Kezdőoldal

Nagy élmény volt a nyílt Eb párosversenyén játszani. Az alapélmény: nincs kihagyás, mert abban a pillanatban bünteti az ellenfél. A mezőny egy picivel gyengébb volt, mint amire számítottam, így csak fényévekkel volt erősebb, mint bármilyen mezőny, amiben én eddig kártyáztam. A párosverseny minden szépsége előjött, sajnos legtöbbször a kárunkra, de néha azért csináltunk szép dolgokat is (végtelen mennyiségű szurkolást kaptunk nem csak barátoktól, családtól, hanem tőletek is, ezért nagy hála, sokat segített)!

Emlékezetes élmény marad a részvételünk első felnőtt világversenyemen. Szűk egy éve elhatároztam, hogy a sok munka mellett áldozni illene ismét a bridzstudásom fejlesztésére, és rendeltem az interneten néhány örökzöld tankönyvet (Hugh Kelsey, mint Öveges professzor vezetett felfedező utamon). Kezdett letisztulni a játékom, a bajnokságokban egyre ritkábban követtem már csak el ordas hibát. Bridzs 2.0 korszakom jegyében tavasszal megszólítottam Szabó Csabit volna-e kedve 15 évvel ifipartnerségünk után egy ilyen kalandhoz. Csabi megérezte (az asztalnál is elképesztő viszonya van a paklival!), hogy ez kaland lehet, az utcahossznyi tudáskülönbség ellenére kihívást talált a buliban.

A bridzs Európa-bajnokságon az olaszországi Montecatiniban először a vegyes párosok csaptak össze (több mint száz csapat indult). Nagyon erős összeállításokkal lehetett találkozni, de furcsa mód a legjobban az oroszok játszottak, az ő meccseik voltak a legkevésbé szorosak, a döntőt is viszonylag fölényesen nyerték. Elkezdődött a nyílt csapatverseny is, öt forduló után a GAMAX a nyolcadik, a Dumbovich a huszadik helyen áll a 121 csapatos mezőnyben.

Az Amszterdami White House versenyen az ifjúsági lánycsapat jelentős hányada részt vett. Bekő Marcsi, Bekő Zsófi, Lajos Hanka és persze jó magam (Révai Hanna). Nagyon kellemes hangulatú verseny volt, 24 csapattal és 60 párossal. 2006 óta rendeznek itt versenyeket, hasonlóan csak ifjúsági játékosoknak. Idén a Netherlands White nyerte ezt az eseményt, tőlük éppen lemaradva a lengyelek. Mi sajnos nem igazán a szorongattuk meg egyik csapatot se az élbolyból, ám nem is ez volt a cél. Szerintem mindannyiunk nevében elmondhatom, hogy nagyon jó tapasztalat volt ez nekünk, rengeteget tanultunk, és természetesen legjobb tudásunk szerint küzdöttünk ebben a mezőnyben.

Az idei országos MP-bajnokságon Tormássy Henrikkel játszottam. Jól ment, de nagyon pechesen, a 13. helyen végeztünk a selejtezőben, így nem jutottunk az A-döntőbe. Az okok közt szerepelt, hogy nagyon csúnya bácsik közé keveredtünk időnként.

A Delfinke versenyek fő jellegzetessége az, hogy minden évben különböző különleges szabályok mellett kell játszani. Idén nem terülhetett le az a játékos, aki a licit alapján az asztal lett volna, hanem aktívan játszania kellett neki is a felvevőjátékot. Nem kívánom senkinek ezt az érzést!

Negreanuval versenyen először 2016-ban Villánykövesden játszottam. Autóval utaztunk Budapestről. Először Budaörs tájékán kérdezte meg, hogy ott lesznek-e a törpék, mondtam, hogy nem tudom. Innentől kezdve úgy 35-40 kilométerenként újra és újra előkerült a téma, végül mikor már feltűntek Villánykövesd hívogató fehér pincéi, könnyelmű ígéretet tettem:
– Tudod mit? Ha jól játszol, biztos ott lesznek!

Hogyan kell kezelni azt az aduszínt, hogy AKB82 és szemben Q943? Picit komolytalan kérdésnek tűnik, mindenesetre valószínűleg nem az impassz jut az ember eszébe róla. Az élet persze néha furcsa dolgokat produkál.

Az úgy esett, hogy idén sem akartam ezen a versenyen játszani – nem azért, mert nem szeretem a helyet, hanem általában családi kötelességek miatt távolabb töltöm ezt az időt. Ezúttal azonban lett rá időm mégis, eleget is tettem Pölöskei Petra meghívásának – illetve tettem volna, ha nem betegszik meg egy nappal előbb. Ezt a kis hézagot használta ki itthon telelő Harsányi József barátom (aki, nem mellesleg, jelentős tisztségeket visel a német és az európai szövetségben amúgy).

Az első részbena kapitányi értékelés, az előzmények és a jól sikerült első két nap került terítékre, most következzen a wroclawi olimpiai beszámoló második része, az utolsó négy nap krónikája. A harmadik napnak a harmadik helyről, nagy lelkesedéssel kezdtünk neki...