A FÉSZEK-ben Keéri és Cohen Rafael beszélgetnek.
– Hallotta, Klinger vadászaton volt és három nyulat lőtt – mondja Keéri-Szánthó Imre.
– Akkor biztosan négy volt benne – válaszol Cohen.
Csinos, szőke nő játszik, Északon ül. Kelet passzal indul, Dél: passz, Nyugat: passz. A művésznő is passzol. Amikor össze akarják szedni a lapokat, a hölgy megszólal:
– Mi az? Hát nem négy passzt játszunk?
Két partner közötti neheztelés fordítottan arányos a hazavitt ütések tömegével.
A játékos hangerőssége egyenesen arányos a lapjában levő ütések számával.
A nyerés törvényéről beszél egy játékos.
– Bridzsben még soha életemben nem vesztettem. Ha játszani megyek, nem viszek pénzt.
Panaszkodik az egyik csapat.
– Az ellenfél boszorkányosan játszott, azért kaptunk ki.
– Hogyhogy?
– Megvertek a szemükkel.
– ???
– Belenéztek a lapunkba.
A bájos művésznő felveszi kártyáit. Remek kétszínű lapja van, ezt azonnal be is licitálja:
– Mi az? Nem kevertek?
Az egyik játékos megfontoltan játszik. Minden licit és kijátszás előtt percekig gondolkodik. Most is egy terített 6 kőrt játszik, éppen 19 perce. Egy vándorkibic érkezik.
– Milyen felvételt játszanak itt? – kérdezi.
– Lassított felvételt – hangzik a komor válasz.
Egy társaságban az egyik játszma elbeszélését a másik követi. Megszólal az örökké vidám Himi.
– Szerkesztő úr, egy csudajó partit tudok.
– Halljuk.
– Van három háza a Dohány utcában, a Rosenzweig lányára gondolok, kicsit kancsal ugyan….
A vezérigazgató úr és partnere bombajó kártyát kap. Kitűnő licittel felveszik a 7 pikket. Kőr az indulás, asztalon blank ász, a védő szótlanul ellopja. A vezérigazgató úr rezignáltan jegyzi meg:
– Ez a hét is jól kezdődik.