Kezdőoldal

Évtizedek óta nem versenyzett már bridzsben. Bánkövi György legnagyobb eredményét 1969-ben érte el, a Marcell Peeters-licitversenyen világbajnoki harmadik, Európa-bajnoki első helyet ért el Poór Istvánnal úgy, hogy rajtuk kívül csak amerikai volt az első tízben. A 85 évesen elhunyt matematikusra egykori partnere emlékszik, és felidézzük a korabeli Bridzsélet alapján a licitversenyről az egyik szlempartit.

Kedves Gyuri!

1963-tól 25 évig voltam partnered. Te vittél be a Matematikus csapatba, és ott Te, Tarnay Gyuszi és Csiszár Imre tanítottatok meg a bridzsjáték rejtelmeire. A csapat az I/A és az I/B osztályban szerepelt. Párosban is hamar az első osztályba kerültünk, a szlovákok ellen játszottunk a juniorválogatottban is.

1966-ban a budapesti Butler-bajnokság első osztályában játszottuk a bajnokság legszebb partiját. A játszma megtalálható a Magyar bridzs krónikája 73. oldalán. Zánkay Péter megírta a Bridzséletben (19. oldal) és a Bridzs Worldben is. Nem szeretted az MP-versenyeket, ezért hétvégi versenyeken ritkán játszottunk. Nyíregyházán azért egy ilyen versenyt is megnyertünk. Kedvencünk volt a precíz licitálás. Ezzel értük el legnagyobb sikerünket, amikor éppen ötven éve, 1969-ben a Marcell Peeters licitversenyben Európa-bajnokok lettünk. Ez egyben világbajnoki bronzérmet jelentett. A versenyen rajtunk kívül az első tíz helyen csak amerikai páros végzett. A Bridzséletben részletesen megjelent a leírás. Az általunk használt Matematikus-rendszer nagy segítségünkre volt ebben az eredményben.

Csapatversenyben az 1975-ben a Magyar Kupában elért második hely volt a legjobb eredményünk. Ekkor Miskolc mögött a következő összeállítású Matematikus csapat végzett: Bánkövi György–Poór István, Csiszár Imre–Tarnay Gyula és Németh Judit–Rázsó Gyula. Sajnos ebből a csapatból rajtam kívül már csak Csiszár Imre él.

Szép volt az a 25 év, köszönöm neked, Gyuri! Nyugodj békében!

Pista

Egy 50 éves licitprobléma

Ötven éve a Bridzsélet A Bridge World alapján részletesen beszámolt a Marcel Peeters licitversenyről, és a Bánkövi György–Poór István sikeréről. Egy szlempartit idézünk fel:

„Az idei Marcel Peeters licitreverseny döntője fölényes amerikai győzelemmel végződött. Mint ismeretes, az első 10 helyen 9 amerikai pár és csak egyetlen európai, a Bánkövi György-Poór István magyar páros osztozkodott. A Bánkövi-Poór páros már az elmúlt években is sikeresen szerepelt a licitversenyeken, mostani harmadik helyük azonban igen értékes eredmény. Kár, hogy elfoglaltságuk miatt igen keveset versenyeznek, és ez gátolja őket még jobb eredmények elérésében.

A The Bridge World 1969. évi augusztusi száma részletesen foglalkozik a licitverseny döntőjével. Az amerikai bridzs nagy sikerének tartja a jó eredményt. Ez a folyóirat elemez néhány partit. Ezeket közöljük, kiemelve, hogy mit licitált belőle az első tíz amerikai, és a Bánkövi-Poór pár.

A 8-as parti Nyugat indulása mellett
a következő volt:

Az értékelés (csak az említett párok licitjeit értékeljük, a teljes értékelést lásd Bridzsélet 1969, 7-8 számában):
6 szan: 20 p
6 pikk: 18 p
7 pikk: 14 p
6 amerikai pár és a Bánkövi-Poór pár 7 pikket, 4 amerikai pár 6 pikket licitált, ezek közül a Hamman-Lawrence pár félreértés következtében leállt, a másik három pár nem használt kényszerítő indulást. A Passell házaspár 7 licittel, a többi amerikai pár általában 10 licittel jutott el a 7 pikkig.

A Bánkövi-Poór pár licitje:

A 2 treff abszolút forsz, a 2 pikk 7-9 pont, a 4 szan ászkérdezés, az 5 káró 1 ász, az 5 kőr adufigura
kérdezés, az 5 szan 1 adufigura. Azt hisszük, a „The Bridge World”-dal egyetértésben, hogy a 6 szan nem licitálható.”