Az alábbi leosztással húztak el a norvégok:
Mindkét asztalon Dél 1 minorral nyitott, majd Nyugat 1 kőrrel közbeszólt. Erre az amerikaiak 3 szannal zártak, ami elég esélytelen felvétel: a majdnem biztosan 5–3-as kőr esetében csak akkor teljesíthetett volna a felvevő, ha esik a káró dáma-bubi, vagy Nyugat tartja a pikket és a kárót is _háromszínű beszorítás_.
A nyílt teremben a 2008-ban csapat Európa-bajnok Lund jobban értékelte a lapját, nevezetesen, hogy egyetlen kőr fogás valószínűleg nem lesz elég, így 4 pikkre vállalkoztak. Ez sem volt a világ legjobb felvétele, de legalább racionális esélye volt: a szerencsés adunak köszönhetően könnyen teljesítettek: 10 IMP.
Az elődöntő _félig_ testvérharcot hozott, ellenfelük egy ausztrál csapattársakkal kiálló vb-második norvég pár, Sveindal–Rasmussen volt a NORALIA csapatban. _Érdekes, hogy ezt a nevet senki nem akarta betiltani, pedig..._
A felvezetés után nem annyira meglepő, hogy ismét a gémeké volt a főszerep. A SLUFSA az aduszínt választotta meg jobban, míg a NORALIA a _gém_magasságot, és ez döntött:
Zárt termi licit:
Látván Kelet–Nyugat lapját nyilván 5 treffet szeretnénk játszani: 1–1 adura 11, egyébként 10 ütés vihető el. A 3 szan annyival rosszabb, hogy kell a kőr szerencsés elosztása is, valamint 2–0 treffre nem egyet fogunk bukni. –10 IMP.
A SLUFSA még ebben a szegmensben visszavágott:
Zárt termi licit:
Passzos partnerrel és összesen négy nemes kártyával nem kritizálható Sveindal 3 káró indulása, de ez most nem bizonyult szerencsésnek: ki kellett adnia három külsőt és két adut, –100.
A másik teremben Hornslien teljesen másképp értékelte Kelet kártyáit: 1 káró indulása után ugrott 3 káróra, így persze gémet mondtak. Rosszabb napokon ez a 4 kőr persze elbukhatott volna _vegyük észre, hogy kell a pikk expassz is, mivel egyébként két menet treff után pikkel lehet rövidíteni az asztalt, és ekkor már nem tudjuk magasra játszani a kárót!_. De ez _is_ jó nap volt a bátor gémmondóknak –12 IMP vissza.
A második szettben eldőlni látszott a meccs, egy rossz kézből játszott és ezúttal elbukott impasszos szlem mellett _nos, ezekben az esetekben reálisan lehet használni a szerencsés/peches szavakat_ gémek ismét a SLUFSA-t segítették.
Kezdjük egy indítókijátszással!
A norvég játékos treffel kezdett, az ausztrál kőrrel – nyilván ez a kettő jön szóba. A passzív indulás most _is_ sikeres volt, míg a kőr tömött a felvevőnek bubija volt az asztali királlyal szemben.
A norvég felvevő eliminált helyzetben hívott kárót az asztalról, és mivel nem feküdtek elé a nyolcassal, a hetest tette, így Dél híváskényszerbe került, a kedvező indító kijátszás mellett ez is kellett a teljesítéshez.
Félidőben már jelentős volt a SLUFSA előnye, de Sveindalék az ebédszünet után jól küzdöttek:
Mindkét asztal bemondta ezt a reménytelennek látszó 4 pikket, amire az ausztrálok rámondták az 5 kárót – kontra, és leállt 3 ász, –200.
A norvég házi asztalon két menet treffel kezdték az ellenjátékot, amikor Kelet nagyot hibázott – kis kőr helyett a királlyal folytatta. A felvevő köszönte, eliminálta a minorokat, aduzott és kőrt hívott –790, 11 IMP.
A mérkőzés csak azért nem lett szorosabb, mert a NORALIA játékosai kihagytak egy 26 pontos bellgémet – azt már lehet tudni, hogy a SLUFSA ellen ez nem jó ómen.
Az utolsó szettben az alábbi küzdelmi licit ütötte az utolsó szeget a NORALIA koporsójába:
Zárt termi licit:
Érdekes megfigyelni, hogy a világ más részein teljesen más lapokkal mondanak Michaelst, mint nálunk szokás – Ausztráliában meg gyenge 1-est játszanak gyenge 2-es helyett. Így Nyugat nem tudott a kétszínű találkozásról és örömmel kontrázott az 5 kőrre. A veszteséget még csökkenthette volna Sveindal, de az 5 pikkre a _nekem_ automatikus kontra helyett még mondott 6-ot is – ez már sok volt, 13 IMP.
Az elődöntő végeredménye: SLUFSA–NORALIA 128–74.
_folytatjuk – a döntővel_