Kezdőoldal

Néhány nappal századik születésnapja után csendesen elhunyt Kovács Lászlóné Gáspár Ágnes. Férje 1983-as halála után többé nem jött a versenyterembe, ezért csak kevesen láttuk őt játszani, bár lényegében haláláig vett részt heti társasági partiban. Azelőtt állandó szereplője volt a magyar bridzsversenyeknek, több női és vegyes párost nyert, érdeklődése minden kulturális eseményre kiterjedt. Többször találkoztam vele színházi előadáson, és ez gyakrabban megtörtént volna, ha csak megközelítőleg annyit járok színházba, mint ő. Férjétől tanult meg bridzsezni, aki jó tanára volt, hiszen Kovács László 1937-ben Poór Andor partnereként megnyerte az első bridzsvilágbajnokság páros versenyét a pesti Vigadóban. (Kovács Lászlóné Gáspár Ágnes 1982-ben)

Jaj, hol is kezdjem! A kártyázásnak mindig nagy hagyománya volt Magyarországon. A Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatói szobájában látható Ferraris Artúr A történelmi tarokkparti című festménye, amelyen Tisza Kálmán és Jókai Mór a játékosok között ül, Mikszáth Kálmán kibicel nekik, háttérben a fejük feletti képről meg Deák Ferenc figyeli a játékot. A kép 1895-ben készült, talán az utolsó pillanatban, mielőtt a bridzs különféle változatai el nem söpörtek minden más kártyajátékot. A mi játékunk, a kontraktbridzs 1925-ben született, amikor a világ leggazdagabb embere, Harold S. Vanderbilt egy hajóutazáson bemutatta az általa szerkesztett írástáblázatot, ami végképp a kártyajátékok királyává tette a bridzset.

Hihetetlen gyorsasággal hódította meg a világot, New Yorkban és Londonban a plafond bridge és az auction bridge menői átvették az új módit, végre egységes szabályai lettek a játéknak, alkalmassá vált világversenyek megrendezéséhez is. Budapesten mindenki megőrült az új divatért. A römi és a kanaszta háttérbe szorult, megalakult a Magyar Bridge Szövetség, egymás után jelentkeztek az új egyesületek, a nagy rivalizálásban kiváló játékosok emelkedtek ki. A magyar válogatott 1934-ben és 1938-ban megnyerte az Európa-bajnokságot.

Az újságok heti bridzsrovatot indítottak – a Budapesti Hírlapét egy fiatal tehetség, Ottlik Géza vezette –, a társasági világ krónikása, a Színházi Élet rendszeresen tudósított az eseményekről, bridzstanácsokat osztogatott és feladványversenyeket szervezett. Arra, hogy a bridzs mennyire kötelező része volt a polgári életnek, talán a legjobb bizonyíték az 1935-es eset. József Attila az Andrássy úti Japán kávéházban (ma Írók Boltja) fogadást ajánlott, hogy tíz pengőért tizenöt perc alatt bármilyen témában ír egy szonettet (azaz a címmel együtt 15 soros verset), ami a végzet hatalmát fejezi ki. A Színházi Élet rovatvezetője, Darvas Róbert letette a pénzt és a bridzset jelölte meg témául. A lap 1935. április 21-i számában – és minden József Attila-összesben – olvasható az Osztás után című költemény, ami bizonyítja, hogy a „proletárköltő” jól értette a játékunkat. (Darvas szerint nyolc perc alatt kész volt a szonett.)

Nagyon ajánlom a kor zseniális novellistája, Hunyady Sándor Kártyaaffér hölgykörökben című kis remekét, amely visszaadja a pesti társaság „felső-forsyte-i rétegei”-nek hangulatát és tragikomikus történéseit. Szerencsére itt is elolvasható.

Ha ez tetszett, akkor a következő novella a Júliusi éjszaka, abban szintén van bridzs, a társasági játékot és játékost telibe találó felkiáltással: „Tíz év óta először van hat trick a kezemben, és erre belédurrantanak a partiba!” (Hát igen, a trickek számolása is régmúlt időkbe vész…)

Amikor Kovács Manó úr, a kereskedő a húszas évek közepén váratlanul elhunyt, a két fiával egyedül maradt özvegy mi mást tehetett volna, egy őszi estén bridzsklubot nyitott az Erzsébet híd pesti hídfőjénél az egyik Klotild-palotában. A siker nem maradt el, úgyhogy a klub nyáron a Margit-szigeti Casinóba tette át a székhelyét. Ha pedig valamelyik asztalról hiányzott egy játékos, egyik fia ült be játszani. Hamar kiderült, hogy van érzéke a játékhoz…

A bridzsből azonban világbajnokként sem bírt megélni, tisztviselőként dolgozott, és mellette a háztulajdonos megbízásából beszedte a pénzt a lakásbérlőktől. A Kálmán utca 21.-ben összefutott egy bérlő lányával, akinek éppen nem volt partnere, hogy elkísérje az Operába… (1958-ban Tihanyban az I. Balatoni Bridzsfesztiválon)

Gáspár Ágnes még nem tudott bridzsezni, bár a mamája természetesen már társasági játékos volt. A sármos fiatalember viszont nagyon is alkalmas volt arra, hogy megtanítsa játszani is. Az esküvőt a lipótvárosi plébániatemplomban tartották, amit ma inkább Szent István Bazilika néven emlegetnek. Hamarosan megszületett fiuk, András, Csapi, akit mindannyian jól ismerünk. Nekem partnerem volt éveken át, voltunk a balatoni bridzsfesztivál bajnokai, de nem velem, hanem Gerő Istvánnal meg Fogaras Andrással nyert páros- és csapatbajnokságot.

Ági néni hihetetlen türelemmel és jó kedéllyel kezelte bridzsőrült családtagjait. Ő is ott volt minden versenyen, de csak ritkán játszott a férjével. Béda Benőre emlékszem mint partnerére, a csapatukban játszott Drasny József és Bálint Balázs. Az író, Németh László öt lánya közül ketten bridzseztek versenyen, Magda és Judit. A hét éve elhunyt Németh Judit neves fizikus volt, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja és kiváló bridzsező. Gyakran csatlakozott hozzájuk Tartsay Vilmosné, akit férjével, az arisztokrata antifasiszta mártírral és mások mellett Bajcsy- Zsilinszky Endrével együtt tartóztatott le a Gestapo 1944 novemberében. A két férfit kivégezték, az asszony emelt fővel élte tovább az életét.

Nem cifrázták túl a licitálást. Az erős helyett a gyenge 2-est is nehezen fogadták be, de a többi konvenció... – Minek mindent túlbonyolítani?! – kérdezte, amikor fia lelkesen mesélt egy-egy jól sikerült játszmájáról. (Tavaly 99 évesen)

A háború után viszontagságos idők jöttek, a nagymamát kitelepítették, Ági néninek mennie kellett az állásából, de 57-ben már megint külkereskedő lett nagy állami cégeknél. Onnan ment nyugdíjba, hogy aztán 86 éves koráig három fő nyelvét használva, idegenvezetőként kalauzolja az angol, francia és német turistákat. Volt nyelvvizsgája oroszból és spanyolból is...

Teljes figyelmet igénylő munka és állandó bridzs. Hétfőn villámpáros, kedden bajnoki forduló, csütörtökön a Szelecky-csapat edzése, minden harmadik alkalommal náluk. Sai-Halász, Cséry, Szelecky, Góth, Kaufmann, Balogh Albert, Kaposvárról Németh Lifi bácsi. A nagy Cohen Rafael az asztal sarkáról teszi epés megjegyzéseit. Olyan kiabálás, hogy a szomszédok rendőrt hívnak.
– De hiszen csak bridzseznek!

Szombaton aztán szintén háromhetente a Csalogány utca 21.-ben – kártyásoknak ez való – csapatjáték: Kovács házaspár, Kertes házaspár (Ottó és Nemes Nagy Éva, a költőnő húga), Makádi házaspár (József és „Hennike”, minden bridzsezők főorvosa), a többiek mindig mások. Ebben a társaságban Ági néni nagyszerű vendéglátó volt, minden hónapban egyszer férje állandó partnerét – nyertek együtt páros bajnokságot –, Ottlik Gézát (barátainak, csak Cipit) is fogadták. Vacsora közben félidő bridzs, félidő minden más.

– Cipikém, miért nem ír könyvet a cikkeiből, amik megjelennek a Bridge Worldben? – Ági néni szekálta vele Ottlikot. Aztán Hugh Kelsey Kovács Lászlón keresztül érte el az írót, ajánlotta, hogy segít a könyvet kiadatni Londonban, ha végre rászánja magát. Az Adventures in Card Play (Különös hajózás a bridzs ismeretlen vizein) címlapján a skót bridzsíró neve is szerepel szerzőként, de a könyv lényegét jelentő megoldások szinte mind Ottlik fejéből pattantak ki. „...és Áginak, aki folyvást buzdított erre a könyvre nagy szeretettel (Ottlik) Cipi” – ez a dedikáció Kelsey-é alatt az első kiadáson.  (A Kelsey- és az Ottlik-dedikáció az első kiadásban)

A halála után Kovács László helyét az életében unokái és dédunokái vették át. Naná, hogy megtanította őket kártyázni! (Römi a dédunokákkal)

Mindannyiunknak azt kívánom, hogy olyan boldog harmóniában éljünk, ami neki ebben a száz évben megadatott a sokszor vérzivataros időkben is.