Az új szezon (a csb mellett) egy válogatóverseny sorozattal indult. Az októberi európai kis szövetségek bajnokságára a legutóbbi válogatott csapat nem érzett erőt/időt, így nyílt válogatót írt ki a szövetség, amelyre három csapat jelentkezett. Sajnos, a szervezés nem igazán sikerült túl jól: a lehetséges öt hévégéből kettő a pulai verseny idejére esett, az első nem volt jó a két elődöntőző csapatnak, így csak két hévége maradt, ekkor viszont mindkét szombaton ultiversenyt rendeztek a teremben – ez pedig, saját tapasztalat alapján, nem megfelelő környezet a nyugodt bridzsezéshez. Megértjük, hogy extra bevételekkel próbálnak spórolni, de ha ez a saját versenyeink kárára történik, nem jó ötlet.
Így aztán mind az elődöntőt, mind a döntőt egy-egy vasárnapi 60 leosztásos mérkőzésen döntöttük el (120 helyett).
Az első meccs itt érhető el.
A második, döntő meccset tehát a Vikor (Vikor Attila–Tubak Dániel, Szücs Leó–Jánosik Máté) és a Gulyás (Gulyás Dániel–Hodosi Péter, Hámori Zsuzsa–Honyek András) csapatok közt zajlott.
A zajforrást ezúttal sem úszhattuk meg: a goversenyen sakkóra-szerűséget használnak, amik, ha lejárna az idő, hangjelzést adnak… A csipogás nem a mindennapi bridzsversenyek része (bár mindenképp jobb volt a hangosan beszélgető ultisoknál).
Az első negyed a minor szlemekről szólt. Előbb mindkét asztal kihagyott egy nagyon jót, majd bemondott egy terítettet. Ezután mi bénáztunk, és egy kétimpasszos 6 treffet mondtunk, ami bukott, de Zsuzsáék javítottak később.
Kicsit furán ugyan, de bemondták ezt a jó szlemet, és kerestünk is 13 pontot, amikor Tubak (szintén kicsit furán) már a 3 pikkre sem licitált.
A második menetben nem nekünk állt a zászló. Előbb egy-egy gémet túlerőltetett a csapat, majd kimaradt egy bell gém is, ez a három parti máris 30 pontot hozott Vikoréknak.
Aztán jött ez.
Nehéz hibáztatni a csapattársakat, Északnak gyenge a lapja, hogy közbeszóljon, és az elosztása sem valami izgalmas, míg Délen nagyon szép az elosztás, azonban 7 figurapont mégiscsak kevés, hogy belépjünk…
Hodosi Péter nem érezte megfelelőnek ezt a lapot a 3 pikkhez, az 1 pikkhez pedig kevésnek, így első körben passzolt.
Ezután már örültünk, hogy lementettük a terített 5 kőrt egy bukásért, mégis az ellenfél írt 11 pontot.
Egy izgalmas parti, amitől bizony még nagyobb is lehetett volna a különbség.
A 2 káró kontra egyet bukott 100-ért, talán jobb lett volna a kőr felvétel, de pluszt írni sosem baj.
A másik asztalon azonban Vikor Attila válaszolt Észak lapjával.
Mint a Gulyás-kontra feltalálója, nem tehettem mást, mint hogy kontrázok Kelet lapjával. Lehet, hogy pikk (esetleg káró) töredékünk van, és a partnernek sosem lesz elég ereje, hogy licitáljon. Az is lehetne a parti címe: hogyan csináljunk valamit a semmiből…
A 4 kőr felvétel terített volt, azonban végig ott motoszkált Észak fejében – biztosan valamilyen elosztásos lapja lehet Keletnek, hogy belépett… Mivel korábban nem volt rá lehetősége kipróbálni (épp jókor rövidítettük meg az asztalt pikkel), a végjátékban el kellett döntenie: 3–2 vajon az adu (ezesetben három menet adu után magasak az asztal minor lapjai), vagy 4–1, ekkor viszont még egy pikk lopás, a káró és a két magas adu lehívása után treff adurendőrrel elfogható a kőr bubi. A felvevő már későn tudta meg, hogy átverték: a végén loptam a kőr bubival, és így a –8 helyett +4 pont lett a parti eredménye.
Félidőben így is az ellenfél vezetett 29 ponttal, ami nem behozhatatlan hátrány, de azért kevésnek sem mondható.
A harmadik játékrészben viszont volt némi szerencsénk.
Beerőltettük ezt a bell gémet, ami csak kőr indulásra teljesül, persze ki hibáztathatja Tubak Dánielt ezért, egyik fekete szín sem tűnt túl biztatónak.
Mutatóba a mini szan antireklám partija.
Mindkét asztalon Dél 10–13-as 1 szanjára Észak kockázatosnak érezte, hogy akár invitet adjon, így a 25 pontos, terített 4 pikk helyett mindkét asztalon 90-et írt Észak–Dél, unalmas húzó…
És egy újabb parti, ahol a licit és az indító kijátszás is azonos volt, az eredmény azonban nem. Egyedül a treff indulás adja a teljesítést, de jónak tűnt a partner színéből elindulni a királlyal.
Honyek András 11-et ütött, míg nálunk bukott a felvevő, így 15 IMP-t kerestünk.
Ezen a két nagy íráson kívül nem is volt más szinte, így 27 pontot faragtunk, és 2 IMP hátrányból vágtunk bele az utolsó 15-be.
Nézzünk olyan partit is (persze volt több is), ahol az ellenfél jól csinálta, és jogosan írt 10 pontot.
Bár kicsit éles Szücs Leó kontrája, ennek segítségével megtalálták a jó 5 kárót, míg a másik asztalon nem tudtunk belépni.
Itt viszont társaimat kell dicsérjem.
Jó káró felvételben landoltak, a szlemhez persze nem kellett eljutni. A másik asztalon azonban…
„Az összes tojás egy kosárban”, ahogy az angol mondaná – nos, a 6 káróhoz el kell találni a kőrt, míg a 3 szanban ugyanez a harmadik bukás elkerüléséhez kellett. Ezzel a 13 ponttal már eléggé vezettünk, és végül simán nyertünk – ezt sem gondoltuk volna a félidőben. (Honyek András, Hámori Zsuzsa, Hodosi Péter és Gulyás Dániel képviseli Magyarországot az európai kisszövetségek bajnokságán)
Köszönöm a csapatnak a kitartást, és reméljük, Lettországban is eredményesen játszunk majd!