyszín volt, különleges esemény volt a díjátadás a gyepszőnyegen. Ez ideig 29 bridzs világversenyen voltam, s talán csak a 2000-es junior Eb volt magasabb szinten, a 4 csillagos Talya luxushotelnek köszönhetően.

– Hogyan állt össze a csapat?
GP: Az Eb-t válogatóverseny előzte meg, amire Szappanos Géza szervezett egy csapatot. A korábbi olimpiai bajnokok közül Dumbovich a nyílt csapathoz igazolt. A további tagok, Magyar Péter, Kovács Mihály mellé Koltai Gábort igazolta, evvel egy kb. 40 évvel ezelőtti partnershipet felújítva. Így két pár adott volt, de engem is felkért mintegy Jolly Jokerként, hogy a pihenő játékos helyett szálljak be. Ez a szisztéma a megnyert válogatóversenyen működött, de sajnos Gábor közben kicsit a többiek háta mögött új tervet eszelt ki: legyen két hármas. Én a Szappanos–Magyar párhoz, Jakab Sándor pedig hozzájuk csatlakozott. (A tíz évvel ezelőtti szeniorválogatott: Kovács Mihály, Koltai Gábor, Bárány György nem játszó kapitány, Gál Péter, Magyar Péter, Szappanos Géza)

– Miként alakult a verseny? Egy darabig jól állt a csapat.
GP: Végül Sanyi nem kapott játéklehetőséget, Misi végig játszotta csere nélkül és Géza is csak két alkalommal pihent. Jómagam hatszor Gézával, kétszer Péterrel és nyolcszor Misivel játszottam. Sajnos a csapatépítés körüli huzavona nem segített a korábbi és szükséges jó csapatszellem kialakulásának, így a tervezetthez képest jóval hátrább végeztünk, amihez a hazai pálya is hozzájárult, a játék után mindenki hazament és valószínűleg nem regenerálódott megfelelően.
A saját teljesítményemmel nem voltam elégedett. Két licitrendszert kellett volna megtanulnom, amik jelentősen eltértek az akkori partneremmel játszottól. Gézával volt ugyan egy sikeres 2-3 éves partnershipem, Misivel is játszottam néhány versenyt, köztük győzelem egy pulai nagypároson, de ez még a múlt század 80-as éveiben volt.

– A szenioroknál 10 év sok idő…
GP: Igen, sajnos az Eb óta 3 csapattárstól elbúcsúztunk. Mint ahogy Pelikán Józseftől is, akit ezen a versenyen láttam utoljára, egyik nap lejött nekünk kibicelni.