Néhány napja szóba hoztam a feleségemnek, hogy fel kellene hívni a Svédet, már régen nem hallottunk róla. Villámcsapásként érkezett a halálhíre. Tudtuk, hogy több betegséggel, műtéttel birkózott az utóbbi 20-30 évben, de többé-kevésbé mindig magához tért. A 60-as években került a bridzs vérkeringésébe, Puza Lászlóval együtt. Szinte állandóan együtt játszottak, ifjúsági bajnokságot nyertek abban a mezőnyben, ahol a későbbi szupernagymesterek is játszottak. Hamar az élvonalba kerültek, sokat játszottak a budapesti és vidéki versenyeken egyaránt. Poroszlai Csaba, becenevén a Svéd, és Puza László, a Spotc szimpatikus, jó megjelenésű fiatal pár volt, Csaba magas, szőke, olyan svéd típus, Laci pedig fekete, szintén magas, beceneve eredetét homály fedi. Sokan nem is tudták az igazi nevüket, mindenki a becenevet használta. (Egy régi Mecsek Kupán. Álló sor: Lévai János, Puza László, Szász Domokos, Rónaky József, Poroszlai Csaba, Kovács Mihály. Elöl: Gerő István, Csepeli Miklós, Póka Péter, Kovács Zoltán)
Aztán a Svéd váratlanul – másképpen nem is lehetett – disszidált. Választhatott a fenyegető katonai behívó és a szabadság között. Szép menyasszonyát is hátrahagyva Nyugat-Németországba került, és ott építészmérnökként helyezkedett el. Majd Iránban töltött néhány évet, de a sahhal együtt távozott és Líbiában dolgozott évekig, amíg vissza nem tért a németekhez, ahol úgy a bridzsben, mint a szakmában kiválóan helyt állt. Dél-Német bajnokságot nyert a Stuttgart csapatával,több jelentős projekt megvalósításában vett részt, később magyarországi beruházások irányításával (OBI, Infopark) bízták meg.
Újabb fordulatot hozott életében a rendszerváltás. Többször hazalátogatott, majd megnősült s végleg itthon maradt. Hamar beilleszkedett a hazai bridzstársadalomba, mindenki szívesen fogadta, mert kulturált, szellemes, szerény ember volt. Tagja lett a Kertes Ottó, id. és ifj. Vég Tibor, Csóka Árpád, Szabó László, Osskó András összetételű együttesnek.
Játékos ember volt, egyszerű, konvenciómentes bridzset játszott. Kedvelte a házi partikat, ezekben gyakran élveztem társaságát. Humorban, ugratásokban nem volt hiány. Ezen kívül egy helyen nyaraltunk, teniszeztünk és még többet söröztünk a meccsek után. (A bridzs mellett a sport is nagy szenvedélye volt. Szörfözött, síelt, úszott – Forrás: Poroszlai Éva)
Nehéz végszavakat találni a gyászhír hallatán, nem is keresem. Helyette elmondok egy történetet. Monte-Carlóban játszott Csaba Bíró Gézával, korábbi disszidens bridzsezővel. Magyarok is voltak ott, örömmel üdvözölték egymást. Egyikük e szavakkal fordult hozzá:
– Svéd, tudod, hogy te tartozol nekem?
– Mennyivel?
– 6 forinttal.
– Márkában vagy schillingben kéred…?
©2014-2024 Magyar Bridzs Szövetség
