Kezdőoldal

Ismét egy nagy egyéniség távozott közülünk. Barátom és „harcostársam”, Szamos Gábor hosszan tartó betegség után hagyott itt bennünket. A 2000-es évek generációja már nem ismerte, mert betegsége miatt idő előtt abba kellett hagynia a versenybridzset. Nekem több mint egy évtizedig állandó partnerem volt, de Balásy Istvánnal és a régóta visszavonult Kalocsay Andrással is sok versenyen játszott.

Egy ideig mérnökként és jó pénzért Líbiában dolgozott, hazatérte után Zwada Ildikó közbenjárásával ültünk össze az 1980-as évek közepén, és talán utólag elmondhatom, hogy nem is sikertelenül, hiszen néhány nagyobb verseny mellett magyar bajnoki címet is szereztünk. Az asztalnál nem volt könnyű partner, az „életben” azonban egy jószívű, okos, jó humorú srác volt, szinte mindenki szerette. Igazi játékos volt, legyen az kocka, tenisz vagy bridzs, mindegyikben teljes odaadással küzdött, nála nem volt elveszett ütés vagy labda.

Volt egy sokszor elsütött mondása, amikor az ellenfél megkérdezte, hogy szan felvétel ellen ki a felvevő. Ő rögtön rávágta, hogy: Ő a szanos, én pedig a Szamos. Ezután mindig barátságosabb légkörben folytatódott a játék.

Hajszolt életet élt (munka, család), ezért nem tudott annyi energiát fordítani a bridzsre, mint amennyit szeretett volna. Tehetséges játékos volt, ha lehetősége van rá, talán a válogatottságig is vihette volna. Az utóbbi néhány évben Kalocsay Andrással két-három havonta vendéglőkben találkoztunk hármasban, aztán ezekből is kimaradozott, később tudtuk csak meg, hogy ennek a betegsége volt az oka. Ezután időnként a lakásán látogattuk meg, és előfordult, hogy Aczél Pállal kiegészülve még bridzseztünk is. Ezért elmondhatom, hogy az utolsó partit velem játszotta.

Korán ment el, nagy kár érte, és ahogyan többen is megemlítették, „jó srác” volt. Isten veled, Gabó!