Kezdőoldal

Persze írhattam volna ezt is a címbe: „Foci és bridzs”, de csak akkor, ha nem ide szánnám, hanem egy másik szaklapba. Arról van szó, hogy a két játék (azaz a két sport) szakszavai között van  hasonlóság.

Legyünk egy kissé elfogultak, és közelítsük a kérdést a bridzs felől. Nem törekszem teljességre, éppen csak szeretnék felvillantani néhány közös fogalmat.

Kezdjük a lejátszással. Itt nem sok hasonlóságot találtam.

SZÖKTETÉS – Itt bizony tartalmilag is van hasonlóság. Azt szeretnénk, ha valaki (vagy valami) érvényesülne, ha úgy játszanánk meg, hogy legyen esélye. Nem biztos, hogy az akció sikerrel jár, de ha igen, az biztosan jó nekünk.

TIZENEGYES SZABÁLY – Na igen, itt kicsit rafináltabb az összefüggés. A fociban konkrétan nincs tizenegyes szabály, van viszont tizenegyes, és annak igen erős kapcsolata van a szabályokkal, ugyanis a szabályok valamelyikének áthágásáért szokták megítélni.

Jöjjön most már a licit. Itt sokkal több a közös pont.

Micsoda? A licitben? Hiszen a fociban nincs licit! Játék az oké, az itt is, ott is van, na de licit?!?

És mégis… Persze a licitfogalmakat, illetve azok megnevezését a bridzsben kell keresni, a hasonló nevű akciók a fociban nyilván a játékhoz kapcsolódnak.

KONTRA – Ez jól hangzik, különösen igésítve. Mi, bridzsezők megkontrázzuk az ellenfelet (illetve annak egy licitjét), a fociban megkontrázzák az ellenfél támadását, másképp szólva lekontrázzák az ellenfelet.

Itt egyértelműen van tartalmi kapcsolat. A bridzsben (büntető kontrát feltételezve) a kontra duplázza a tétet, egyben kifejezi azt a véleményünket, hogy „nem fogsz te itt teljesíteni”, azaz „nem te fogsz írni, hanem mi, az ellenfeleid”. És ugyanez a helyzet a fociban is: az ellenfél támadott, veszélyeztette (vagy legalábbis veszélyeztetni akarta) a kapunkat, mire mi azzal a szándékunkkal hozakodunk elő, hogy „nem ti fogtok itt gólt rúgni, hanem mi”.

Vagyis hát arról van szó, hogy melyik fél oldalára véssük fel a szkórt…

PASSZ – Mindkét játékban alapvető fogalom. A tartalmi rokonság itt nem magától értetődő, de azért könnyen igazolható. Ahogy a fociban az egyik játékos továbbadja a labdát, ezáltal pedig engedi érvényesülni a játékostársát, a bridzsben a passz licittel egyszerűen továbbengedjük a licitet, jöjjenek most mások, akiknek több (vagy csak direktebb) közölnivalójuk van. Mondhatnám így is: „Gyere te!”.

De ezzel nem zárhatjuk le ezt a témát. Van ugyanis a passznak egy speciális esete.

KÉNYSZERÍTŐ PASSZ – Igen, mindkét játékban van ilyen, és ezt érdemes alaposabban körüljárni.

Kezdjük a mi játékunkkal. Mit is jelent az, hogy egy passz kényszerítő?

Azt, hogy az ellenfél nem játszhat kontra nélkül. Tehát, kedves partner, ha a tőlem balra ülő ellenfél passzol, akkor te nem passzolhatsz.

Ez így persze nagyon általános, számos esete van, többek között attól függően, hogy az adott licitmenetben a vonalunk meddig van kényszerítve. Egy dolog azonban biztos.

Mi ez az egy biztos pont, ami kell ahhoz, hogy az én passzom kényszerítő lehessen? Hát nyilvánvalóan az, hogy előttem ne passzoljanak, más szóval a tőlem jobbra ülő ellenfél valamiféle passztól különböző dolgot licitáljon. Ez azért fontos, mert ha ő passzolt, akkor én hiába szeretném a partneremet a passzommal kényszeríteni, az utánam következő ellenfél ravaszul passzol, és már vége is a licitmenetnek. Három egymást követő passz ugyebár…

Három passzal csak akkor nincs vége a licitnek, ha éppen most kezdődött, és a negyedik helyen ülő partnerem még egyáltalán nem került sorra. Ebben az esetben viszont miért is kényszerítene az én passzom? (Kivételnek számít, ha ez erős passz rendszerben hangzott el.)

Ha például a vonalunk már gémforszban van, akkor nagyon is gyakori eset, hogy az ellenfél közbeszól (jellemzően zavarás, mentés-előkészítés vagy az indító kijátszás irányítása céljából, de néha mindkét vonalnak lehet sok ütése különböző aduk mellett), és ilyenkor előfordulhat, hogy nincs közlendőm, ezért passzolok, vagyis megvárom, mit mond a partnerem.

Ismert eset még az forszos helyzet, melynek ugyan nem egységes a definíciója, tehát az, hogy mikor is áll elő, de abban mindenki megegyezik, hogy ilyenkor a kontra a leggyengébb licit, tehát a passznak pozitív tartalma van.

Mit is jelent a kényszerítő passz a fociban?

Ez egy olyan helyzetben áll elő, amikor két támadó áll szemben egy védővel, aki valahol kettejük között, de értelemszerűen velük szemben áll. Az A támadó B-hez passzol, és egyenesen továbbfut a védő mögé, a B támadó pedig odarúgja a labdát, ezáltal túljutnak a védőn, mármint a labdával.

Hogy ez miért „kényszerítő passz”, azt én nem tudom megmondani. Több magyarázatot is olvastam már erről, de egyik sem volt meggyőző egy kicsit sem. Némelyik magyarázat szerint A van kényszerítve arra, hogy a védő mögé fusson, mások szerint B arra, hogy visszategye a labdát A-nak, megint mások arra esküsznek, hogy ilyenkor a védőjátékos van kényszerítve valamire (de mire?).

Még ha valamelyik igaz is lenne, miért hívnánk ezt a két átadást egyes számban kényszerítő passznak? Nehéz megérteni. Kicsit szebben hangzik, amikor nem kényszerítő passz az elnevezése ennek a dolognak, hanem szimplán csak „kényszerítőzés”: A és B kényszerítőznek.

Az elnevezés sutasága szerencsére csak nálunk tapasztalható. Illetve én csak annyit tudok mondani, hogy az angol szaknyelvben nem – a többit nem ismerem. Az angolok abból indulnak ki, hogy ebben az esetben a támadók két passza igen gyorsan zajlik le, ezért ők ezt így nevezik: one-two.

Egy ízben volt szerencsém hallani, amint egy angol riporter egy igen jól sikerült kényszerítőzést követően ezt mondta: a sweet little one-two – nyilván Chuck Berry legendás dalára (Sweet Little Sixteen) célozva.

A bridzsben és a fociban jelenlévő kényszerítő passz azonban érzésem szerint nem mutat semmiféle tartalmi hasonlóságot…

Ha bárkinek vannak még ötletei olyan kifejezésekre, amelyek mindkét játékban jelen vannak, kérem, ne fogja vissza magát. „Minden megoldás érdekel.”