Kezdőoldal

Szerettünk volna nyerni, nagyon. Sajnos, nem úgy alakult, hogy esélyünk legyen… Lássunk pár partit, amin nem múlt – és párat, amin igen. Naponta négy 16-ost játszani nagyon fárasztó. Az ellenfél (Dumbovich Miklós–Winkler Gábor, Hegedűs Gál–Szegedi Balázs) végig négyesben játszott, míg mi öten (Gulyás Dániel–Kotányi Balázs és Szilágyi László váltva Macskásy Gáborral és Talyigás Péterrel), ezért erre nem lehetett panaszunk, azonban kétségtelen, hogy a második napra kissé elfáradtunk, ebben (is) nagyobb rutinja van az ellenfélnek.

Amikor senkinek nem véreres a torka. Szalka Tamás barátunk remek interjújábana mans-bell (fehér-piros) szkórhelyzet fontosságáról szólt. Én úgy vélem, éppen a mans-mans, all white (ellen Új-Zéland) különleges. Mivel senki nem írhat fel bell gémet, nem kell agresszívnek lennünk, játékunk, pláne pároson itt hajaz leginkább a régi idők hídjaira. Ez az oka annak, hogy a Budaörsi Évindítóról kiválasztott négy parti az I/1, az I/8, a II/11 és a II/14.

Illetve nem is az. De lehetett volna… A Palatinus Klubban játszottam pár nappal ezelőtt.

Sorozatos sérülés miatti lemondások és utolsó éjszakai megbetegedések miatt rendkívüli nehézségek árán, de sikerült megrendezni a versenyt. A sorsolás Dumbovich Miklóséknak kedvezett, Magyar Péter logó orral vette tudomásul társulatát, de ő úgyis csak a tenisz részét tudta vállalni, bridzsben már Csepeli Miklós helyettesítette. (A borítóképen Bozzai Bence egy szurkolóval)

Van egy kisváros Csehországban, a neve Hluk. Van itt pizzéria, söröző, bowlingpálya, és egy hatalmas sportcsarnok, ahol évről évre ifjúsági bridzs csapatversenyt tartanak. Ezen a versenyen már nagyon sok alkalommal indult kisebb vagy nagyobb magyar különítmény. Többnyire két csapat. Az elmúlt pár évben sajnos nem sikerült ott lennünk, de idén végre ismét összejött a nyolc lelkes ifi. Illetve hét, az egyik csapatunk ugyanis cseh erősítéssel indult a versenyen, mert csak későn derült ki, hogy a negyedik emberünk mégsem tud jönni. A Hunbul1 Bekő Zsuzsanna–Szűcs Leó, Jalsovszky Janka–Tóth Andrea, a Hunbul2 Bekő Zsófia–Szűcs Villő, Bekő Mária–Filip Řehořek összeállításban versenyzett.

Szombaton véget ért az Európai Bajnokok Kupája. Némi meglepetésre nem jutott a négy közé sem a monacói, sem az olasz bajnok (utóbbiaknál a sokunk által jól ismert Pauncz Péterrel), ők végül a kisdöntőben, azaz az ötödik helyért küzdöttek, és Monaco szerezte meg a győzelmet. A döntőben a holland és a norvég bajnok csapott össze, és igen alacsony pontforgalom mellett az előbbi nyert.

Csütörtökön megkezdődött a 16. Európai Bajnokok Kupája Rigában, az esemény szombatig tart. Ez a verseny más sportágak Bajnokok Ligájának felel meg, azonban a részvétel korlátozott: azon 10 ország bajnokait hívják meg, akik a legutóbbi Európa-bajnokságon az első tízben végeztek – talán emlékezetes peches végjátékkal a magyar csapat legutóbb az amúgy nagyon szép 11. helyet szerezte meg Budapesten az Eb-n, így erről is lemaradtunk. További résztvevő csapat a címvédő, valamint a házigazda is indíthatja bajnokát, így 12 tagú a mezőny. (Bár kicsit nehezen érthető, hogy a válogatottak eredményessége miként értékmérője egy bajnokcsapatnak, amelyben akár külföldiek is játszhatnak, de ez a szabály, el kell fogadni.)

Pulában rendszerint kellemes a hangulat, de versenynek azért általában van némi laza balkáni jellege.

A tavaly Budapesten Eb-t nyerő franciáknak nem sikerült otthon tartaniuk a vb-aranyat, mindössze két ponttal nyert az USA2. A világbajnok névsora: Martin Fleisher, Joe Grue, Chip Martel, Brad Moss, Jacek Pszczola, Michael Rosenberg; Jan Martel nem játszó kapitány. A Transnationalt a lengyel csapat nyerte.

Két döntő már véget ért, kettőt még holnap is nézhetünk; ötödik helyen végzett a svájci-magyar csapat a BAM-versenyen.