Kezdőoldal

A hétvégén lezárult a világbajnokság. Szombaton a döntők első félidejét és a bronzmeccseket játszották, míg vasárnapra a döntők végére került sor. A World Transnational Teams versenyen is véget értek a csaták, szombati elődöntőkkel és vasárnapi döntővel. A többi csapat BAM versenyen vehetett részt, aminek A döntőjébe a magyar vegyesválogatott is bekerült és ott szépen helyt állt.

Itt találhatóak az eredmények.

A Bermuda Kupában a döntőt a hazai, az alapszakaszban második dánok játszották az USA1 (körmérkőzéses harmadik) csapatával, tehát nem mondhatjuk, hogy érdemtelenül kerültek ide, főleg, ha hozzátesszük, hogy Konowék előbb az USA2-t, majd a címvédő Svájcot legyőző Svédországot gyűrték le – igaz, itt már nincs könnyű ellenfél.

Az első napon három viszonylag csendes szett volt, de volt közben egy (a harmadik), ami nagyon egyoldalú volt, hiszen itt több mint 50-nel nyertek Kolesnikék, és biztos, 60 pontos előnnyel térhettek pihenőre.

Vasárnap reggel az amerikaiak kezdtek jobban (egy bell szlemmel), jött egy nagyszlem parti.

Amikor mindkét játékosnak erős kétszínű lapja van, nehéz megtalálni a megfelelő fitet. Az tengerentúliak egy jó hétlapost találtak, a 7 kárót – de ebből hiányzott a dáma, ami barátságtalanul helyezkedett el, így buktak.

A dánok 7 treffig jutottak, ami az 5–1 adu birtokában merésznek tűnik, de a treff bubi kulcsfontosságú lap volt. Persze aduval indultak – enélkül egy lopással azonnal magasodik a pikk, így volt feladat. Talán a legpontosabb játék, ha kiaduzik a felvevő, majd káróval közlekedve három menet kőrt hív. Így kiderül, hogy jobbra ötös kőr volt, balra pedig tartani kell a pikk bubit, így a kétoldali háromszínű beszorítással lehet teljesíteni.

Mivel azonban az első treffet kézben ütötte a felvevő, a parti végén találgatnia kellett, de eltalálta, hogy Nyugat beszorult pikkben és káróban, így 17 fontos pontot írtak a dánok.

Az ötödik szett ennek ellenére nem hozott nagy változást az állásban, bezzeg a hatodik!

A dánok előbb egy éles szlemet csináltak meg (jó kézből kellett játszani, hogy ne az induljon, akinek KQ-ja van egy mellékszínből), majd jött egy komikus parti.

Keleten Lahrmann, a dánok ifjú titánja arra gondolt, a 3 pikknél a 3 szan is jobb felvétel lehet, és ezt a kontra után is vállalta! A parti többször is öt bukásra állt, hiszen a kőr indulás után a felvevő még a pikk dámát is kihívta. Ezután Kolesnik persze nem képzelte, hogy partnere hét kárója lehívható, így folytatta a kőrt – a felvevő pedig boldogan leterítette a hét magas treffjét, +550!

A két 21(!) éves játékos, Lahrmann és Kolesnik csatája amúgy is sokakat ámulatba ejtett, elképesztően tehetségesek mindketten.

A másik asztalon a 3 pikk visszaért Martin Schaltzhoz (a sokszoros nyílt- és vegyesválogatott Schaltz házaspár gyermekéről van szó), aki hosszú pikkjével úgy vélte, majd csak le lehet lopni párat ezekből, és 4 kőrt vállalt.

Izgalmas lehetett volna a felvétel, ha Nyugat pikkel indul, de persze Eddie Wold inkább a szinglijét hívta ki. Ezután már csak adukat kellett hívni, és az asztali kárókra eldobható volt minden vesztő. További 620, és 15 fontos pont Dániának, akik ezt a szettet 36-tal nyerték, és máris csak 23 volt közte, 28 partival a vége előtt.

A hetedik menet azonban csalódást okozott az európai csapat drukkereinek, mivel többször is pontatlanok voltak, előbb rossz gémet mondtak, majd egy éles kontrázott töredék is teljesült egy apró ellenjáték hiba miatt, és úgy tűnt, eldőlt a meccs, hiszen megint 62 volt a különbség.

Az utolsó játékrészben csendesen folydogált a meccs, bár próbálkoztak a dánok – volt egy parti, ahol mindkét asztalon 3 szant vállaltak például, összesen 7 bukással és 10 leadott ponttal.

A finis végül is jó volt, az utolsó 4 partiban 42 pontot írtak Bildéék, így a vereség szebb lett, 253–236-ra nyert az USA1: John Hurd–Kevin Bathurst, Adam Grossack–Eddie Wold, Finn Kolesnik–Adam Kaplan. Ők őrizhetik tehát a következő két évben a Bermuda Kupát, teljesen megérdemelten. Többen kiemelték, hogy mindenképp ez a legnagyobb korkülönbséggel rendelkező világbajnok csapat, hiszen a már említett Kolesnik (21) és Eddie Wold (71) között 50 év van! Előbbi az egyik legfiatalabb világbajnok (Klukowski 19-cel előzi), utóbbi az egyik legidősebb (ő egy másik lengyel nemzetiségű bridzsezővel, Klukowski partnerével, Gawryssal van harcban ezért a címért). Wold amúgy hatalmas formában van: a válogatón a nyílt mellett a szenior csapattal is kijutott a vébére, és választania kellett. Eredetileg nem vállalta a Bermuda Kupát, de csapattársai meggyőzték, hogy szükségük van rá – és ezt fényesen bizonyította is!

A bronzmeccsen a svédek biztosan vezettek, majd az utolsó menetben besöpörték a győzelmet, így övék a harmadik hely, a belgáknak marad a dicsőség.

A Velence Kupában Kína tűnhetett győztesnek, hiszen az első napon szinte végig vezetett, és 52 pontos előnnyel térhetett nyugovóra. Nos, a hollandok nem véletlenül voltak favoritok, hiszen magabiztosan nyerték a körmérkőzéses szakaszt. Az 5-6. menetekben szinte teljesen ledolgozták a hátrányukat, sőt, 7 forduló után már 20-szal vezettek is. A kínaiak nem bírták a második napi hajrát, és végül Hollandia (Bruijnsteen–Van Delft, van Zwol–Verbeek, Duursma–Ticha) 248–209-re győzött, gratulálunk!

A bronzmeccsen Lengyelország végig vezetett Franciaország ellen, majd az utolsó menetben nagy arányban nyerve simán szerezte meg a harmadik helyet.

A szenioroknál sem történt meglepetés, a toronymagas favorit USA1 (Wolfson–Garner, Cohen–Berkowitz, Meckstroth–Kamil) nyerte, miután a több régi motorossal felálló franciákat (Abecassist vagy Bompist például talán nem kell bemutatni senkinek) végig vezetve verték. Az első nap után csak 30 volt közte, de nem ment végig a meccs, –75-nél feladták a franciák.

Az USA2 szerezte meg a bronzérmet, a már eddig is csodásan teljesítő osztrák szeniorok ellen 51 ponttal nyertek.

A Vuhan Kupában óriási küzdelmet láthattunk. Az olasz–kínai döntőn két remek csapat csatáját láthattuk, amelyben az ázsiaiak az első nap után 13 ponttal vezettek, de a vasárnapi fordulókban rendre az olaszok szereztek pár ponttal többet, így 6 menet után 1 IMP előnybe kerültek. Bár ezután sem volt magas pontforgalom, végül Olaszország (Attanasio–Manara, Dessi–Cima, Porta–Dalpozzo) 238–205-re győzött.

Harmadik lett Lengyelország, akik már 3 menet után eldöntötték a meccset, hiszen 63-mal mentek. Az utolsó játékrészben az amerikaiak ugyan nagy hajrába kezdtek, és közel 40-et visszahoztak, de már késő volt.

Egy mókás parti a végére arról, miért is lehet baj a multikolor 2 káró indulásból.

A bronzmeccsen Kelet első helyen passzolt, Dél multi 2 kárójára Észak nem volt optimista, és 2 kőrt válaszolt, ha a partnernek mégis pikkje van, kiderül. Kelet 6–5-jével elérkezettnek látta az időt, hogy beavatkozzon – és soha nem derült ki, hogy a másik vonalon 6 pikket lehet teljesíteni (ahogy történt is ez a másik asztalon), Észak meg volt győződve, hogy partnerének kőrje van. Így esett, hogy összeírták az 1430-at és a 150-et…

A World Transnational Teams nyílt világbajnokságot egy lengyel csapat nyerte Araszkiewitz, Buras, Glasek, Kotorowitz, Nowak, Pszczola összeállításban (a csapat mellett nem lengyel zászló áll, hiszen Pepsi már amerikai színekben nyert korábban világbajnokságot is). A döntőben egy nemzetközi együttest győztek le nagy csatában 6 IMP-vel. Az ezüstérmesek közt is ismert neveket találhatunk, mint Whibley–Brown (új-zélandi válogatott pár), itt játszott az argentin Madala is Bianchedivel, valamint a korábban a magyar bajnokságban is megforduló Stefan Thorpe.

A BAM döntőt is érdemes volt figyelni, amennyire lehetőségünk engedte, mert vegyescsapatunk remek játékkal a 16-os döntőbe verekedte magát a 48 csapatos mezőnyben, ahol sokáig még a dobogón vagy annak közelében küzdött. A Hungary Mixed végül 10. helyen zárt. Gratulálunk!