Kibicelni az amerikai menőknek. Ennél jobb lehetőség nem kell a tanuláshoz. Mégsem egyszerű a dolog. Nem elég nézni, látni is kell. Ahogy nem elég olvasni klasszikusokat vagy bármi jót. Föl is kell fogni, rá is kell érezni, meg is kell érteni mindazt, amin végigfut a szem.
Az utóbbi időben többször meghívtak vendégségbe olyanokhoz, akik most kezdenek bridzsezni tanulni. Mindig voltak a társaságban olyanok, akik már sokat játszottak, tudják, mi az impassz és a licitálás alapelemeit is elsajátították valamennyire. Lelkesek, és szeretnék, hogy az újoncok gyorsan haladjanak. Egyszerűen nem bírták elviselni, hogy hagyom gondolkodni – szerintük: szenvedni – őket. Nem adok tanácsot, nem magyarázok, nem sürgetek, türelmesen kivárom a történéseket. Legszívesebben nem is volnék jelen, biztos vagyok benne, hogy akkor sokkal előbb csinálnának valamit, bátrabbak volnának, volna ihletük a licitre és lejátszásra is.
Nem lehet megúszni: a briddzsel ismerkedőnek rá kell jönnie, hogy ez játék, nem tudomány. Ugyanúgy magára van utalva, mint bármely karácsonyi ajándékba kapott társasjátéknál: a család együtt olvassa el a szabályokat, és máris belevetik magukat a küzdelembe. Nincs, aki megmondaná, milyen taktikát érdemes követni. És mennyivel nagyobb élvezet valamilyen fogásra rátalálni, mint könyvből vagy menő bridzsestől megtanulni!
Ma már tudom, mekkora szerencsém volt gyerekkoromban. Kilenc múltam, amikor a minden kártyajátékban menő apám a balatoni nyaraláson kíváncsi lett, mit játszik egy nagyon szenvedélyes társaság. Nem akarta elhinni, hogy kétórányi kibicelés alatt sem ért meg semmit sem, ezért a vacsoránál elmagyaráztatta magának a játék menetét.
Másnap kezdődött az új életem, a bátyáimmal együtt belevetettük magunkat bridzsezésbe. Tulajdonképpen állandóan játszottunk, és nagyon sok barátunkat megfertőztük a játékvírussal. Két évvel később, amikor Budapesti Bridzs Egyesület Balzac utcai klubjában először ültem versenyasztalhoz, kiderült, hogy nem minden szabályt tudok jól, de bridzsezni mégis megtanultam már: mindig voltak, akik mögöttem végeztek a villámpároson.
Szóval a lényeg a logikus gondolkodás. Nyilván kellenek bizonyos alapismeretek, de nem az a fontos, hogy az új játékos pontosan megjegyezze, mit is tanított a múlt héten a bridzsoktató, hanem, hogy a saját esze után menve kifundálja, mi lehet az adott szituációban a megoldás.
Na, elég volt a dumából, lássuk a medvét! Az amerikai válogatóverseny elődöntőjében figyeltem ezt a leosztást.
Marty Fleisher nézte Délen ezt a lapot a kezében, miután tőle balra úgynevezett gambling 3 szannal – valamelyik felülről zárt hetes vagy nyolcas minor, kívül szinte semmi – indult az ellenfél, a partnere kontrázott, jobbról 4 treff érkezett – nyilván azt kéri a partnerétől, hogy treffel passzoljon, káróval mondjon 4 kárót –, mit licitáljon?
Hihetetlen, hogy passzolt, nem?!
Nyugat 4 kárót mondott, Észak passzolt, Kelet 5 káróra emelt. És most?
Nem kell elhamarkodni. A verseny győztese az Egyesült Államokat fogja képviselni a világbajnokságon. Szóval mi legyen?
Hiszitek, vagy sem, a 2017-es Bermuda Kupa-győztes játékos nagyszlemet mondott pikkben! És aki ránéz az ábrára, csak győzze megszámolni az ütéseket. Tizenötöt talál felülről lefelé, és még továbbiakat, ha muszáj…
De honnan honnan vette a bátorságot? Honnan tudta, hogy a két fekete ász meg a hiányzó királyok az asztalon lesznek?!
Kezdjük azzal, hogy volt mersze passzolni a 4 treffre?! És ha Nyugat is passzol?
Úgy okoskodhatott, hogy az ellenfélnek valószínűleg kárója van, hiszen a treffje nem lehet teljesen zárt, ha ő a kezében látja a dámát. De ha Nyugat mégis AKJ vezetésű treffel adta le a 3 szant, fogadni lehet, hogy Északnál sok káró lesz, és 4 káróval küzdeni fog még.
A fejlemények igazolták a várakozást. Felül is múlták azzal, hogy Kelet 5-re emelte partnere színét. Hoppá! A partnernél minden színből lesz támogatás. És mert nincs nála a dáma, az sem lehet, hogy zárt treffjére alapozta a 3 szan kontráját. Még ha pikk ásza és treff ász-királya van, akkor is úgy kontrázott, hogy nem lehetett biztos a buktatásban. Nála kell lennie a kőr királynak is, mert akkora lappal meg már nem engedheti meg magának, hogy passzoljon a gambling indulásra.
A legfontosabb: ha mindent tudunk, akkor nincs mit szórakozni. Nem azért ült versenyasztalhoz az ember, hogy mások vigyék haza a nagyszlemeket!
Igaz, senki más nem jutott odáig. Egy asztalon 5 pikk lett a felvétel, egy másikon 6 pikk, a harmadikon Zia lementette a kisszlemet 7 káróval. Ez nem volt nagy ötlet. Egyrészt alkalmat adott rá, hogy bemondhassák a 7 pikket, de az öt bukásért a kontrával is 1100-at írt az ellenfél, ami több, mint a 6 pikk plusz egyért járó 1010.
Még szerencse, hogy Fleisher felismerte a helyzetet. Az 1510 9 IMP-t hozott a konyhára.
A válogató még folyik, érdemes a LoveBridge-dzset bekapcsolni szombat és vasárnap este. Meg még azután jönnek a vegyes csapatok, a nők és a szeniorok. Jó nekik, hogy a Visoft munkatársai kifejlesztették ezt a jó kis bridzsplatformot.