Kezdőoldal

A Bridzsakadémia, ha valaki éppen nem tudná, nem csak tanfolyamoknak, de egy nagyon kedves és összetartó társaságnak is otthont ad. Az akadémiások versenyeken, tanfolyamokon ismerték meg egymást, a kedélyes kis szombati házi villámpárosokon havi kétszer meg is mérkőznek egymással, és a napokban az egyikük 70 éves születésnapjára egy kis eseményt dobott össze a lelkes társaság az ünnepeltnek pogácsával, énekléssel, pezsgővel, tortával és nem utolsó sorban egy rövid csapatversennyel. Ezen volt szerencsém Rapp Danival képviselni a „tanerőket”.

Az utolsó fordulóban jött elém ez a parti.

A licit, valljuk be, tartalmazott hibákat. Dani és én egy kicsit mást gondoltunk a riverz erejéről, és végül ebbe a gyöngécske lábakon álló 3 szan felvételbe kormányoztuk a vonalat. Az ellenfél káróval kezdett, ütött a király és az ellenfél a bubit hívta vissza (apró hiba, de tulajdonképpen mindegy, úgyis a tízest tettem volna a második kicsire), amit fedett a dáma, ütött az ász, Nyugat pedig egy harmadik káró hívással tisztázta a színt. Az asztalról, jobb híján, mindháromszor kőrt dobtam. Persze, szerencse, hogy a káró bubi Keleten volt, különben kellemes kirándulást tehettünk volna Waterloo-ba, ráadásul úgy, hogy az öt treffet első ránézésre egész szívesen megpróbálnánk.

Egy biztos, akkor nem írtam volna erről a partiról.

Ha már a kirándulásokról van szó, hadd tegyek egy kis kitérőt: fontos eleme ennek a cikknek, hogy éppen mostanában lapozgatom serényen Hugh Kelsey Kelsey on Squeeze Plays című vastag kézikönyvét (nem sokára visszaviszem a szövetség könyvtárába, tudom ajánlani!), amiben komplexebb beszorítások tárgyalására is sor kerül, így tehát a közelmúlt olvasmányélményeiből adódóan elég világosan éreztem, hogy itt valami történni fog a nyolc kézenfekvő ütésen kívül.

A hat treff lehívása után így áll a kezünk és az asztal:

Akinek van kedve próbáljon meg úgy kirakni négy-négy lapot az ellenjátékosoknak, hogy ez a felvétel ne legyen benne. Nem annyira könnyű, mint elsőre gondolnánk, pedig Kelet-Nyugatnak a treffek lehívása előtt még magas kárói, osztott kőr ász-királya és betonbiztos pikk tartása is van.

Az egyik legérdekesebb aspektusa ennek a partinak a pikk szín helyzete. Ez ugyanis úgy áll, hogy amennyiben bármelyik ellenjátékos szinglizi a figuráját a treffekre, azonnal megvan a kilencedik ütés. A szingli bubit a dáma hívásával, a királyt kicsi hívásával semlegesítjük, de ha ez nem lenne elég baj a védelemnek, ezen kívül még az is igaz erre a színre, hogy egyik ellenfél sem hívhatja meg ütésvesztés nélkül: a király alól a dámához engedjük az ütést, bubi alóli hívás esetén pedig az ász-tízes villa fogja meg a királyt. Ez a konstelláció szórakoztató végállásokhoz vezethet. Ha pl az ellenfél így tart:

Akkor nincs más dolgunk, mint kőrt hívni és bármelyik ellenfél is üti az elsőt, a második kőrt a másik viszi és máris jöhet a pikk hívás és vele a kilenc ütés.

Persze az ellenfél a kőrökön kívül a kárókhoz is ragaszkodhat akár Kelet, akár Nyugat, de ha ilyesmi módon tartanak, akkor sem jobb a helyzet, egy kárót még le lehet hívni a kőr után, viszont lassan, de biztosan itt is a pikk hívás, és vele a teljesítés felé haladunk például így:

Az egyetlen lehetőség, amivel Kelet–Nyugat védekezhet ez ellen a manőver ellen az, ha Nyugat eldobja a kőr ászt és két kárót tart a két pikkjén kívül, míg Kelet leszinglizi a kőr királyt és a két pikk mellé még egy átüthető kárónak is marad hely. Így nincs jó lépése a felvevőnek, a kőr hívást a király viszi (erre végre lehet pikket dobni már Nyugatnak is), és a két káró ütés buktatja a felvételt. Ez olyan ellenjáték, amire az angol megalapozottan mondja, hogy „easier said than done”, így az asztalnál sem következett be – a beszorítás tanfolyamon még talán nem járt az ellenfelem, aki végül a pikk bubit is eldobta, ezzel teljesen tisztázva a helyzetet.

Azt hiszem, a helyes ellenjáték megtalálása embert- és partnershipet próbáló feladat, valószínűleg fontos elem, hogy Kelet a pikk kilences eldobásával megmutassa, hogy a pikk bubit a tízes miatt tartani kell, és ha Nyugat időben észreveszi a fenyegető végállást megszabadulhat a kőr ásztól.

A beszorítás tehát nem tökéletes, igazán jó játékkal kibújhatnak belőle. Az igazi beszorításhoz, hogy egy képzavarral éljek, még egyet kellene csavarni a koporsószögön. Ha például Nyugat valamiért a káró ász után a kőr ászt is levenné, máris kész lenne a baj, hiszen Kelet a végén beszorítható.

De nem kell az ellenfélre támaszkodni, támaszkodjunk inkább a fantáziánkra. Egy pillanatra képzeljük el, hogy partnerem kőr tízesét kicseréljük az én egyik treffemre, és így kilenc ütésről indulunk a kárók után. Persze emeljük fel a tétet is, 4 szant kellene csinálni és egy kicsit tegyük félre, hogy a káró ász után lehívható két kőr – könnyű kitalálni olyan változatot, ahol ezt nem lehet megtenni, pl. ha a kőr ászt és a kőr dámát cseréljük ki az eredeti partiban. Hogy a helyzet ismerős legyen, maradjunk most mégis annál az egyébként nem éppen implauzibilis lehetőségnél, hogy Nyugat nem vált kőrre a harmadik ütésben.

Ebben az esetben a tizedik ütést biztosan meg fogjuk szerezni ugyanis a végállás így változik:

A treff lehívására az ellenjátékosok nem tudnak jól tartani: két-két pikkre ebben a helyzetben is ugyanúgy szükség van, mint az előbb, viszont most a kőr figurákkal kapcsolatos kérdések már tényleg megoldhatatlan dilemma elé állítják az ellenjátékot.

Érdekes módon mind a kőr ászra, mind a kőr királyra igaz az, hogy egyszerre kéne eldobni és megtartani őket. Meg kell tartani, mert ha egyik ellenjátékos sem fogja a kőrt, akkor a kőr dáma saját jogán a felvevő tizedik ütésévé magasodik, viszont el is kellene dobni, mert ha az egyikük (vagy mindketten) megtartja a figuráját, akkor már meg is kapja vele a hívás jogát és a tizenkettedik ütésben kénytelen lesz megadni a teljesítést pikkben.

Érdekes helyzet, van benne kényszerhívás, (mostanában szerencsére sok a 18 év alatti bridzsező, ők most csukják be a szemüket) némi vetkőztetés és valami, aminek a magyar nevét nem találtam, de Kelsey Vice néven emlegeti és a pikk figurák szinglizésével kapcsolatos. Remélem, hogy az olvasók között akad olyan, aki felismeri a pozíciót vagy tud valami jó nevet, mindenesetre erre a végállásra, azt gondolom talán még Kelsey „kalandozós” szerzőtársa, Ottlik Géza is elégedetten csettintene.