– Mit csinálsz, amikor nem bridzsezel?
– Ügyvéd vagyok. (Az USA 1 elleni negyeddöntőben – Fotók: WBF)
– Tudtommal az Európai Bridzs Liga is használta a tudásod.
– A csalási ügyek kivizsgálására alakított fegyelmi bizottságot a liga. A lengyel Balicki–Zmudzinski ügyében a bizottság elnöke voltam, az izraeli Fisher–Schwartz pár elleni vizsgálatban bizottsági tagként működtem közre.
– Most viszont a sikeres magyar válogatott vezéregyénisége voltál. Amikor gratuláltam Dumbovich Miklósnak a jó eredményért, azt mondta, ezt már elértétek egyszer, amikor 2004-ben az isztambuli bridzsolimpián a nyolc közé kerültetek. (Honti László–Szilágyi László, Macskásy Gábor–Szalay György, Dumbovich Miklós–Winkler Gábor volt a három páros akkor.)
– Szerintem ez volt a jobb eredmény. Mert a mostani mezőny erősebb volt. Igaz, picin múlott, hogy ez a nagyobb dolog. Ugye, akkor fél ponttal kaptunk ki az oroszoktól a negyeddöntőben. De most nem becsúszva, nem a szokásos magyar módon, elfáradva a végére, nem beijedve, hanem tulajdonképpen simán, a negyedik helyen jutottunk tovább. Érdemes megnézni: az első fordulóban India legyőzésével a hatodik helyen kezdtünk, és az USA 2 ellen elvesztett ötödik meccs után volt az egyetlen pillanat, amikor a csapat nem állt bejutó helyen. A következő meccsen az Egyesült Arab Emirátusok ellen 20–0-ra nyertünk, és utána már csak egyszer álltunk a nyolcadik helyen, különben mindig előrébb voltunk.
– Mit mondasz, jó csapat ez?
– Nagyon. Nem mondom, fárasztó volt a sok játék. De nagyon jó. Ha az a kérdés, volt-e valamilyen feszültség közöttünk, akkor csak azt mondhatom, nem. Egyáltalán nem volt.
– Mindannyian láttuk videón, hogy az utolsó előtti forduló – azaz Hongkong legyőzése – után Talyigás Péter meg szerette volna kérdezni, hogyan élitek meg, hogy már (szinte) biztos a nyolcba jutás, annyira feszültek voltatok, hogy nem állt a mikrofonja elé senki…
– Az egészen más. Versenyizgalom. De egymás között nem volt egy hangos szó sem. Ismerjük egymást, mindenki tudja mindenkiről, hogy mire ideges. És nagyon vigyáz, hogy ne ingerelje föl. Ez a csapat már sokszor szerepelt együtt, még sosem volt komoly veszekedés, nem volt anyázás egyetlen egyszer sem.
– Nincs feszültség, rendben. De mit tudtok? Rajtatok kívül csak profi játékosokból álló csapatok kerültek az első tíz közé. És mégis sikerült tartani velük a lépést. Hogyan lehetséges ez?
– Hegedűs–Szegedi rendkívül összeszokott pár. Nagyon jól licitálnak. Jó a rendszerük, sokat gyakorolnak, tökéletesen alkalmazzák a rendszert, amiben a legtöbb helyzetre van megoldásuk. Felveszik a versenyt a legjobbakkal, és ez rengeteget jelent a csapat számára. Ráadásul az, hogy nagyon tudják a licitrendszert, kíméli az idejüket. Nem veszi el az erejüket a licitálásra való koncentrálás. Kevésbé fáradnak el.
– Pedig ők minden egyes leosztást lejátszottak. Ahogy te is. A selejtezőben 368 parti, plusz a negyeddöntőben 96, összesen 464.
– Így van. A többi csapatból senki sem játszott ennyit.
– És mik voltak Dumbovich–Winkler erényei?
– Miklóssal nekünk magasan a leggyengébb pontunk a licitálás. Az ellenjátékunk viszont nagyon jó. A bridzsnek ebben a részében talán még a profikat is verjük. Ha nem nagyon hibázol az ellenjátékban, és a felvevőjátékod is közelíti azt a szintet, amit a profik képviselnek, akkor csak egy kis szerencse kell, nehogy sokszor jöjjön olyan licitprobléma, amit nem tudsz megoldani.
– Mi a baj a licitálásotokkal?
– Ó, a lányok is kinevetnek bennünket, ha látják, hogy a rendszerünk az összes licitkonvencióval, ellenjáték-megállapodással együtt is csak három és fél oldal. Hegedűséké legalább hatvan, de mindenkinek sokkal kidolgozottabb a rendszere, mint a miénk. Mégsem hiszem, hogy jobbak lennénk, ha több mindent vennénk bele. Ha még egy-két dolgot beleírnánk, nem növelné a játékunk színvonalát, csak a bizonytalanság nőne.
– Azt mondod, így aztán nem is volt köztetek félreértés?
– Nem. Egyetlen egyszer sem. Az első két nap nem játszottunk igazán jól, például a szlemek megítélésében többször tévedtünk. De nem a rendszert tévesztettük el, hanem rosszul mértük föl a helyzetet. A harmadik naptól kezdve viszont jól ment a játék.
– És Szabó Csaba?
– Fantasztikus, hogy vállalta a kiegészítő ember szerepét. Nagyon nehéz ám egy gyengébb csapat elleni meccsen beülni Dumbovich Miklós helyére. Amikor mindenki azt várja, hogy most nagyon nyerjünk. És általában sikerült. Ha megnézi valaki a selejtező Butler-eredményeit, látható, hogy a vele játszott partikban meglehetősen eredményesek voltunk.
– A selejtezőben voltak nagy meccsek. Győzelem Olaszország, Norvégia, Svájc és Svédország ellen...
– … és Hollandia meg Izrael ellen is csak kis vereséget szenvedtünk. Mindkét meccs az utolsó, nagyon peches partin ment el. Azt hiszem, a profik elleni helytállásunk mutatja, milyen jó kis csapat a miénk.
– És az amerikaiak elleni kieséses meccs?
– Három szettig jól álltunk. Egyet sem vesztettünk el, vezettünk 11 IMP-vel. Azután jött a Covid-esetek miatti szünnap. Ez nagyon nem tett jót nekünk. Benne vagy a versenyben, rákészültél, aztán leeresztesz, álló nap nem tudod, hogy mit csinálj.
– Ezen múlhatott? Jobb lett volna aznap játszani?
– Igen, biztosan jobb lett volna. Eltelt az a nap, de közben már jelentkezett némi türelmetlenség. Mi van a családdal, a munka is vár haza… Az ellenfél meg komoly profi játékosokból állt.
– Egy nap kihagyással jött tehát a negyedik 16. És az amerikaiak fordítottak.
– Igen, de nem volt annyira rossz, mint az eredmény mutatja. Voltak partik, amik azon múltak, hogy a másik kéz volt a felvevő, vagy nem találtuk el az indító kijátszást. Alakulhatott volna másképpen is. Az ötödikben meg nagyon jól játszottak. Nem volt egy rossz húzásuk sem. Hampson–Greco a világ egyik legjobb párja. Hampson ráadásul kedves fickó, Greco nagyon kellemetlen figura, de még jobb játékos. Kijött nekik a lépés. A végén visszahoztunk valamit, de már nem volt esély a győzelemre.
– Negyedikek voltatok a selejtezőben, félidőben jobban álltatok az amerikai csapatnál, itthon óriási szurkolótáborotok volt, és mindenki csodájára járt az eredményeteknek. Június közepén kezdődik az Európa-bajnokság Portugáliában. Mire számíthatnak a drukkerek?
– Jól tudom, hogy egy ilyen siker emeli a célokat. De az Eb nagyon hosszú lesz, tizenegy nap, huszonkilenc ellenfél. Ugyanígy öten utazunk, nem lesz könnyű. Talán egy előnyt említhetek: nem lesznek négyfordulós napok. Most kiderült, hogy hárman, akik végigjátszottuk az egész versenyt, jól bírjuk a negyvennyolc leosztást. A hatvannégy már sok volt.
– Te a vébére azt a célt tűzted ki, hogy a mezőny első felében végezzen a csapat, azaz 12 közé kell jutni. Ezt sikerült túlteljesíteni.
– Igen, szerintem az Eb-n is szép eredmény volna a 12-be jutás. Ne feledjük, hogy a vébén játszott európai csapatokon kívül ott lesz még a nagyon erős Lengyelország, Franciaország, Németország. Igaz, a két amerikai válogatott viszont nem indulhat… Mindegy, most már az a cél, hogy bekerüljünk a jövő évi Bermuda-kupára kijutó nyolc vagy kilenc csapat közé. (A még nem tudott helyszíntől függ, hány európai indulhat. Ha Európában lesz a verseny, a rendező ország a kilencedik – K. K.)
– Sok szerencsét hozzá!