Kezdőoldal

Mint már megszokhattuk, idén is Tatabányán kezdődött a bridzsidény, az immár 55. alkalommal megrendezett csapat- és párosversennyel. Bár általában 1-2 héttel később szokott lenni az esemény, és bizonyára páran emiatt nem is tudtak az ország többi részéből eljönni, az elképesztően nagy helyi klub számos játékosa elindult, így az elmúlt évek egyik legnagyobb létszámú találkozóját rendezték, hiszen 20 csapat és 46 pár igen régen szerepelt itt.

A formátum már jó ideje a szokásos: szombaton a csapat, míg vasárnap a párosversenyre került sor a LoveBridge rendszerében, azaz tableten. Még azon kevesek számára is hamar könnyen kezelhető e felület, akik most találkoztak először vele.

A csapatversenyen az őszi csapatbajnokságra készülve idén is elindult a Gulyás csapat, ezúttal egy új játékossal, hiszen Dezső Kende partnere a szezonban Tubak Dániel, míg a szerző partnere hagyományosan Hodosi Péter volt.

Az első fordulóban az EJEJ csapat remekül tartotta magát, egy-egy mansgém szving mellett ők egy reménytelen szlemet vállaltak, így kicsit nyertünk (+12).

A második menetben máris a Galimmal kerültünk össze, akiket nagy pontforgalom mellett magabiztosan legyőztünk, mégis egy –12 pontos partit érdemes megemlíteni.

A kőr bubi indulás nagyon erős, hiszen máris fenyeget a kirövidülés veszélye, tehát jobb játék az adu felszedésére játszani, ahogy Talyigás Péter tette, reménykedve a 3–3 treffben.

A másik asztalon azonban a káró indulás után jobbnak tűnt kettős treff impasszt adni, hiszen egy adut akár ki is adhatunk, ha az egyik treff figura elöl van, és a treff magasítás könnyen megy, hiszen az asztali adu nyolcas miatt nem fenyeget, hogy kisebb pikkel elé-, vagy felüllopnak majd.

Mirkó persze az első treffet a királlyal vitte, végképp elaltatva minden gyanakvásomat, és a pikk király felszedésére így már nem volt esélyem.

A meccset több jó/szerencsés megoldásunknak hála így is 23 ponttal nyertük, és a harmadik fordulóban jött a Treff Indulás. Ez nem egy indító kijátszás, hanem egy tatabányai csapat neve, akik némi meglepetésre az első asztalra kerültek 2 forduló után.

Az első 5 parti mutatta, nem is érdemtelenül, hiszen ekkor 4–0 volt az állás, az utolsó három leosztásban viszont két szlem is volt. Az egyiket ők mondták be, és jobb játékkal teljesíthettek volna, így a bukásért mi írtunk 13-at, nem ők ugyanennyit. A másik 6 kőrben viszont egyértelműen mindkét asztalon mi oldottuk meg jobban a helyzetet.

Bátran licitáltunk a védekező vonalon, az 5 treff pedig nagyon jó mentésnek bizonyult, –100.

Kenediék csendben tűrték, hogy Tubakék pároslicitben bemondják ezt a nagyon jó szlemet, így újabb 13 pontot kerestünk, és nagy győzelmünknek hála az élről mehettünk ebédelni.

A negyedik fordulóra megérkezett a (fél) női válogatott. A világbajnokságra készülve eljöttek erre a versenyre, és negyediknek elhozták Nyikita Malinovszkijt, és végig remekül szerepeltek.

A mérkőzést egy szlem döntötte el ezúttal is. Mi bemondtuk, de elbuktuk, ők viszont kimaradtak belőle, és ezzel 13 pontot írtak.

Így találták meg Argayék egy másik meccsen a jó 6 kárót:

A mi 6 pikkünkhöz elöl lévő adu ász, 3–2 adu és az kellett volna, hogy ne lopjanak kárót.

Vereségünkkel a kettes asztalra kerültünk, ahol a svájci rendszernek hála nem újra a Galim, hanem a hátrébb rangsorolt Tatabánya-TSC jöhetett.

A hibákkal tarkított mérkőzésen volt némi szerencsénk is egy nagyszlemben.

Csapatunk kevésbé összeszokott párja megállt 6 treffben, és nagy reményeink nem lehettek, hiszen treffben és szanban is 13 ütés teljesíthető.

Nálunk azonban más fordulatot vettek az események. Magasan kizártunk, de amikor Hegyi András be tudta mutatni 2 magasfigurás színét, partnere már látta a 13 ütést. Más kérdés, hogy vajon miért nem gondolkodott el, hogy ha pikkben van 13 ütés, vajon szanban miért nincs?

A lightner-kontrára (jelentése: partner, valami szokatlannal indulj, talán az asztal színével, vagy valami furával, amit el fogok lopni) nem volt könnyű dolgom – vajon melyik 3 kártyából álló színemet lopja el a partner? Arra gondoltam, ha annyira sok kőrjük van, talán felmerül az is, mint aduszín, ezért treffel támadtam, ami nagy sikerrel zárult, hiszen így mi írtunk 14 IMP-t, nem ők 13-at…

A hatodik fordulóra újabb trónkövetelő érkezett az egyes asztalra, a Janó csapat, azaz Argay–Argay, Gellér–Kelen.

Úgy tűnt, hogy pár csendes parti után ezen kereshetünk.

A kimaradt bell gémben reménykedtünk, és a mieink be is mondták…

Észak talán inkább 3 pikkel kéne nyisson. A 3 szanra már nehéz dolga volt, lehet, hogy partnerének stabil kőr fogásai vannak, és kevés pikkje. Talán nem kéne minden partiban büntető passzban reménykedni.

Ez a gém persze kettőt bukott, így +10 helyett –9-et írtunk, és nagy lett a hátrány.

Ekkor azonban mindkét asztalon gémet vállaltunk.

Az 5 treff nem rossz, a káró impassz kell, és hogy ne lopják el a pikket. Előbbi sikerült, utóbbi nem, –100.

Mi 4 kőrben landoltunk, ami szintén bukós, hiszen nincs elég közlekedés a pikk magasításhoz. Délnek azonban nem volt könnyű dolga, amikor ütött a pikk királlyal – talán Észak jobban teszi, ha átüti az ásszal, hogy treffet hozzon, így már nem elég a tempó. Mivel azonban Dél folytatta a pikket, a szín ötödik kártyája felmagasodott, és hazaért ez a gém. 11 pontot szereztünk, és egy töredékszvinggel az utolsó partiban végül 5 ponttal győztünk is.

A hetedik, azaz utolsó előtti fordulóban régi-új csapattársaink, Mezei–Honti érkezett hozzánk (az elmúlt szezonban a csb-n és a Magyar Kupában is velünk voltak, ahogy ősszel is ott lesznek, bár addig még vár rájuk a vegyescsapat-világbajnokság – hajrá!).

Ezúttal Kerti–Vékonnyal játszottak, feljutottak az egyes asztalra, de az előnyünk már 8 pont volt, kezdtünk reménykedni. Nem kellett volna…

Nagyon rosszul kezdődött, csapatunk mindkét Danija eljátszott egy-egy bell gémet, így nagy hátrányba kerültünk.

Szerencsére kicsit magasra merészkedtek Hontiék, ami nem lett volna nagy baj, de a rettentő aduelosztás miatt kontrával buktak kettőt, ezen 12 pontot kerestünk (4pikk kontra –2 vs. 2pikk =).

Az utolsó partiban megint jól hajráztunk.

Vékonyék elbukták ezt a nem túl jó 3 szant, de mi baj lehet?

Ez a közbeszólás bell–mansban nem volt jó ötlet… Ugyan kicsit segítettünk (előbb meg kellett volna hívnom a kőr királyt a harmadik bukásért), de így is 500-at bukott ez a nem túl acélos felvétel, így újabb 12 IMP-t szereztünk, és „csak” 9 ponttal veszítettünk. Ez azért volt fontos, mert így sikerük ellenére mögöttünk maradtak Mezeiék, míg a Janó csapat nagy győzelmével élre állt, és velük mérkőzhettünk az első helyért az utolsó fordulóban – ekkor az első 3 csapat közt kevesebb mint 4 pont volt!

Előbb kihagytunk egy mansgémet – az 1 szant hazavittük, de úgy tűnt, nem fognak odaát sem eljutni a nem túl acélos 4 kőrig. Nos, a gémet bemondták, de az utolsó pár ütésben eltévedt a felvevő, így nem –9, hanem +4 lett a parti.

Újabb beerőltetett gémen írtunk 5 pontot (mi kihagytuk, és nem volt benne), majd megint egy felvevőjáték-feladatot nem oldott meg az ellenfél. Mi eleve rossz gémet játszottunk, ami jogosan bukott egyet, ha odaát hazaérnek, nagyon szoros lehetett volna…

Ezután elmentünk egy álom szlemet vadászni, nos, sikerült. A puppet stayman miatt már alacsonyan tudtunk kulcslicitálni, és bemondtuk ezt a jó 6 pikket, ami odaát fel sem merült, 13 pont ide.

Jött még egy „sima” szlem, mindkét asztalon bemondva és teljesítve, így végül (számunkra meglepően) 25 ponttal nyertünk, és megszereztük a kupát!

A női csapat, azaz a HWBT lett a második, Janó a harmadik, míg a végig stabil Meglepi meglepetésre feljött a negyedik helyre. A harmadik és az ötödik hely közt mindössze 5 VP volt, tehát itt sok minden végződhetett volna másként is.

Érdekesség, hogy míg nekünk három, Janóéknak két veresége volt, két csapat is 7 győzelemmel zárt: a HWBT mellett a végül ötödik Viadukt is csak egyszer kapott ki. Fontos tehát a győzelem, de a progresszív skála miatt a nagyobb győzelmek is kellenek, ebből pedig nekik nem volt.

A párosok cross-IMP-jét a szintén a vegyesválogatottal világbajnokságra tartó Jalsovszky–Honyek nyerte (hajrá jövő héttől!), míg csapatunk két párja a második és ötödik lett ebben, tehát talán nem véletlenül lettünk elsők.

Egy kupa tehát már a zsákban volt (apropó, manapság már nem is lehet kupát nyerni, csak ezek a fránya érmek – nekem hiányzik!).

Vasárnap azonban újabb verseny kezdődött, a párosok küzdelmében 46 pár vett részt (nagyon szép szám!).

Az első partban nehéz döntés elé került a partnerem.

Bár gyanús, hogy a káróm lesz rövid, a 4 kőr akár el is bukhat, ahogy az 5 treff is. Végül jó döntés volt rámondani a minor gémünket, Észak persze nem tudta kitalálni az egyetlen buktatót, a pikk indulást (csak azért bukik erre a gém, mert nincs aduban elég lemenet, ilyen is van, hogy túl jó szín – ha kicseréljük a treff ötöst és hetest, máris elvehetetlen a felvétel).

Érdekes licitfeladat elé kerültünk, és nem oldottuk meg.

Északnak nyilván erős(ebb) gambling típusú lapja van (azaz saját zárt minorjára alapított gém vállalás). Annak dacára, hogy mi nem játszunk zárt minort jelentő 3 szan indulást, ennek a lapnak erősebbnek kell lennie, mint csak 7 erős treff, ha semmim sincs kívül, csak 3 treffet mondok, majd a partner bemondja a gémet, ha vannak fogásai.

Így talán Dél adhatna szleminvitet, de hogyan? A 4 treff vajon csak kilépne a rossz 3 szanból, mint más gambling helyzetekben? Mivel erre nem volt (még) megállapodásunk, maradt a 6 szan, amit ugyan megcsináltunk, de a 7 treff a káró magasítással hazaér, és ezt több pár is megtalálta.

A parti után gyorsan meg is állapodtunk: a partner 4 minorja lehet leállás, míg 4 a másik minorból legyen ORKC az induló zárt minorjában.

Még egy gonosz ellenjáték:

Treff indulás, üt az ász, és Észak kőrt hív. Kinek rövid ez a színe?

Ha Északnak szinglije van, most ütni kell, és később kiadni a kőr királyt, ha azonban Délen van sikén… Négy felvevő is Észak rövidségére játszott, és ellopták a kőr ászát (ahogy Kerényi Pista szokta énekelni).

Az első forduló utolsó cseréjében vettük át a vezetést az addig is remekül játszó Quittner–Tichler párostól, mindkét egység 67 százalék feletti, igen erős fordulót produkált.

A finom ebéd után jöhetett a folytatás.

Bár itt is sok segítséget kaptunk, néha mi nehezítettük meg az ellenfelek dolgát.

A legtöbb asztalon erős szan és stayman után kiderült Kelet négyes kőrje, így Dél pikkel, esetleg treffel indult, és csak a szür volt a kérdés.

Itt csak annyit lehetett tudni, hogy Nyugatnál négyes a pikk, így logikus volt a kőr dáma indulás, amire már sokkal nehezebb a játék. A felvevő végül Dél káró bubijában reménykedett, így pedig elbukta ezt a csöppet sem egyszerű partit, amivel persze nagyon jót írtunk.

Végül a második forduló nem bizonyult annyira izgalmasnak, ezt a 28 partit 66 százalékkal, összességében mindkét fordulót megnyerve 66,85 százalékos eredménnyel nyertük a versenyt – igazi rajt-cél győzelem!

Köszönjük a sok gratulációt, legfőképpen pedig Lévai Ferencnek és klubjának ezt a kitűnő szervezést, aminek hála évről évre nagyobb és erősebb mezőny gyűlik össze a szezonnyitón. Kár, hogy már alig vannak hétvégi versenyek, mindig nagy öröm sok régi ismerőssel találkozni.

Jövő újra eljövünk!