Kezdőoldal

Ma meghalt egy partnerem, barátom, lelki társam. A hiánya marad utána. A néma csend.

Ki volt Szappanos Géza? Hosszú évekig a Magyar Fordító és Fordításhitelesítő Intézet főigazgatója, szenior bridzsolimpiai és sokszoros magyar bajnok, kupagyőztes, számtalan verseny nyertese, helyezettje, hosszú évekig a Magyar Bridzs Szövetség elnöke.

Nagy játékos.

„Félek a játszani nem tudó emberektől és mindig azon leszek, hogy az emberek játékos kedve el ne lankadjon” – írta József Attila. Mi, bridzsezők tudjuk, hogy nehéz ennél pontosabban kifejezni azt, amiben élünk. A játék a világ magas szintű érzékelése, a boldogság fontos forrása, nemcsak azért, mert önmagában élvezetes, hanem az élet minden területén rávezet a megoldásokra, talán minden másnál jobban segíti az emberi kiteljesedést.

Éveken át játszottuk Gézával, hogy ki tud gyorsabban nagyobb marhaságot mondani. Komoly embereknek minek ez? – gondolhatta, aki véletlenül belecsöppent. Pedig a valóság érzékelése volt a tét, és ami fő: szinte lehetetlen volt megelőzni őt. Hosszú időn át partnerének, nagy Kaufmann Pistának volt csak esélye vele szemben a Ki a gyorsabb bridzsező? versenyben. Elképesztő volt látni, hogy egy pillanat alatt látja át a helyzeteket, és találja meg a szinte sosem szokványos megoldást! Hányszor hibázott emiatt még a legkiválóbb ellenfél is: nem gondolhatta, hogy csak ennyi időre volt szüksége ahhoz, hogy különleges csapdát állítson.

(A 2012-es szenior olimpai bajnok csapat Lille-ben, a verseny helyszínén, majd a hazai köszöntésen, a kinti képen: Dumbovich Miklós, Magyar Péter, Bárány György játszó kapitány, Szappanos Géza, Kovács Mihály – MBSZ-archívum)

Egyszer gondolkodott csak percekig. Az olimpia elődöntőjében a lengyelek ellen kellett rávennie magát, hogy a kapott információk alapján ne impasszra játsszék, hanem hátulról ejtse bele az ászba a szingli királyt… Ezen múlt a magyar bridzssport egyik legnagyobb sikere.

Föltódulnak az emlékek. Nem az a lényeg, hogy hány közös kalandban volt részünk, hány versenyt nyertünk meg, hányszor találtunk megoldást és hányszor tévedtünk könnyű és nehéz helyzetekben. Hanem az, hogy mi mindenben gondoltunk mást a világról, a bridzsről is. Hogy hosszan kitárgyaltuk a sportok, a futball és a politika állását, de sohasem beszéltük át a licitrendszert, elég volt tudni, hogy a másik nagyon is érteni fogja, mi micsoda. A 2016-os szenior Európa-bajnokság előtt változtattunk, mégiscsak a hazánkat képviseljük! Bár ne tettük volna...

Géza az tartotta, egy családban csak egyvalaki lehet jó játékos. Az öccseit megtanította a játékra, de sosem vitte őket versenyre. Amúgy is azt gondolta, úgy kell bridzsezni tanulni, ahogy ő tette. Moszkvában járt egyetemre, egyszer ő tolmácsolt egy magyar külkereskedelmi küldöttség három tagjának. Amikor este visszakísérte őket a szállodába, megkérdezték tőle, nem volna-e kedve beülni negyediknek a bridzspartiba.
– Hogyne volna, nem tudom, mi az, de úgyis én nyerek!
Ragályi Pista ma is meséli, hogy a negyedik vagy ötödik partiban Géza asztal volt, és a lejátszás végén elmagyarázta neki, hogyan teljesíthetett volna…

Vasútmérnökként jött haza, ingyen vonatjegyével utazott először a pécsi, aztán más vidéki versenyekre. Előbb csak kibicelni, hamarosan már játszani. Pontosabban: nyerni. Fürst Vilmossal, Vinkler Lászlóval, Szilágyi Lászlóval, Kaufmann Istvánnal, Linczmayer Lajossal, Kovács Mihállyal, Csepeli Miklóssal, Keil Bénivel, Topolyi Magdával, Dumbovich Miklóssal, Magyar Péterrel (aki az olimpián is partnere volt), Bódis Gyulával meg velem. Biztosan kifelejtettem valakiket, bocsánatot kérek tőlük. Akit semmiképpen nem akarok kihagyni: néhány éve egy szinte gyereklánnyal játszott a budapesti párosbajnokságon. Ennek is szerepe van abban, hogy Jalsovszky Janka ma már az egyik legjobb magyar bridzsjátékos.

Nyerni szeretett, de tisztelte a bridzset és a versenyt magát. Talán tizenöt éve a Budapesti Nemzetközi Bridzsfesztivál első fordulójában minden sikerült nekünk, 72 százalékos eredménnyel álltunk az élen. Másnap sem játszottunk rosszul, összesítésben 67 százalékkal végeztünk. Dumbovich–Winkler mégis megelőzött bennünket, másodikak lettünk. Géza egyáltalán nem volt elkeseredve:
– Ilyen a bridzs, örülök, hogy Öcsiék (Dumbovich) kerültek elénk! (Géza a szerző partnereként Bartis Béla és Kisgyörgy Lajos ellen 2009-ben – fotó: Huczka Hédi)

Mégis jönnek az emlékek, el kell mesélnem még egy történetet. Akkoriban a margitszigeti Thermal Szálló volt a Budapesti Nemzetközi Bridzsfesztivál színhelye – talán 1980-ban történt az eset –, amikor a cserére várva Géza egyszerre azt mondja nekem:
– Figyelj csak, ez a két lengyel éppen arról beszél, hogyan kell licitálniuk a következő két partiban. Mint aki csak egy viccet akar neki elmesélni, keresztnevén szólítva odahívtam Boóc András tornavezetőt, és nevetgélve közöltem vele, mit tapasztaltunk. Szerencsére eléggé különös játszmák voltak, és a lengyelek a mintegy véletlenül éppen nekik kibicelő zsűri szeme láttára pontosan az előre megbeszéltek szerint – a lapok ismerete nélkül meglehetősen indokolatlanul – találták meg mindkettőben a nyerő felvevőjátékot.

A versenyen és a nagy presztízsű Philip Morris Európa-kupa összesítésében is harmadik helyen(!) álló lengyel játékosok – akik nyilván honfitársaiktól szerezték az információkat a leosztásokról – annyira biztosak voltak a dolgukban, hogy amikor a forduló végén a jury d,appelhez hívták őket, nem is sejtették, mi vár rájuk. Szappanos ma is nagyon büszke rá, hogy ijedtükben kimondott első kérdésükre – Csakugyan olyan jól beszél ez a pasas lengyelül? – Marian Frenkiel, aki nagy létszámú csoportjuk vezetőjének számított, azt válaszolta:
– Mint te vagy én.
Így azután nem tudták tagadni, hogy csaltak, és a néhány ezer forintos, illetve a több ezer svájci frankos díjakat más vihette haza.

Szappanos Géza évek óta súlyos beteg volt, legalább öt oka lehetett volna, hogy azonnal meghaljon, de ő mindig újra és újra megjelent a versenyeken. A BBO-n is játszott az utolsó pillanatig. Még nevetgéltünk is azon, hogy mit akarhat tőle a halál. Fantasztikusan erős szervezete és csodálatos lelkiereje volt. A játék meg segített neki életben maradni. Azt hiszem, nagyon sokat köszönhetett a bridzsnek, abban meg biztos vagyok, hogy a magyar bridzs rengeteget köszönhet neki. (Szappanos Géza a 2023-as Bridzsgálán az életműdíját veszi át Talyigás Péter MBSZ-elnöktől – a jeles alkalomból a díjátadó életútinterjút is készített a díjazottal)

Hiányzol, nagyon hiányzol, drága barátom.