Kezdőoldal

A szabályok szerint két csapat képviselheti az Egyesült Államokat a csapat-világbajnokságon (Bermuda-kupán), amit augusztus végén–szeptember elején rendeznek meg Marrákesben (újabban így írják a marokkói város nevét magyarul). Az USA1 csapat a tavalyi válogatón győztes Warren Spector–Gavin Wolpert, Kevin Bathurst–John Hurd, Vince Demuy–John Kranyak lesz, az USA2 összeállítása: Marty Fleisher–Chip Martel, Joe Grue–Brad Moss, Jeff Meckstroth–Zia Mahmood. A 120 leosztásra kiírt döntőből csak 105 játszmát játszottak le, mert 276–144-es állásnál nem lett volna értelme tovább játszani. Így a tavaly a magyar válogatottat a világbajnoki nyolc között megverő, és végül bronzérmes Nick Nickell–Ralph Katz, Steve Weinstein–Bobby Levin, Geoff Hampson–Eric Greco nem lesz ott a vébén.

Nagyon örülök, hogy az ezúttal együtt játszó két világsztárt, Meckstrothot és Ziát láthatjuk majd a Bermudán, de eléggé kalandos módon jutottak a döntőbe, ahol aztán tarolt a csapatuk. A negyeddöntőben Mike Levine–Eddie Wold, Shan Huang–Kevin Dwyer, Roger Lee–Daniel Korbel ellen 251–239,25-re nyertek. A másik csapat törtre végződő eredménye abból adódott, hogy lassú játékért összesen 19,75 IMP büntetést szabtak ki rájuk. Ha elnézték volna a késedelmet, Levine csapata jutott volna az elődöntőbe!

Az amerikai szövetség előre kihirdette, hogy komolyan veszik majd a játékidőt, a negyeddöntőben a csapatok fele kapott büntetést. Így készültek arra, ami a Bermuda-kupán is várható. (A kétnapos, 120 leosztásos meccsekkel is azt tesztelték, bírják-e majd játékosaik a vébé sorozatterhelését.)

Nem is tiltakozott senki a büntetések ellen. Csakhogy tudni lehet, hogy a kiesett csapat kapitánya, Mike Levine makuladegenerációja miatt nagyon rosszul lát. Hiába kapott külön elbánást – nem tableten, hanem nagyképernyős tévén nézhette, amit a LoveBridge mutatott neki, és etaponént, vagyis 15 leosztásonként három perc plusz időt adtak neki –, óriási erőfeszítésébe került áttekinteni a kézbe kapott lapokat. Nem is tudta folyamatosan nézni, hanem megjegyezte őket, de aztán meg kellett figyelnie az asztalt, majd a kijátszott kártyákat is.

De bármennyire is próbálták ezt figyelembe venni, a szervezők arra gondoltak, hogy Marrákesben nem tarthatják majd föl a versenyt Levine kedvéért… Ott ráadásul igazi kártyákat adnak majd a lejátszáshoz – úgy tudom, a licit a tervek szerint ott is tableten megy majd –, ami még nehezebb a számára: nem lehet vizuálisan nagyítani őket.

A 77 éves Zia és a 67 éves Meckstroth viszont jó tempóban játszott végig, csapatukat nem kapták lassú játékon. Így is csak az utolsó három leosztásban dőlt el a meccs a javukra. A legutolsón 11 IMP múlt azon, mit licitál Levine partnere az alábbi szituációban:

Szóval mit mondana az olvasó Dél kártyáival?

Eddie Wold 2 pikket licitált, amire Meckstroth 2 szannal invitet adott, Zia gyenge lapjával 3 kőrt mondott, ez lett a felvétel. Kiállt két pikk, két treff és a káró ász: egy bukás.

A másik asztalon Joe Grue 3 pikkre ugrott, és hiába mondott erre Roger Lee 3 szant, Brad Moss belicitálta a pikk gémet. Ezt még úgysem lehetne elbuktatni, ha Nyugat a kis kőrrel kezdene az ász-király-dáma alól, partnere ütne a tízessel, és meghívná a kárót. Így kiszabadulna egy káró ütés, amihez magas kőr kezdés után nem juthatott hozzá a Kelet–Nyugat vonal, mert a felvevő aduzás után kiengedhetett egy treffet (az asztalon megtartva lemenetként az ászt), a magasodó kis treffekre meg eldobhatta a rossz káróit.

Ha kis kőr a kezdés, és a harmadik menetben üt a káró király, akkor elvileg kiáll még egy adu és egy treff. De a treffet az ellenjátékosok nem bonthatják meg, a felvevőnek meg módjában áll lehúznia az összes adut, és a végén Kelet nem tudja egyszerre tartani a negyedik kárót és a harmadik treffet, beszorítás hozza a tizedik ütést.

A döntőben nagyon jó napot fogott ki a Fleisher-csapat, Nickelléknek meg szinte semmi sem sikerült. Pedig voltak nagyszerű megoldásaik:

A másik asztalon 3 szan volt a felvétel, itt Bobby Levin a jó kis 6 kárót játszotta. Zia helyében a legtöbben a pikk kettessel kezdtek volna, mire a felvevő meg bírja játszani az esélyeit. Ha húz a kőr – esik a dubló bubi vagy három-három a szín elosztása – és nem 4–0 az adu, akkor otthon van. (Üt öt kárót, öt kőrt, a treff ászt, és miután két treffet eldobott a kőrökre, ellop egy treffet az asztalon.) Ha a kőr nem jó, akkor esetleg üthet a pikk király, de a fő esély a treff impassz megadása.

Csakhogy Zia hallotta a licitet. A 4 treff kulcslicit volt, az ász mutatta. Így hát úgy gondolta, most kell választás elé állítani Keletet: treffet játszott ki az első ütéshez.

Levin jó sokáig gondolkodott. Talán, ha nem Zia az ellenfél, beütött volna az ásszal, hogy kőrre tegyen föl mindent (a kőr nem húzott, Dél tartotta a a negyedik bubit). De tudta, kivel áll szemben: a dámát tette az asztalról! Ezzel 10 IMP-t nyert, ha bukott volna: 10 IMP az ellenfélé.

Még egy szlem a végére:

Húsz-húsz pont a két vonalon, az egyik 5 pikket, a másik 5 kőrt tud teljesíteni. Brad Moss megállíthatatlan volt, a 6-ot is rámondta. Ezzel már mindenképpen nyert volna 10 IMP-t, de kétszer ennyi jött össze azzal, hogy Katz 7–5 elosztásra tette partnerét, és a pikk király kezdés után, azt remélte, Nickell ellopja a káró hívást… 5 pikk teljesítve az egyik asztalnál, 6 kőr kontra tizenkét ütéssel a másikon: ez az, amikor minden sikerül.