Kezdőoldal

Manapság nagyon más licitelvek uralkodnak kedvenc játékunkban, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Sokat gondolkozom arról, vajon milyen lesz a licitálás mondjuk 50 év múlva. Ezt persze én már nem fogom megtudni. A legizgalmasabb kérdés számomra az, hogy lesznek-e olyan forradalmi változások a licitelvek terén, mint amiket én átéltem.

Ez persze így túlzottan elvont, általános jellegű felvetés, nincs hozzá kapaszkodó. Éppen ezért nem is mennék bele, helyette inkább azt vizsgálnám meg, hogy hogyan változott bridzspályafutásom során egy konkrét licit jelentése.

Ezt a bridzspályafutást nem szűkítem le arra az időszakra, amióta versenyzek (1977–2024), hanem hozzáveszem az 1968 és 1977 közötti éveket is, amikor még kizárólag társasági bridzset játszottam.

A vizsgált licit pedig legyen a partner 1 kőr indulására adott 3 kőr válasz. Az 1 pikk–3 pikk licitet nyilván nem szükséges külön vizsgálni, és azért nem azt írom a cikkben, hogy 1 major–3 major, mert az talán kevésbé megfogható lenne olvasóim egy részének. (Remélem ugyanis, hogy ezt a cikket társasági bridzsezők, illetve klubjátékosok is olvassák.) Egy kicsit azért kibővítem az alaphelyzetet: az 1 kőr–passz–3 kőr mellett vizsgálni fogom az 1 kőr–kontra–3 kőr licitmenetet is.

Szóval, amikor kezdtem… Gimnáziumi osztálytársaimmal játszottam először, akik közül ketten már tapasztaltabbak voltak, mivel mindkettejük apukája is játszott, ők pedig az apjuktól tanulták a bridzset. Ebben az időszakban még egyáltalán nem használtunk mesterséges liciteket, egyedüli kivétel az erős 2 treff indulás volt. Minden ugrás erős volt. Utólag már be tudtam sorolni, hogy amit mi játszottunk, az nagyon hasonlított a kávéházi rendszerhez, de még annál is lényegesen primitívebb volt. Hogy őszinte legyek, azt sem tudtuk, hogy van ilyen, hogy licitrendszer – azt hittük, hogy amit mi csinálunk, az a bridzs, és punktum.

Ebben a nem is nagyon létező rendszerben nem tettünk különbséget az ellenfél passza és kontrája utáni licitek között. A kontra egyébként nem bírt extra tartalommal, semmi köze nem volt az elosztáshoz, egyszerűen csak indulóerőt jelentett. De maga az indulóerő is szigorúan csak a ponterőhöz kötődött: ha volt 13 pontunk, licitáltunk, ha nem, akkor passzoltunk.

Természetesen írtuk az eredményt, méghozzá robberírással, de a kontrázott partik írása még azon belül is furcsa volt, bár már nem emlékszem, konkrétan hogyan csináltuk.

Ehhez a témához tartozik, hogy mennyivel könnyebb a versenybridzs licitjének megtanítása olyan valakinek, aki szűz ezen a területen, mint olyannak, aki már egy ideje játszik társasági bridzset. Egy társasági játékos fejéből kiverni a rögzült butaságokat egyáltalán nem könnyű. Ezt először saját magamon tapasztaltam: amikor elkezdtem egy kicsit komolyabb bridzset játszani, nehéz volt megszabadulni a társasági bridzs béklyóitól. Később, már oktatóként ugyanezzel a nehézséggel kerültem szembe.

Egy szó mint száz: a mi „rendszerünkben” az 1 kőr indulásra adott 3 kőr válasz (akár kontráztak közben, akár nem), azt jelentette, hogy jobb a lapom, mint amivel 4 kőrt mondanék, ami pedig pontosan gémerőt ígért volna. Tehát a 3 kőr licit erős volt, esélyt jelentett a 6 kőrre, legalább hármas színnel. Azt persze nem tudtuk, hogy ezt hogy hívják: nem ismertük sem az invit, sem a szlemgyanú kifejezéseket. De abban, hogy ez a 3 kőr erős, teljes egyetértés volt közöttünk – ki merte volna ezt kétségbe vonni, mikor az a társunk mondta, akinek már az apja is bridzsezett.

Azután bekerültem a Közgázra, és ott, konkrétan az egyetem első emeleti Zsibongójában megismerkedtem a versenybridzs fortélyaival. Itt tanultam meg a versenyírást is, de mivel nem versenyeztem, a páros- és a csapatverseny (MP és IMP) közti különbséget még mindig nem ismertem. De azt már megtanultam, hogy vannak licitrendszerek, és ez nagy fejlődés volt.

Kezdetben csak addig jutottam, hogy az 1 kőr–3 kőr géminvit. Addigra ez a fogalom már beletartozott a szókincsembe. A 3 kőrhöz legalább hármas kőr és inviterő kellett – a laperőt ekkor már az elosztás is befolyásolta. A kontra esetleges módosító hatása még mindig nem merült fel. Így volt ez még akkor is, amikor már versenyeken is indultam – igaz, csak egy nagyon rövid ideig, talán egy-másfél évig.

Ekkor forradalmi változások következtek be. Egyrészt a kontra utáni 3 kőr emelés immár gyenge lapot és minimum négyes kőrt jelentett – általában pontosan négyest, mivel ötös kőrrel többnyire 4 kőrt mondtunk. Ez a felfogás mind a mai napig megmaradt. Másrészt azonban a kontra nélküli helyzetben immár különbséget tettünk a hármas és a négyes kőrrel történő invitálás között. Mivel bevezettük a kényszerítő szant, hármas kőrrel ezen keresztül invitáltunk (1 kőr–1 szan–2x–3 kőr), az 1 kőr–3 kőr pedig, bár továbbra is invit volt, de négyes kőrrel. Ez évtizedekig változatlan maradt, de azután elért minket egy újabb revolúció.

Rájöttek, hogy ha a kontra után van létjogosultsága a gyenge lappal, négyes támogatással való 3 kőr emelésnek, azaz annak, hogy ezt a licitet kizárásra használjuk, akkor nyilván lehet ugyanezt csinálni akkor is, ha az ellenfél passzolt. Így hát ma már ez a licit kizáró.

Ehhez persze az is kellett, hogy egy másik licittel lehessen invitálni. Mármint négyes kőrrel, mert a hármas támogatással való invitálásra megmaradt a kényszerítő szanon keresztüli 3 kőr. Erre találták ki a Bergen konvenciót, azaz a 3 treff és a 3 káró egyaránt négyes támogatást jelent, az egyik inviterővel, a másik válaszerővel, de inviterő alatt. Később aztán néhányan hozzácsapták valamelyik Bergenhez a minimális gémforszot, de ez már kissé távol esik a cikk témájától.

Összefoglalva, az 1 kőr indulásra adott 3 kőr válasz evolúciója (vagy szimplán csak „pályafutása”) az én életemben:

– Szlemérdekeltség minimum hármas színnel
– Géminvit minimum hármas színnel
– Géminvit négyes színnel
– Kizárás négyes színnel

Ugyanez abban az esetben, ha az 1 kőrt megkontrázták:

– Szlemérdekeltség minimum hármas színnel
– Géminvit minimum hármas színnel
– Kizárás négyes színnel
– Kizárás négyes színnel

Egyelőre szilárdan úgy érzem, e licitek jelentése hosszú ideig stabil marad. De ehhez azért hozzá kell tennem, hogy mára teljesen elavult licitek egész soráról gondolták ugyanezt korábban.

És ha ezt pont nem is, de más ma divatos liciteket könnyen elfújhat a szél.