Kezdőoldal

Idén már 61. alkalommal rendezték meg a Nemzetközi Pulai Bridzsfesztivált. Micsoda szám! Szerencsére egyre többen jönnek erre a csodálatos helyen lévő versenyre, ami megszenvedte a vírus miatti leállást, de kezd újra régi fényében ragyogni, hiszen idén tavalyhoz képest hússzal több csapat, 82 vett részt a versenyen, és a 192 pár sem megvetendő. Ugyan ezek a számok voltak már nagyobbak is korábban, de ha hozzátesszük, hogy kb. egy héttel korábban ért véget Marrákesben a világbajnokság, ahová bizonyára sokan ellátogattak a lelkes amatőrök közül is (volt nyílt csapatverseny ott is), jövőre talán újra elérhető a 100-as, illetve a 200-as határ.

A mezőny talán kicsit homogénebb volt, a helyi (ide számítva a horvátok mellett a szerbeket is) csapatok mellett elég sok magyar és holland egység vett részt, néhány bolgár menővel (róluk még lesz szó), és talán kevesebb lengyel, illetve skandináv résztvevővel, mint amit megszokhattunk, de sok országból jöttek játékosok.

A csapatverseny formátuma a már megszokott volt: kedden és szerdán egyaránt kétszer 3 forduló, minden hármas után feljutás-kiesés a csoportok közt, míg a legjobb 8 egység pénteken délelőtt további három kanyarban döntött a végső helyezésekről az élen.

Idén is kedves szegedi barátainkkal, Zsák „Tutu” Zoltánnal, Grezsa „Krisz” Krisztiánnal, illetve szokásos partneremmel, Hodosi Péterrel kezdtünk neki a versenynek, Budapest-Szeged néven. (Grezsa Krisztián, Zsák Zoltán, Hodosi Péter, Gulyás Dániel – Fotó: Magyar Ádám)

Az első fordulóban a sorsolás szeszélye folytán a hármas asztalon kezdtünk, ahol ellenfelünk egy kedves szerb ifikből álló együttes volt, akiknek legalábbis egy része még tanulja a játékot, így 27–0-s győzelmünkről több szót nem is ejtek – még így is maradt benne. (Az asztalszám csak azért érdekes, mert a verseny során soha nem játszottunk az ötös asztalnál lejjebb, talán ez is jelzi, hogy hullámvölgyektől mentes volt a játék.)

A második fordulóban jöhetett a No Coke csapat. Aki ismeri az amerikai bridzsezőket, tudja, hogy Jacek Pszczola nevét odaát nem tudják kiejteni (nekünk se könnyű), így gyorsan a Pepsi becenevet kapta a korábbi lengyel, majd amerikai világbajnok, aki szponzorpartnerével, May Sakrral járja a nemzetközi versenyeket – innen tehát a csapatnév.

Jacek elkápráztatott minket elképesztő technikai tudásával (egyszer egy 4–2-es színbe tévedtek a 4-es magasságon, de ebben is szürt csinált…), de szerencsére társaink is hozták a kötelező gémeket, így egy töredék parti döntött: Pepsi kiment az 1 szanból 6 ponttal, 4–4 nemessel, és a 4–3-as találkozásban elbukta a 2 kőrt (sikeresen szétloptuk a magas adukat), míg a mi fiaink megcsinálták az 1 szant. 5–0-ra nyertünk, és lekerültünk az ötös asztalra.

A harmadik fordulóban máris magyar rangadót játszhattunk a Galim ellen. Bár volt nagyszlem is (2 pontot kerestünk, hogy 7 szant játszottunk, nem 7 kárót), egy másik, kicsit szerencsés szlemen írtunk 13 pontot.

Bár értettem, hogy partneremnek szélsőséges majorjai, és nem feltétlenül erős lapja van (mondhatott volna alacsonyabban gémforsz lapot), a szép 19 pont elcsábított a szlemre.
A játék már könnyű volt: a treff indulást ütöttem, aduztam kettőt (szerencsére esett a dáma), a káró impasszal eltüntettem a minor vesztőt, és már csak a kőr királyt kellett kiadni. A pikk lehetett volna úgy is jó, hogy Nyugaton a szingli tízes van, illetve ha minden kötél szakad, elöl lehet a szingli/dubló kőr király is. Tiszta szerencse, hogy nem volt a vonalon a pikk tízes. Ezen a partin 13 pontot kerestünk, és 24–5-re győztünk, így természetesen a felső ágra kerültünk (itt elfelezték a mezőnyt).

A negyedik menetben persze újra magyar csapatba botlottunk. Erről a csatáról kevés emlékünk van, 9–6-ra veszítettünk egy jó színvonalú meccsen a Bridge42 (Kemény–Trenka, Czímer–Szalka) ellen, akik végül a hetedik helyen végeztek.

Az ötödik fordulóban a Zeerob nevű holland egylet következett (ők végül megnyerték a B csoportot, azaz 11.-ek lettek). Ellenfeleink vidáman, sörözve játszottak, de igen jól így is.
Ez a 3 szan ellenjáték jobban sikerült a mieinknek:

Mivel a másik asztalon a gyenge kéz volt a felvevő a hollandoknák, a pikk ász indulás után még volt idő kőrre váltani, és buktatni (az asztal láttán általános röhögés tört ki – pikk ász?), míg nálunk a pikk ötöst nem tudta megfejteni Észak, és folytatta a színt, innen pedig már tízet lehetett ütni, +12.

Érdekesebb volt a 8-as parti. Nálunk így ment a licit:

A gyenge 2-es káró után volt lehetőség bemutatni a treff színt, majd Dél gémet jelentett. A káró indulást a felvevő ütötte az asztalon, és adut hívott, a bubit vitte a király.

A második káró Nyugaté lett, de most mit kell hívni? Ha a partnernél a kőr tízes, a felvevőnél pedig a treff ász (vagy inkább mariázs), akkor jó lesz a szürku, amúgy viszont a partner treffjét kéne hívni, amíg lehet.

Mi a megoldás? Egyszerű: ha a felvevőnek ilyen gyenge lenne az aduja, nem hagyná ezt a lehetőséget, és adu ász-adut hívna, nem tenné lehetővé ezt a hívást. Tehát a treff a megoldás, erre egyet bukott a felvétel.
A másik asztalon Tutu kiengedte az első kárót, így Nyugatnak nem volt egyértelmű, hogy most vagy soha, meg kell hívni a treffet, és a káró folytatásra végül 11-et ütött, 11 pont ide. 30–5-re nyertünk, így a hármas asztalon fejeztük be az első napot.

A Galovic álnéven induló holland csapat ellen volt némi szerencsénk, az utolsó partiban a felvevő azt hitte, magasak a mellékszíne lapjai, és túl aduzta magát, majd bukott, így mentettük kis vereségre a meccset, ugyanis az ellenfél kapcsolt 2-es indulása megkavarta a mieinket, ezért rossz gémet játszottak, ezen a 10 ponton nyertek ők, 12–17, de bennmaradtunk a szűkülő A-csoportban (20 csapat).

A vereség dacára maradtunk a hármas asztalon, így másnap (ki más?) egy legalábbis részben magyar csapat következett, a HunBel. Kelen Károly, aki mostanában Belgiumban tartózkodik sokat, hozott egy belga párt, míg ő gyakori partnerével, Hegedüs Orsolyával játszott.

Szépen licitáltak Tutuék egy szlemet.

A 3 szan hosszú kárót, jellemzően rövid kőrt és erős lapot jelentett, így Tutu látta, hogy minden figurája jó, és szleminvitet adott, amire Krisz ászt kérdezett, és bemondta a remek szlemet, +920. Mivel Csárliék csak 4 pikkig jutottak, 10 pontot kerestünk.

Mivel írtunk még egy 12 pontos partit is, és a töredékzónában is jobban küzdöttünk, 32–5-re nyertünk – jó kezdés egy várhatóan nehéz napon.

A nyolcadik menetben a Palatinus várt ránk a kettes asztalon – megint egy magyar csapat!
Itt az első partiban máris használni kellett volna a Lightner-kontrát – ezúttal az asztal első színében az ász-királyt lehetett volna lehívni, és mi keresünk 11 pontot, így viszont az ellenfél tette (mi kulcslicitálás segítségével megállapítottuk, hogy nem jó szlemre menni, és leálltunk).
Szerencsére volt olyan parti is, amit partnereink csináltak jól, és elkerülték a 3 szan csapdáját, amiből kiállt 5 pikk és még egy ász (ez történt nálunk), a jó 5 treffen pedig 13 pontot kerestünk, így döntetlen lett a meccs.

A kilencedik fordulóban sorsdöntő mérkőzés következett, ki más, mint a Galim ellen, újra.
Bár egy partiban (talán az egyetlen volt az egész csapatverseny során) mi eltévedtünk a licitben, és 14 pontot ajándékoztunk az ellenfélnek, a többiben nagyokat írtunk. A fiúk megcsináltak egy 4 pikket, ami buktatható volt (nálunk bukott is), elbuktattak egy 3 szant, ami a másik kézből játszva nálunk teljesült, és még egy olyan bell gémet is felírtunk, amit ők kihagytak. Végül pedig Tutu játszott megint pazarul egy 4 kőrt, rávette az ellenfelet, hogy belopjon az AJx-ből, így lecsökkentve a kiadó aduk számát háromról kettőre – míg nálunk buktak, ő szürt csinált.

A meccset 48–16-ra nyertük, így már biztos volt, hogy az A-döntőben zárunk (ide a legjobb 10 csapat került – 8 az A-ban maradt, kettő a B-ből jutott fel).

A 10. fordulóban így nyugodtan ülhettünk az egyes asztalhoz, ahol egy jó horvát csapat, a Stanicic Software volt az ellenfél.

Itt már magasabb színvonalon folyt a játék, egy jobban sikerült töredékkel nyertünk 10-6-ra, de így is velük folytattuk az első asztalon.

Nos, ezúttal sem volt nagy pontforgalom, ők nyertek 10–3-ra, így a kettes asztalon fejeztük be a napot, az egyiptomi-bolgár-amerikai Diane Gordy ellen. Diane a csapat szponzora, aki mindössze az első meccsen játszott, rábízva a nehéz munkát a profikra, ő csak nevét adta hozzá.

Az egyiptomiak kevéssé ismertek, de a bolgárok régi ismerősök: Ivan Nanev korábban párosvilágbajnok volt, míg Jerry Stamatov sokszoros bolgár válogatott játékos, aki Eb-n, vb-n egyaránt többször bizonyította tudását (többször vb-re vezetve országát ott is jól szerepelve). Ezúttal amerikai színekben játszott, mivel néhány éve profi pályafutásba kezdett Amerikában, és Floridában telepedett le a családjával. Amilyen komor arc Ivan, annyira kedves és vidám Jerry, akit mindenki kedvel. És még jól is játszik! (A párosversenyt is ők nyerték, 65 százalék körüli eredménnyel.)

Bár a bolgár fiúk nagyon dolgoznak a közös rendszeren, voltak még hibák. Egyszer 5 pikkig jutottak, amiből kiállt három ász – szerencséjükre már a 4 pikk is bukott egy lopáson. Egy bell gémen ők, egy beerőltetett és elbukott szlemen mi írtunk, végül egy ponttal övék lett a meccs.
A pénteki napra így második helyen jutottunk, az addig remek formát mutató lett Mariupe ellen kezdtünk az egyes asztalon.

Ezúttal is szoros volt a mérkőzés, míg Hodosi Péter szépen megcsinált egy 3 szant 10 pontért, addig Krisz egy másik színtelen gémet nem talált el: ha elkapja 6–3-as színében a dáma-bubit (szek volt a két kis gonosz), akkor teljesít, és 10-et írunk, de sajnos jól játszott, és a második körben impasszt adott, így hármat bukott, és ők kerestek 11 IMP-t.

14–13-ra nyertünk, és a kettes asztalon folytattuk a már ismert horvátok, a Stanisic Software ellen.

Úgy tűnt, nem tudnak hibázni, de aztán jött ez a parti.

Bár a 6 treff az adu impasszal benne van, ezt nyilván nem lehet rámondani, így az 5 pikk jó mentésnek bizonyult egy bukásért, és az 5 treff +1-gyel a másik asztalon 8 pontot kerestünk.

Az ellenfél kapcsolt 2-ese ezúttal segítségünkre volt, így kimaradtunk egy bukós 3 szanból, amivel 6 pont lett a miénk, az utolsó partiban pedig elbuktattunk egy 4 pikket, amit a túloldalon 50-ért lementettek, így ez a 6 IMP is jól jött. Tutuék minden partiban pluszt írtak, ez nem szokott rossz lenni – 23–6 volt a győzelem aránya, így az utolsó fordulóra megint az egyes asztalra kerültünk.

Ellenfelünk az időközben két nagy győzelmet arató Diane Gordy volt újra, nagy arányú győzelem esetén akár meg is nyerhettük volna a versenyt.

Nos, a meccset egy 1-es magasságú indulás döntötte el tulajdonképpen.

Megállapodásunk szerint ezzel az egyenletes 11 ponttal nem indulunk el Keleten, így azonban volt lehetősége az egyiptomiaknak (kőr zavarásunk dacára) bemondani a jó 6 pikket, míg odaát ellenvonalon erre nem igazán volt esély, így ők írtak 13 pontot.

Szerencsére társaink egy szép bell 3 szannal visszahoztak 10 pontot, így a mérkőzést szorosan, 18–12-re veszítettük el, ezzel pedig harmadikok lettünk (beelőzött a holland világbajnok Jan Jansmával felálló Tosca csapat).

Összességében a csapat jól játszott, 3, 5, 1, 7, 6: ezek voltak a vereségeink különbsége, tehát még a vesztes mérkőzéseken is stabilan tartottuk magunkat, és külön kimelném Tutu és Krisz remek játékát, akik a 12 alapszakasz meccsen +1,67-es cross IMP-t értek el, ezzel a második legeredményesebb pár voltak az egész mezőnyben!

Jövőre megint megpróbáljuk!