Kezdőoldal

„Sikeres egyéni szereplés után egyáltalán nem könnyű a csapatért vívni. Úgy emlékszem, Rejtő Ildikó, Fenyvesi Csaba és Kulcsár Győző volt erre is képes” – jelenti ki a parti után Erdős Sándor párbajtőr olimpiai bajnok, amikor a Palatinus Klubban bemondják a cserét. Így aztán otthoni bridzsasztalánál folytatjuk az emlékidézést.

Több mint negyven évvel az első írásban megjelent interjúja után most nekünk adta a másodikat, már csak ezért is volt miről beszélgetni. Az apropó az volt, hogy a dunaújvárosi versenyen aratott győzelmével elsőként lépte át az örökmesterpont-listán a kétszázezres határt. A sikerek mellett szóba kerülnek a kudarcok – bevallottan sok volt belőlük –, jó pár bridzsszakmai kérdés, megtudjuk, miért nem játszott a budapesti Eb-n a lengyelek elleni kulcsmeccsen, és az is kiderül, miként lett belőle egy görög újságcikkben Szilágyi József néven felvevő egy olyan helyen, ahol sosem járt, egy olyan partiban, amit sosem játszott, de ami mégis az övé. Mi persze mindnyájan tudjuk a nevét: Szilágyi László.

Főszerepe volt és van a csalóbotrányok ítélethozatalaiban, a negyvenes évei elején jár, de már több mint húsz éve annak, hogy először felnőtt világversenyen bridzsezett, a budapesti Európa-bajnokságon régen látott közelségben volt a magyar válogatottal a Bermuda-kupa-részvételhez. Aligha van itthon olyan játékos, aki ne őt tartaná a legtehetségesebb magyar bridzsezőnek, de vajon hogy áll a munkához? Erről és a csalásokról, az ítéletek igazságosságáról, a nyári Eb tanulságairól beszélgettünk Winkler Gáborral. Meg arról, hogy hova tart a bridzs itthon és a világban.

Odaintett magához Dömös a Budaörsi Bridzsünnepen. Nem színvétés történt, vagy ilyesmi, mást akart. „Figyelj, te azt tudtad, hogy játszik itt egy világbajnok a versenyen?” – kérdezte. Körbenéztem, nem tudtam, kire gondol. „Markovits Márta – folytatta Dienes Ödön –, az egyetlen világbajnok magyar kézilabda-válogatott tagja volt 1965-ben. A fia, Markovits László a legfiatalabb férfi teniszbajnok, a férje...” Innen már én is tudtam. Az egykori teniszező Markovits László hosszú évek óta a Vasas elnöke, Márta férje, a néhai Markovits Kálmán pedig 1952 és 1956 vízilabda olimpiai bajnoka. Nem csak ezt tudtam, hanem azt is egyből, hogy beszélgetnem kell a „mi” világbajnokunkkal. Sporttársunk lesújtó halálhíre miatt újra kiemeljük a főoldalra a három évvel ezelőtt vele készített interjúnkat.

A Groupama Arénában találkozunk, de nagyon elfoglalt. Kézzel írt napirendjét mutatja, sűrű a program, rengeteg az értekezlet. Igazolványa szerint a budapesti Eb vendége, de én inkább a vendéglátók közé sorolnám, csekély szabadidejében idegenvezetőként az EBL tisztségviselőit kalauzolja Pesten és Budán. Aztán az Ottlik-kiállítást javaslom, az IF Kávézót, a programokat. „Bridzs és jazz” – olvassa a szórólapon. „A két kedvencem” – mondja Retek György, és másnap már a Ráday utcában beszélgetünk házi limonádé mellett.

A női csapatverseny első napján, az első meccs után, Csipka Szilvivel, a magyar női csapat egyik tagjával beszélgettem.

Fischer Brigittával, a budapesti Európa-bajnokságon a női páros és csapat egyik tagjával, a verseny kártyáinak tervezőjével beszélgettünk élete első felnőtt Eb-jének második napján az ebédszünetben. Mivel a párosversenyben a tizedik helyen álltak ekkor, jó esélyük volt a szombati huszonnégyes döntőbe jutásra.

Járai Zsigmondot mint minisztert, bankelnököt felesleges bemutatni az olvasónak. Egyéb beosztásait nem is sorolom, úgysem érnék a végére. A vele készült interjúból az is kiderül, hogy az alkotó emberben lehet játékos vér is. Zsiga, mert a mi köreinkben – rangtól és beosztástól függetlenül – keresztnéven, sőt becenéven szólítjuk egymást, a közelmúltban helyettesként beült a versenyasztalhoz, ugyanis versenyjátékos partnerének egy társasági partiban feltűnt kiváló játéka. Életében először találkozott a screennel és a tálcán mozgó licitkártyával. Jól ment minden, csak egyszer jött zavarba, ugyanis az ellenfél licitjét a partnerének tulajdonította. A félrenézésnek sok bukás lett a vége, ámde kontra nélkül nem is lett túl rossz az eredmény.

Sokan régen látott ismerőst üdvözölhettek az ősszel a Böszörményi úti versenyterem bajnoki fordulóin. Kertész Ádámot ezelőtt több mint negyed évszázada nem láthattuk itthon versenyezni. Az Amerikában elismert játékvezető ezúttal a versenyszezonban töltött pár hetet itthon, így néhány forduló erejéig kártyaasztalhoz ült az ELTE csapatában. A feljutás végül vele sem sikerült, de most úgysem partielemzést tartunk, hanem arról beszélgetünk, hogy milyen változásokat tapasztalt a magyar bridzséletben, és hogy kint mit csinálnak jól, mit kevésbé.

2014. január 24–31. között lesz a XXXVII. Nemzetközi Budapest Bridzsfesztivál régi-új helyén, a Gellért Szállóban. A legutóbbi fesztivál előtt gyakorlatilag az utolsó pillanatban vette kézbe az IBBF szervezését azzal a szándékkal, hogy ne csak a nevében legyen nemzetközi a verseny. A régi rendező első új rendezése jól sikerült – no nem anyagi szempontból, mint azt most elárulja –, a január végi fesztiválon már a növekedés jeleit látni, a program gazdagsága alapján legalábbis mindenképp. Vikor György egyik nagyszabású ötlete a most bemutatkozó ezereurós nevezési díjas megaprize párosverseny.